Seventh Dimension: Of Hope & Ordeals
Önkiadás
Megjelenés dátuma: 2024. 6. 21.
Album hossza: 61.28 perc
Produkció: Seventh Dimension
Műfaj: Progressive Metal
Értékelés: 9.0/10
A Seventh Dimension egy stockholmi svéd progresszívmetal-kvintett, amely 2009 óta működik, és idén júniusban megjelentette ötödik stúdióalbumát, az „Of Hope & Ordeals”-t. A lemez különlegessége, hogy ez az első anyag az új énekessel, Markus Tälthtel, aki elődjét, Nico Lauritsent váltotta. Az „Of Hope & Ordeals” így három év után követi a „Black Sky” (2021) című albumot. A Seventh Dimension lemezei afféle hároméves ritmusban jelennek meg, ami a zenekar kreatív mércéje, és garantálja a megszülető szerzemények művészi hitelét. Három év tehát. Az ötlettől a megvalósításig.
A Dream Theater nyomdokain járók, üdv otthon! A Seventh Dimension olyan zenekarként jellemezhető, amely abba a hullámba tartozik, amelyet erősen megihlettek a Dream Theater által az 1990-es évek első felében lefektetett mércék. A „progresszív” jelző előnye viszont az, hogy a műfaj kreatív kifejezésmódjának „kaptafája” meglehetősen laza. És ez persze nagyon jó. A Seventh Dimension az amerikai progresszívmetal-bajnokoktól kapott érezhető inspiráció ellenére is a saját zenei történetét meséli.
A szerzemények jól fel vannak vértezve követhető muzikalitással, vagyis miközben a zenekar bonyolult ritmikai retorikát tár elénk (ebből a szellemességből az album során tényleg nem fogy ki), ahol a töredezett ritmusok végképp megkapták a „állampolgárságukat”, végig gondosan tartja a motívumok követhetőségének vezérfonalát. Azt viszont hangsúlyozni kell, hogy amikor a Seventh Dimension beleereszti az improvizációs kedvét, olyan erővel lép be abba a pillanatba, hogy csak úgy zeng! Ez közvetlenül megmutatkozik a záró, több mint 25 perces, hat részből álló szvitben, a Black Sky: Final Frontier című számban. Szóval igen. Igazi progresszívmetal-finomságból egy egész halom akad ezen az albumon, a zenekar pedig hű marad a perfekcionizmus alapelveihez, amellyel elkényezteti a munkásságát kedvelőket.
Persze az a kérdés, hogyan állja a sarat az új énekes, Markus Tälth. Tiszta, rendkívül muzikális és kellően erős hang. Ez volt az elvárás, és ez teljesül is. Méltó utód, bár az elődnek semmiképp sem lett volna szabad kilépnie a zenekarból. Legalábbis a rajongók szemében nem. De a minőség újra itt van, és hihetetlen, hogy az ihlet nem fogy ki a zenekarból. Nem apad el. A Seventh Dimension különlegessége a komor hangulat, amelyet Markus énekhangja is gyakran megkoronáz. Tudnak elég sötétek lenni. Néhány futam ezt könnyedén igazolja. Főleg mondjuk a ragyogó Underwater nyitórésze. Épp ez a komor hangulat, amelyen keresztül az alagút végén persze fény is felderül, adja a zenekar felismerhetőségének báját. Az Underwater és a Mind Flayer az album azon részei, ahol Markus különösen megfeszíti a hangszálait, megmutatja a tehetségét, és ezzel is igazolja a zenekarban betöltött státuszát és Nico Lauritsen utódlásának értékét.
Érezhető a kvintett érettsége. A zenekar a szerzeményekben nem viszi túlzásba az improvizációs csapongást, de egyetlen szám sincs úgy „lecsupaszítva” a progresszív elemekről, hogy a rádiós frekvenciák felé kezdene kacsingatni. Nem, az „Of Hope Of Ordeals” album is minden ponton ügyes egyensúlyt tart, ügyes kötéltánc-párbeszédet folytat e két elem ütközésében, és újabb stúdiómanifesztuma az ügyes elosztásuknak. A kiszámíthatatlan atmoszférikus fordulatok eleme mindenképp erősen érezhető, és ez külön vonzerőt ad a lemeznek. A műfaj kedvelői biztosan nem fognak unatkozni.
A zenekar híres a feldolgozásairól. Mindig szívesen nyúltak feldolgozásokhoz, még a saját szerzői anyag írása előtti időkben is. Nemrég például feldolgozták a Dream Theater klasszikusát, a Change Of Season című számot. Ez talán újabb inspirációt adott az album záró darabjához. Még az album végéhez – pontosabban a feléhez – sem jutsz el, amikor kezdetét veszi a Black Sky: Final Frontier című epikus progresszív szimfónia, amely minden tekintetben remekmű. Semmiképp sem azért, mert hosszú. Itt más erények vannak. Szerzői remekmű, amely biztosan helyet foglal a zenekar életművében. Egy szám, amelyben a Seventh Dimension minden kreatív erényét megmutatja. Ez az a szám is, amelyet a Seventh Dimension nagy örömmel és büszkén játszik majd az eljövendő koncerteken. A motívumok sokféle sorjázásának tekergése és kanyargása a kígyózó játékidő alatt végeérhetetlen. A Seventh Dimenson mégsem veszít a hallgatható vonzerejéből. A billentyűk és szintetizátorok függönyeinek, az ultraélesre csiszolt metalfrazeálásnak és a lélegzetelállító, játékos ritmikának az összeolvadása végeérhetetlen. A szám az album külön fejezete, és bőségesen kielégíti majd a igényes zenei ínyenceket és gurmékat. Az album kijárata, vagyis a szvit hatodik tétele, a Rays Of Light, bátorítóan és már-már filmszerűen hat.
A fejlődés tehát nem áll meg. Az „Of Hope & Ordeals” kiemelkedő mű, amely semmivel sem kevésbé erősíti meg, hogy ez a rendkívül tehetséges svéd progresszívmetal-formáció elérte zenei életének azt a fejlődési szintjét, amelyet nyugodtan nevezhetünk „kreatív zenitnek”. Az „Of Hoe & Ordeals” egy kihívóan kreatív és önálló zenei utazás nagy szerzői érettségről tanúskodó munkája, amely közel sem ért véget.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. The Great Unknown
2. Ghost Veil
3. V23
4. Underwater
5. Mind Flayer
6. Black Sky: Final Frontier
– I. Exodus
– II. Arrival
– III. Architects Of New Horizons
– IV. Lament In Silence
– V. Zero Signal
– VI. Rays Of Light
Felállás:
Markus Tälth – ének
Luca Delle Fave – gitár, vokál
Erik Bauer – billentyűs hangszerek
Rikard Wallström – basszusgitár
Marcus Thorén – dob, ütőhangszerek
Közreműködő zenészek:
Vincent – ének a 3. számon
Ffion Elisa – ének a 6. számon
Maciej Gizejewski – zongora az 5. számon
Tom McCluskey – cselló a 6. számon
