Kiadó: Club2 Records
Megjelenés dátuma: 2023. 3. 13.
Produkció: Jernej Križič (1. dal), Uwe Bossert (2., 3. és 9. dal), Denis Horvat (4. dal), Dominik Bagola – Balladero (5., 6. és 7. dal), Enos Kugler (6. és 7. dal), Martin Štibernik (8. dal), Žan Serčič (10. és 11. dal)
Az album hossza: kb. 42 perc
Műfaj: Singer / Songwritter (Art Pop/Pop Rock)
Értékelés: 9.0/10
Balladero, azaz Dominik Bagola, a muravidéki dalszerző-előadó, aki évekkel ezelőtt a túl korán feloszlott alternatív rockbanda, a Psycho-Path dobosa volt, az idei év elején kiadta már a harmadik önálló stúdióalbumát. A „Neon Srce” hét évig készült, mire utódja lett a 2016-os „Perfect You”-nak (amelyet angolul énekelt fel).
Olyan irányba halad, amelyet Dominiktól csendben már vártunk: határozottabban a pop rock szférája felé, amely alapvetően szűkebb földrajzi régiónk kifejező normái szerint van becsomagolva. Az új albumra Dominik rendkívül edzett, tapasztalt zenészek sorát hívta meg, akik a stúdió gombjainak tolásához-húzásához is értenek. Tekintve, hogy mit kínál a két kiváló előző stúdióalbum, és tekintve azt a médiaismertséget, amelyet dalszerző-előadóként az évek során kivívott, egyértelmű volt, hogy Balladero semmiben sem enged. Egyetlen vízió van: hogyan lehet művészileg továbbfejleszteni az előző két lemez zenei mondanivalóját.
Balladero csiszolt zenész, rendkívül finom érzékű zeneszerző, aki belsővé tett érzékkel építi fel a dalt úgy, hogy az – kompozícióként, fokozatosan – belemászik az ember bőre alá. Ez az új albumon is kiválóan sikerül neki, amely egyben hangzásában is pazarul nyitott: végig megnyyeri a hallgatót a (dinamikus és eleven) produkció bájos, organikus melegével, amelyben mesterien jelenik meg a hangzáselemek kontrasztos fokozása és az aranzsőri telítettség. Az albumon számos kiváló szlovén zenész működik közre, akik az évek során nagy tekintélyre és ismertségre tettek szert. Ez is bizonyítja, hogy a „Neon srce” felvételének elsődleges szempontja a tökéletességre törekvés volt a zenei mondanivaló átadásában, hogy az a legjobbat nyújtsa. Ezért a „Neon srce” több stúdióban készült. Idehaza és külföldön egyaránt.
Már a nyitó Marelice is gyorsan ráébreszti a hallgatót, hogy Balladero egészen különleges zenész. Egyedi zenei jelenség. Már akkor az, ha (meztelen, „levetkőztetett”) kabaréhelyzetbe állítod. Mint „one man band”. Csak zongora, és persze mellé a saját hangja. Ez elég, és ez az egyediség átsüt az új album mind a tizenegy dalán, ami a produkció alapvető célja is volt. Balladero ugyanis szerencsés alkat, mert felismerhető énekhangszínnel rendelkezik. Ehhez jön még a mindig szimpatikus hangsúlyozás a szlovén versszakokban, amely folyton emlékeztet rá, hogy Dominik Szlovénia muravidéki végéről származik (ami a muravidéki zenészeknél évek óta már nem különlegesség – inkább afféle standard, de kívánatos, mert az önállóság egyik alapja). A „Neon srce” a „one man band” szerepben éppen a záró Ponesi me című dalban emeli ki Dominik dalszerzői karizmáját.
