Elvenking – Reader of the Runes – Luna
Megjelent: 2025. április 11., Reaper Entertainment
Produkció: Damna & Aydan
Hossz: 54:42
Stílus: Folk/Power Metal
„A trilógia grandiózus lezárása”
Nyugati szomszédaink Friuli-Venezia Giuliából a Luna albummal zárták le a Reader of the Runes trilógiát. Megpróbáltam a neten többet megtudni a történetről, de teljes és abszolút kudarcot vallottam. Feltételezem, hogy a sztori valakiről szól, aki ért a rúnák olvasásához, és éjszaka gyémántokat keres. Hogy hogyan végződik, nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy a cselekmény csúcsminőség, legalábbis George R. R. Martin szintjén, ha már nem is magáé J. R. R. Tolkienéé. Ahogy ezt így leírva nézem, feltűnik, hogy mindkét író nevében az R. R. nem jelent mást, mint Reader (of the) Runes. Nincsenek véletlenek!
Az Elvenking zenéje elég gyakran szerepel az étlapomon. A különféle metalstílusokból összeállított keverékük nagyon jól hallgatható, az Aydan – Damna szerzőpáros pedig tökélyre csiszolta a dalszerzői formuláját. Személy szerint azokat az albumaikat szeretem a legjobban, amelyeken kiléptek a megszokott keretekből, kezdve a lehúzott The Scythe-szal 2007-ből (a death vokálok és néhány metalcore- és nu metal-elem bevezetése alaposan felbőszítette a folk-puristákat). A következő ilyen az Era 2012-ből, ahol lassan visszatérnek a folk gyökerekhez, de még nem teljesen. És végül a kedvencem, egyike azon keveseknek, amelyek szerény véleményem szerint majdnem megérdemlik a 10/10-et: a Red Silent Tides 2010-ből, szuperkommersz hangzással, ragadós dallamokkal és igazán különc szerzeményekkel.
2014-ben a The Pagan Manifesto albummal visszatértek a folk metal biztonságos vizeire, amely a power metal dalszerzői fogásaira épít. Ez a trilógia ennek a megközelítésnek és stílusnak a kulminációja: a folk refrének power és klasszikus metal ritmusokkal keverednek, finoman adagolt hegedűvel és Damnagoras mindig megosztó énekével. Nem idegenek tőle a death growlok, a patetikus suttogások, a dallamos futamok, és nagyon szívesen nyúl a macsó üvöltések különféle változataihoz.
Be kell vallanom, hogy jobban szeretem a korai időszakukat, amely a már említett Era albummal zárul. A kései korszakot csúcsalbumok jellemzik, amelyek viszont túlságosan is ugyanabból a kútból merítenek. A dalokat nagyon nehéz megkülönböztetni egymástól, és a legújabb lemez sem tud ellenállni ennek a kísértésnek. Mintha a közismert mondást fordították volna át így: „A sok fától nem látjuk az erdőt”, csak fordítva: „az erdőtől nem látjuk a fákat”. A riffek, blast beatek (Symhon valóságos vadállat a dobok mögött), hegedűs hangsúlyok és ezernyi énekstílus sűrűjében nehéz kihámozni az egyes számok lényegét.
Ennek ellenére a Luna valamiért különös módon sokszor kerül újrahallgatásra. Az egész erősebb, mint az alkotóelemei (ami igazolja az erdőről és a fákról szóló filozófiai tézisemet). Két tapasztalt szerző munkája ez, akik évről évre, albumról albumra szebben egészítik ki egymást. Az Elvenking-dallamokat álmodban is felismered, Aydan állítása szerint a világ minden tájának népzenéje inspirálja őket. És tényleg érezni lehet, hogy ez több, mint a kelta, sörözős témájú ugrálós dalok újrahasznosítása. Persze ebből sem szenvedünk hiányt, de a csapat bőséges részletgazdagsággal és pontossággal teszi a megfelelő összetevőket a megfelelő helyre.
Minden zenész teljesítménye csúcsszintű, az új gitáros, Headmatt pedig némi égetően szükséges frissességet hozott a gitárközjátékokba. A produkció nagyon modern és talán egy kicsit túl tiszta, de manapság ez a helyzet a metalzenében. Bűn lenne nem megemlíteni Lethient és a hegedűjét, amely a hangzás létfontosságú része, mióta 2009-ben csatlakozott a bandához. Remekül adagolja a hangszere szerepét: bátran átveszi a szólista főszerepét, ahol a szám ezt kívánja, és finoman húzódik vissza támogató elemnek, ahol a gitárok viszik a vezetést.
Az albumon bőven akad kommersz hangulatú rész (Luna, Gone Epoch, The Ghosting), valamint power kitörés is (Season of the Owl, Throes of Atonement). Üdvözlendő visszatérés a The Winter Wake (a 2006-os album) idejébe hallatszik a Stormcarrierben és még néhány helyen. Nagyon jó, még ha nem is teljesen friss.
Az Elvenkinget 2014 után kicsit elhanyagoltam, ezért örülök, hogy a recenzensi „munka” rákényszerített a Luna alaposabb, elmélyültebb hallgatására, nagyon jólesik.
Csemegék: Stormcarrier, The Ghosting, The Weeping
Pontszám: 8/10
Szerző: Igorac
Számlista:
01. Season of the Owl
02. Luna
03. Gone Epoch
04. Stormcarrier
05. Starbath
06. On These Haunted Shores
07. The Ghosting
08. Throes of Atonement
09. The Weeping
10. Reader of the Runes – Book II
Zenészek:
Damna – Ének
Aydan – Gitár
Headmatt – Gitár
Jakob – Basszusgitár
Symohn – Dob
Lethien – Hegedű
