ock-music-festival-2012-ljubljana
Helyszín: Ljubljana / Gospodarsko razstavišče / Szlovénia
Dátum: 2012. 06. 15., péntek
Szlovénia fővárosa is kapott végre egy olyan rendezvényt, amely a „rockfesztivál” előjelet viseli. Mégpedig a Rock Music Festivalt. Hegyezed már a füled? Olyan esemény, amitől a jövőben is érdemes sokat várni – már ha kitart a szervező érdeklődése, az viszont azon múlik, hogy a rendezvény anyagilag megtérül-e, és kitarthat-e a kijelölt útja mellett.
De haladjunk sorjában! Az első Rock Music Festival rendkívül vegyes, sokszínű felhozatalt kínált. A cél az volt, hogy megcélozzák a zenei ízlésben bekövetkező generációs eltolódásokat, különösen a fiatalabb, mondhatni (még mindig) MTV-s generációt, amelyet a „heepster”-megszállottság hajt.
A rendezvény valamivel hat óra után kezdett „rázni”, amikor színpadra lépett az első fellépő, Yulia Schmidt. Őt, a The Toronto Drugbust és a Billysi fellépésével együtt, kényszerű akadályoztatás miatt kihagytuk, és a Tide fellépésének kezdetére értünk a helyszínre. Vagyis valamivel fél kilenc után. A Tide! Mondhatni, a Tide ma egy rövidebb csendes időszak után „visszatérő a színtéren”. Megújult felállásban: Kevin Koradin (ének, gitár), Tine Čas (gitár), Matej Batelič (basszusgitár) és a vadonatúj dobos, Blaž Stotošek (ex-Puppetz). A zenekar az idei őszre ígéri negyedik stúdióalbumát, amelyen a srácok ismét igazi, csípősen szóló rock n’ roll lendületet ígérnek, vagyis hangszerelési visszafordulást a „Nothing To Lose” albumhoz. Az első két album klasszikusai közé így beiktatták két vadonatúj dal, a Riot Act és a Mud előadását is, jelezve, hogy teljes gőzzel újraindultak! Kevin Koradin hatalmas tapasztalattal rendelkezik a zenei szakmában – nemzetközivel is, és a Tide-dal is! Ehhez jön még a hosszú koncertes rutin, amellyel a srácok büszkélkedhetnek: fellépések nagy európai fesztiválokon, például az újvidéki Exiten, és nagyobb (legendás) zenekarok előtt, mint a két ljubljanai fellépés 2007 júniusában az Iron Maiden, 2008 decemberében pedig az Uriah Heep előtt! Mindez megmutatkozik a remek színpadi show-ban, a telivér megvalósításban. A tekintetek zöme Kevinre szegeződött, aki a legtöbb energiát szabadította fel a színpadon, a közönséggel való kommunikáció fő célpontjaként. A zenész és az egész kvartett magabiztos, kiforrott karaktere az új hullámos punk ünnepi ingerlékenységével átszőtt, igazi, hiteles rock n’ roll hanggal párosulva, a klasszikus erősítők és a Gibson gitárhang iránti hűséggel megtámogatva azt vetíti előre, hogy az idei ősz és a jövő év a rockos merészség dagályának jegyében telik.