Bár a „Neon srce” nagyon könnyen befogadható – és ez volt is a célja –, a tartalomban jócskán érezhető egy rakás „csavar” és trükk, zenei modulációk formájában is, amelyek a dalok fejlődését kicsit másfelé viszik, mint amit az átlagos hallgató füle diktálna, ami szükséges művészi manőver. Ezzel az előadók nemcsak magukat foglalkoztatják, hanem a közönségüket is (ez az egész lényege). Ez a manőver főleg azért szükséges, hogy valamennyire megakadályozza az események sivár, már megrágott és generikus irányba fordulását, az olcsó trükkök felmelegítését, amelyek talán könnyebben egyengetnék az utat a slágerlisták felé. Művészi súly szempontjából egy Balladero-féle előadót ez semmiképp sem elégítene ki. A fickót valóban mesteri csapat kíséri, amellyel a „Neon srce” kivételes érettségű, igazi art pop karaktert ér el. A motívumok fölé épített betétek időnként játékos jazzes beütéssel is megszólítanak, ami csupán egyike azoknak a trükköknek, amelyeket a tapasztalt mesterek révén Balladero ügyesen kihasznál az új album számos részén. Ez a két korábbi stúdiólemezen is hálásan helyezte őt saját művészi egyediségébe. A kabarészerű bűvölés érzete kevésbé intenzív, mint amire a két korábbi stúdiómunka alapján számítani lehetett, de a „Neon srce” produkcióját hajtó zenei vízió fényében ez tulajdonképpen kívánatos. Az art pop saját kifejező karizmájú változata felé tett elmozdulás hangsúlyosabb, mint valaha. A popretorikával való kacérkodás felerősödött, és kétségkívül a Verjet című dalban csúcsosodik ki, de a „Neon srce” még egy csomó jelöltet kínál a gyakori rádiós pörgetésre. Az egyik ilyen pillanat a sanzonos színezetű Še živim is, ravaszul alátett vonósokkal a háttérben és hatásos duettel Jadranka Jurasszal.
A „Neon srce” kitűnő darab, amely dagad a hangzásbeli és hangszerelési telítettségtől (kidolgozott mid-eight „nomenklatúrával”, amely a hangulatok fokozását a „versszak–refrén” viszony tömörségére építve legfeljebb magasztosabbá teszi), miközben végig világos fókuszban és középpontban tartja Balladero kifejező erejét, dalszerzői szélességét. Az új album az érettség lépcsőfoka a művészi igényesség ápolásában. Könnyedségével ragad magával, ugyanakkor hangszerelési és hangzásbeli mélységével, szélességével is. A „Neon srce”-hez hasonló produkciós ügyességgel felvértezett albumoknak kellene formálniuk és képviselniük a szlovén rádiós „mainstream”-et. Balladero az új album zenei víziójával tovább mélyítette és határozottabban kifaragta művészi karizmáját.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Marelice
2. Potujem
3. Najina
4. Ukradla si mi srce
5. Še živim
6. V tvojih očeh
7. Glej me, sanjam
8. Toplo
9. Verjet
10. Drugačen svet
11. Ponesi me
Felállás:
Dominik Bagola Balladero – ének, zongora, billentyűk, gitár az 5. dalban, dob az 5. dalban
Közreműködő zenészek:
Jadranka Juras – ének az 5. dalban
Branko Brezavšček – brácsa, hegedű az 5. dalban
Daniel Bogataj – hegedű a 7. dalban
Zsofi Klacsmann – hegedű all. dalban
Kristijan Krajnčan – cselló az 5. dalban
Peter Koša – cselló a 11. dalban
Bilka Peršič – hárfa a 7. dalban
Amadej Herzog – harmonika a 6. dalban
Peter Dekleva – gitár az 1. dalban
Lorenzo Corti – gitár az 1. és a 6. dalban
Aljoša Bagola – gitár a 2. dalban
Uwe Bossert – gitár a 3. és a 9. dalban, basszusgitár a 9. dalban
Denis Horvat – gitár, Hammond-orgona és ütőhangszerek a 4. dalban
Teo Collori – gitár a 4. dalban
Urban Zotel – gitár az 5. dalban
Jani Moder – gitár a 7. dalban
Martin Štibernik – gitár a 8. dalban, basszusgitár a 8. dalban, Rhodes billentyűk a 8. dalban
Žan Serčič – gitár, további billentyűk és programozás a 10. és a 11. dalban
Jernej Kržič – basszusgitár az 1. dalban
Lucas Fernandez – basszusgitár a 2. és a 3. dalban
Miha Koren – basszusgitár a 4. dalban
Robert Jukič – basszusgitár az 5. dalban
Anže Langus Petrovič – basszusgitár a 6. és a 7. dalban
Ash Soan – dob az 1. dalban
Florian „Flo” Schanze – dob a 2. és a 3. dalban
David Morgan – dob a 4. dalban
Enos Kugler – dob, ütőhangszerek a 6. és a 7. dalban, további billentyűk a 6. dalban
Bobby MacIntyre – pergődob, ütőhangszerek és vibrafon a 7. dalban
Jože Bogolin – üstdob az 5. dalban
