Tygers Of Pan Tang: Bloodlines
Kiadó: Mighty Music
Megjelenés dátuma: 2023. 5. 5.
Produkció: Tue Madsen
Az album hossza: 44.01 perc
Műfaj: Heavy Metal / N.W.O.B.H.M.
Értékelés: 9.0/10
A Tygers Of Pan Tang az egyik legmakacsabbul kitartó formáció, amely a „New Of British Heavy Metal” mozgalomból nőtt ki a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején. Aki tudja, mi mindent takar az N.W.O.B.H.M. rövidítés, az azt is tudja, hogy a zene világa e jelenség után soha többé nem volt a régi. Ebből a szempontból a Tygers of Pan Tang a heavy metal úttörő nemzedékéhez tartozik. Csak hát a kiadók nem fektettek beléjük annyi pénzt, mint mondjuk az Iron Maidenbe, a Saxonba vagy a Def Leppardba. Így aztán a nyolcvanas évek közepén a zenekar teljesen eltűnt, majd csak tengett-lengett. Robb Weir gitáros konok kitartásának hála 2005-ben sikerült megnyernie az együttműködésre Jack Meille énekest, és ez végre visszahozta a zenekart a rendszeresen koncertező bandák térképére. Ráadásul mostanra egy sor kivételesen jó albummal büszkélkedhet, amelyeket Jackkel az élen vettek fel.
A „Bloodlines” ebből a szempontból sem kivétel. Elég más fenevad, mint az előző, kiváló „Ritual” (2019, RockLine kritika). Főleg azért – és ez nagyon jó hír a metal megrögzött keménykedőinek –, mert modern, mégis kifejezetten sötét, apokaliptikus hangzást hoz, hiszen a produceri gyeplőt Tue Madsen vette át. Bár a dalszerzői stílus nem távolodott el sokat attól, amit a „Ritual” kínál, a „Bloodlines” egy jó lépéssel megrögzöttebben old school metalosnak hat, mint a világosabb produkciójú, egyébként kiváló elődje, amely ide-oda szinte hard rock elemekkel kacérkodott. Igen. Energiában és vibrálásban a „Bloodlines” még jobban és hozzáértőbben közelít a fényes nyolcvanas évek első felének okkult korszakához, amellyel a Tygers Of Pan Tang elévülhetetlen kultstátuszt vívott ki magának.
De menjünk sorjában. A Tygers Of Pan Tang az ezredforduló utáni időszakban nagyon megfontoltan működik. Az albumokkal nem sietnek, három-négy éves időközönként jelennek meg. A „Ritual” és a „Bloodlines” között is eltelt négy év. És milyen négy! Egy ‘p(l)andémiás’ forgatókönyv szerint. A zenekar a kényszerű pihenő idején kiadta a „Majors & Minors” válogatást (2021, RockLine kritika), majd 2022-ben két új kislemezzel – „A New Heartbeat” – törte meg az alkotói csendet, és sejtette, hogy a láthatáron újabb stúdióalbum készül.
A „Bloodlines” hangszerelés tekintetében csupa kiérlelt számmal van tele. Gyújtós refrének, hatalmasat durranó, közvetlen gitárriffek tősgyökeres old school ízzel, a kreatív frissesség pedig a gitárdíszítésekkel ügyesen kitöltött részekben érezhető. Ehhez jönnek a lelkesen csiszolt mid-eight részek remek gitárszóló-lökésekkel, mindenek fölött pedig ismét Jack Meille kiváló éneke győz meg. Az album nyitó kislemeze, az Edge Of The World fülbemászó és baljós. A riff ‘borzasztóan óriási’, és egyből kapcsot teremt a zenekar kezdeti korszakával. Itt van a refrén, ami megfordíthatatlanul megragad. A nyitódal végzetességét talán Craig Ellis dobos kommentárja szemlélteti a legjobban, aki a kislemezről ezt mondta: „A dal üzenetét a pandémiát kísérő kiszámíthatatlan, furcsa és aggasztó körülmények ihlették, amelyekbe hirtelen mindannyian belecsöppentünk a zenekarban, és nem sok hiányzott, hogy ebben a helyzetben mindannyian elbukjunk. Egyik a másik után.”
Érdemes kiemelni, hogy az összes megjelent kislemez kiemelkedik az albumon. A hangulati csúcsok emlékezetes refrénekbe vannak zárva, amit a Tygers Of Pan Tang Meille-lel a soraiban már a korábbi albumokon is hatásosan bemutatott, mégis. A kreatív ihlet alapvető! És igen. Most is megvan, az album úgy bontakozik ki, hogy végig szorosan magánál tartja a hallgatót, és nem hagyja levegőhöz jutni. A megragadó vezérmotívumok sorrendje első osztályú. A nyitó Edge of the World után a varázs sehogy sem enged az In My Blooddal és a Fire On The Horizonnal sem, és amikor továbbhaladva eljutsz olyan tételekig, mint a Believe, a Back For Good kislemez vagy a Taste Of Kiss, rájössz, hogy a zenekarnak most rendkívül bonyolult lehetett a kislemezek kiválasztása, mert a dalok kivételesen jó minőségű koherenciát tartanak fenn egymással. A finálében még egy albumcsúcs és kislemez, az A New Heartbeat, valamint a több mint kiváló záró Making All The Rules (nagy előnnyel az album legmelankolikusabb dala), ami arra késztet, hogy a lejátszón megnyomd az „ismétlés” gombot.
Érdemes megjegyezni, hogy a zenekar az utolsó két stúdióalbum közötti időszakban ismét átment egy felállás-változási tornádón. A zenekarhoz újonnan csatlakozott az olasz gitárvirtuóz, Francesco Marras és az angol basszusgitáros, Huw Holding. A frissesség érezhető az új anyagon, a pont az i-re a már említett Madsen produceri trükkjeivel kerül fel, de mindenben a lényeg a Weir–Meille tengelyen működő kreatív mag összhangja.
Az ‘ütős, nehéz, de egy szuszra dallamos’ apostolságot a Tygers Of Pan Tang a „Bloodlines” albumon is ismét nagyon meggyőzően testesíti meg. Ez a Meille-es korszak legsötétebb Tygers of Pan Tang-albuma. Olyan produktum, amely gyönyörű híd a klasszikus heavy metal korszak régi iskolás mesterségbeli tudása és az új idők között, amelyekben a kultikus csapat 46 év működés után is kitart. Egyúttal újra hangsúlyozni kell, hogy a „Bloodlines”-t a már említett Tue Madsen produceri készségeinek köszönhetően kivételes hangzásfrissítés kíséri.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Edge Of The World
2. In My Blood
3. Fire On The Horizon
4. Light Of Hope
5. Back For Good
6. Taste Of Love
7. Kiss The Sky
8. Believe
9. A New Heartbeat
10. Making All The Rules
Felállás:
Jacopo “Jack” Meille – ének
Robb Weir – gitár, vokál
Francesco Marras – gitár
Huw Holding – basszusgitár
Craig Ellis – dob, ütőhangszerek