A felhozatalban mi, válogatósak a legfeszültebben az amerikai hardrockereket, a Warrior Soult vártuk. Legendás társaság, amely még 1987-ben alakult, és 1990-ben adta ki első stúdióalbumát! Vezetője, lázadó lelke, hajtómotorja, aki nélkül nincs zenekar, természetesen továbbra is a megzabolázhatatlan énekes, Kory Clarke, akinek a zenekar mai felállásában a gitáros Johnny H és Rille Lundell, a dobos Freddie Cocker Kvarnebrink, valamint a basszusgitáros Danny Engström tesz társaságot. Bal keze középső ujját magasra emelve, a vakmerőség arroganciájával és kivételes teátrális színpadi show-val Kory azonnal kihívta a közönséget, amelynek életkora nagyjából 17 és 21 év között mozgott! Ebben a közönségben alig valaki ismer a The Killersnél és/vagy a Coldplaynél régebbit. A közönség váratlanul felszolgált cukorkát kapott, de a legkisebb jelét sem mutatta a közönynek, ellenkezőleg, lelkesen nyalogatni kezdte. A klasszikus hardrock-zenekar erős punkrock-vektorral átszőtt előadása gőgösen hatott az éjszakában. „Az arcunkba” rúgott, telivér, golyós produkció. A rendkívül rövid, de dinamikus feszültséggel felforrt előadás fő attrakciója természetesen Kory Clarke hangja. Ma is úgy szól, mintha Korynak réges-régen egy körfűrész akadt volna a torkán. Nyersen smirglis, mint a legdurvább eszterga karcolása, teljes extázisban! Teljes erőbedobással és lendülettel. A zenekar többi tagja is így reagált, közülük különösen kitűnt a svéd gyökerű, enyhén extravagáns gitáros, Rille Lundell, aki a színpadon Kory szélső jobbján állt. Ő a legkülönbözőbb színpadi akrobatapózokban lóbálta a gitárját. A setlist remek volt. A dalok a Warrior Soul első három albumáról származtak, közéjük vegyítve a Fuck the Pigs a legutóbbi, 2009-ben megjelent „Destroy The War Machine” albumról. A Warrior Soul fellépése abszolút gyönyör volt az elszegényedett szlovén zenei színtér számára, ami az igazi, (a nyolcvanas években) „klasszikusan edzett” hardrock-zenekarok koncertjeit illeti. Ráadásul a zenekar egyik ritka idei európai fellépése volt. A banda azonnal igazolta a fellépés előtti magas elvárásokat, ezt pedig a közönség nagyon elismerő reakcióinak hulláma is megerősítette, pedig a Warrior Soul a fellépés előtt még teljesen ismeretlen volt számukra. Állítólag őszi önálló európai turnét szerveznek. Reméljük, Szlovénia közelében is megállnak, ha már nem megint Szlovéniában. Röviden: gratulálunk a szervezőnek, hogy bőséges fantáziát mutatott a fellépők listájának összeállításakor, és a Warrior Soul beiktatásával nagyot lepett meg. Több ilyen húzást kívánunk a jövőben!
A nova goricai Elvis Jackson jelenleg az egyik legkeresettebb szlovén koncertzenekar. Folyamatosan fellépnek különböző helyszíneken, Szlovéniában a koncertjeik zsúfolásig megtelnek. Az ötös nemrég tért haza egy sikeres nagy-britanniai klubturnéról.
Bár a lányok sikoltozása, akiket a srácok színpadra lépése ismét tömegesen megőrjített és a hisztéria határára sodort, nem az Elvis Jackson minőségének mércéje. Ha az Elvis Jackson minőségére terelődik a szó, kár a szót vesztegetni. Ez a zenekar a kiváló szórakozás és a remek színpadi kivitelezés garanciája. A punk, a ska, a funk, a reggae, egy csipetnyi hardcore és még a metalos riffelés lobbanékonyságának fúziója most is százszázalékosan gyújtott. Az egyórás repertoárból nem maradt ki a Street 45, a Not Here To Pray, a Dry Yourt Tears, a This Time, a Hawaiian Club,… a kötelező adag önironikus gúnyolódással és egy csipetnyi szarkazmussal, ahogy az az Elvis Jackson megszokott viccelődéséhez illik, Buda halálugrású szaltóival és felfújható játékok dobálásával. Mindezt megtetézte, hogy a srácok a fesztiválest legkedvezőbb órájában léptek színpadra, és a többi zenekar fellépéséhez képest sokkal jobban kidolgozott színpadi világítást kaptak. Egy óra Elvis Jackson-színház, amely nem tagadhatja meg önmagát. A srácok túl sok gyakorlat van a hátuk mögött, minden hájjal megkenték őket, ismerik a színpad minden törvényszerűségét, és a színpadi játék összes szabályát. Remek fellépés egy remek zenekartól, amely ráadásul jelenleg Szlovéniában rendkívül menő és keresett! Már csak az új stúdióalbumra várunk!
