Kiadó: Cherry Red Records
Megjelenés dátuma: 2023. 3. 10.
A koncertalbum hossza (2CD): 108.30 perc
Stílus: Progressive Rock
Értékelés: 9/10
A régi brit iskola összes progrock-úttörője közül a posztapokaliptikus víziók egyedi hírnökei, a Van der Graaf Generator talán a legkitartóbbak, hiszen a zenekar magját – a múlt századi többszöri feloszlás ellenére – még mindig ugyanaz a három öreg cimbora alkotja, akik már 1968-ban elkezdtek együtt dolgozni. Ők a „mennydörgő” hangú énekes, Peter Hammill, aki időnként gitárra is ránt, vagy a zongorabillentyűkkel birkózik meg, az orgonavirtuóz Hugh Banton, aki a basszusvonalakról is gondoskodik, valamint a dobvarázsló Guy Evans.
Bár a legendás trió mindhárom tagja már mélyen a hetedik évtizedébe lépett, még mindig kivételes zenészekről van szó, akik koncertjeikkel nem szűnnek meg lenyűgözni, újabb stúdióalbumaik pedig azt bizonyítják, hogy még messze nem a lomtárba valók, és hogy a progresszív rockhoz való sajátos hozzáállásuk, számos disztópikus és (poszt)apokaliptikus üzenetével, ma még aktuálisabban szól, mint a múlt század hetvenes éveiben.
Ezeknek a hosszú életű zenei kísérletezőknek és újítóknak minden új koncertalbuma ajándék a „prograjongóknak”, és ez most sincs másként a „The Bath Forum Concert” esetében, amelyet 2022-ben, majdnem pontosan egy évvel ezelőtt vettek fel az angliai Bath Forumban. A Van der Graaf Generator azon kevés zenekar egyike volt, amely a „koronaválság” idején, amikor sok zenésztársuk derekasan megijedt, nem húzódott be egy sötét sarokba a sorsán siránkozni, így az első adandó alkalommal, már 2021-ben új koncertkörútra indult, amely egészen 2022 májusáig tartott.
Hammill úr kivételes énekhangján – teljesen érthető módon – az évek során kissé fogott az idő vasfoga, ezért ezen a koncertfelvételen jól hallani, hogy a fiatalabb korából ismert magas dallamíveket már nem éri el. Egyes dalok előadásakor néha inkább ügyesen rögtönöz egy-egy sort, semmint hogy túlzottan megerőltesse a hangszálait. Ennek ellenére a jóval fiatalabb progrockénekesek többsége még mindig megemelheti előtte a kalapját, mert sajátos, felismerhető énekstílusa továbbra is a Van der Graaf Generator zenéjének központi építőeleme, és az orgona meg a dob mellett egyenrangú hangszerként is felfogható – e két társ oldalán a posztapokaliptikus „mennydörgő” mindig sikeresen elleplezi a mindig is korlátozott gitártudását.
Egyeseket talán zavarni fog, hogy a számlista egy hajszálnyival túlságosan épít a zenekar legutóbbi újraegyesülése utáni szerzeményekre, amelyek többnyire legalább egy osztállyal kevésbé izgalmasak, mint a hetvenes években született dalok oroszlánrésze. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a régi favoritok újabb változatai – ezúttal élen a „Childlike Faith in Childhood’s End” című posztapokaliptikus eposszal, az anarchista „La Rossa”-val, a fenséges „Man Erg”-gel és a „House With No Door” című gyönyörű balladával – David Jackson, az egykori fúvós szaxofonja nélkül sosem fognak úgy szólni, mint a „régi szép időkben”.
Másrészt jó hallani a kissé „elfeledett” klasszikus, a „Masks”, valamint Hammill szólóstandardje, az „A Louise Is Not a Home” koncertváltozatát, amelyeket a Van der Graaf Generator „élőben” meglehetősen ritkán játszik. Örvendetes, hogy nemcsak az újabb szerzemények, hanem az összes régi favorit is remekül szól, már ha figyelembe vesszük a szaxofon hiányát, Hammill úr énekteljesítménye pedig – különösen a korához képest – még mindig minden csodálatot megérdemel.
A „The Bath Forum Concert” kapóra jött mindazoknak, akik régóta rajonganak a progrockikon Peter Hammill és két szintén elpusztíthatatlan cimborája életművéért a Van der Graaf Generatorban, akik nemrég ünnepelték a zenekar megalakulásának 55. évfordulóját. Egy olyan zenekar esetében, amely idáig nem adott ki „végleges” koncertalbumot (sem az első koncertlemez, a „Vital” (1978), sem a „Maida Vale” (1994) koncertválogatás – amelyek még a leginkább megközelítik az aranykori koncertperiódusukat – nem hibátlan), a „The Bath Forum Concert” nagyon szilárd kiegészítése a terjedelmes diszkográfiának, és szerencsés koncertdokumentum a mostani korszakukból.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Számlista:
CD1.:
1. Interference Patterns
2. Every Bloody Emperor
3. A Louse is Not a Home
4. Masks
5. Childlike Faith in Childhoods End
6. Go
CD 2.:
1. La Rossa
2. Alfa Berlina
3. Over the Hill
4. Room 1210
5. Man Erg
6. House With No Door
Felállás:
Peter Hammill – ének, billentyűk, gitár
Hugh Banton – billentyűk, basszuspedál
Guy Evans – dob