A Sunrise Avenue az alternatív rock azon képviselői közé tartozik, amelyek természetesen MTV-sre vannak hangolva, vagyis kereskedelmi alapokon állnak. A kiindulópont a zenéjük bájosan egyszerű, dallamos hangszerelési formája, amely igénytelenségében azonnal megnyerő az új tinédzsernemzedék legkevésbé igényes hallgatóinak. Ehhez hozzájárul a tapasztalt együttes „fiúsan” ható megjelenése is, amely 1992 óta jelen van a színtéren. A kereskedelmi sikerek időszaka azonban csak azután köszöntött a Sunrise Avenue-ra, hogy 2001-ben az (eredeti) Sunrise nevükhöz hozzátették az Avenue-t, 2006-ban pedig végre kiadták első stúdióalbumukat. A meredeken növekvő népszerűségre főként a frissen megjelent „Out Of Style” album utal, amely hazájukban, Finnországban azonnal aranylemez lett, Németországban pedig egyenesen platina. Öt év alatt a Sunrise Avenue eljutott a több 1000 látogatót befogadó termekig, sőt a 10.000 fő feletti befogadóképességig. A csúcspont pedig a meghívás volt idén májusban a stadionos fellépésre München közepén, a labdarúgó Bajnokok Ligája döntőjére. A rajongói szempontból kerek másfél órás fellépésen, amelyről nem hiányzott a két nagy sláger, a kereskedelmi áttörést hozó Fairytale Gone Bad és az általánosan ismert Holywood Hills, a Sunrise Avenue újabb rendkívül korrekt, magabiztos produkciót nyújtott, és a színpad előtti felhevült, együtt éneklő tömeg látványa lényegében mindent elmondott. Az alternatív rock egyfajta változatának, ragadósan dallamos kontúrjának, a jangle hang finomságának – amely a hangszerkezetek hiteles, organikus használatán alapul, amit az ósulis Gibson gitármodellek sem titkolnak –, a színpadi mozgás dinamikája megfelelő adagjának, a pozitív energiának és a derűs hangulatnak elkötelezve, amiről főként az énekes-gitáros Samu Aleksi Haber gondoskodott, a Sunrise Avenue diadalmasan zárta első szlovéniai fellépését.
A Sunrise Avenue fellépése után, amely hajnali kettőkor ért véget, a brit Maybe Winehouse következett, Amy Winehouse „tribute to” zenekara, a fesztivál popos folytatását pedig a szlovén–horvát Lollobrigida koncertje zárta, amellyel a fesztiváli mulatság hajnali ötig tartott. Sajnos a RockLine csapata nem bírta a fesztivál iszonyú tempóját, amelyet a péntek maratoni menete diktált, így a Sunrise Avenue fellépése után elvonult megérdemelt pihenőjére.
A Rock Music Festival olyan vállalkozás, amelyben megvan a lehetőség a további fejlődésre, mind a felhozatalt, mind az időbeli kiterjesztést illetően. Ebben az esetben érdemes a helyszín áthelyezésén is elgondolkodni. A Gospodarsko razstavišče és az ottani csarnok, mint már számtalanszor korábban, most is megmutatta a foga fehérjét a hangzás terén, ezért a fesztivál nem éppen kiváló hangkulisszával büszkélkedhetett az egyes fellépő zenekaroknál. Mégis érdemes remélni, hogy a promóternek kijött a számítása a szervezéssel, kitart majd, és így a fesztivál megtartja helyét Ljubljana közepén. Reméljük, kinövi magát olyan fesztivállá, amilyet például déli szomszédunknál és annak fővárosában, Zágrábban ismernek, ahol InMusic festival néven futnak. Hagyjunk időt az időnek, és szorítsunk a Rock Music Festivalnak.
szerző: Aleš Podbrežnik
fotók: Aleš Podbrežnik
WARRIOR SOUL:
1. Intro
2. Interzone
3. Love Destruction
4. Drugs, God and The New Revolution
5. Punk And Belligerent
6. Blown Away
7. Shine Like It
8. Fuck The Pigs
9. Charlie’s Out Of Prison
10. Downtown
SUNRISE AVENUE:
01. Out of Tune
02. Damn Silence
03. I Gotta Go
04. Sex and Cigarettes
05. Forever Yours
06. Angels on a Rampage
07. I don’t dance
08. Destiny (Reggae/ Cover Medley)
09. Stormy End
10. Welcome to my Life
11. Fairytale gone Bad
12. On the Way to Wonderland
—ráadás I.—
13. Sweet Symphony
14. Hollywood Hills
—ráadás II.—
15. Dream like a Child
