Jeff Beck, a legendás brit gitáros 79 éves korában elhunyt. A család által Beck közösségi oldalain közzétett hivatalos közlemény szerint a zenész egy rövid küzdelem után, bakteriális agyhártyagyulladásban hunyt el.
Geoffrey Beck London délnyugati részén, Wallingtonban született 1944. 6. 24-én, a gitárt pedig lelkesen megragadta, miután a rádióban meghallotta Les Paul „How High The Moon” című számát.
Beck először akkor került komolyabban a középpontba a hatvanas évek közepén a brit földön zajló élénk „white blues” fellendülésben, amikor 1965-ben a The Yardbirdsnél Eric Claptont váltotta.
Jeff Beck, aki a The Yardbirdshöz érkezése előtt számos helyi zenekarban edzette magát, újító gitártechnikájával, amellyel úttörő módon mutatta meg a világnak, mi mindent lehet kihozni és kicsalni egy elektromos gitárból, lehetővé tette a The Yardbirdsnek, hogy kiterjesszék kifejezésmódjukat, és az aranzsmanokban olyan ötletekhez nyúljanak, amelyek a pszichedelikus rockkal és a világzenével is kacérkodtak. Gitárjátékában Beck egyesítette a „fuzz” hangok, a „reverb”, a „feedback”, a „sustain”, a „torzítás” és a merész „hammer on” szólózás hangzásbeli hatásait, ami remekül illett a brit beatzenében akkoriban erősödő hangzásbeli élesség- és nyersességkeresés trendjéhez. Jellegzetes jobbkéz-tartása – kisujj a vibrátón, gyűrűsujj a hangerőgombon szólózás közben (pengető nélkül) – mind a mai napig ikonikus!
A The Yardbirds Jeff Beck ottléte alatt számos úttörő felvételt készített, köztük az olyan slágerszingliket, mint a „Heart Full of Soul”, az „Evil Hearted You”, a „Still I’m Sad”, a Bo Diddley-dal feldolgozott „I’m a Man”, a „Shapes of Things” és az „Over Under Sideways Down”, 1966-ban pedig kiadták a „The Yardbirds” című albumot, amely jóval ismertebb „Roger The Engineer” néven. Még ugyanabban az évben, 1966 novemberének végén Beck elhagyta a The Yardbirdsöt. Egyes beszámolók szerint a zenekar kirúgta a koncertekről való távolmaradásai, túlzott maximalizmusa és forrófejű természete miatt.
Nick Mason önéletrajzából kiderül, hogy a Pink Floyd rástartolt Beckre, amikor kitették a zenekarból Syd Barrettet, ám senkinek sem volt elég higgadt idegzete ahhoz, hogy telefonálni kezdjen.
Innentől kezdve Beck az önálló zenei útra szentelte magát. 1967-ben néhány szinglit vett fel Mickie Most popproducer számára, például a „Hi Ho Silver Lining”-ot és a „Tallyman”-t. Ezt követően megalapította a Jeff Beck Groupot, és addig ismeretlen arcokat mutatott be a nyilvánosságnak: Rod Stewart skót énekest és Ron Wood gitárost, akikkel Amerikát is először fedezte fel. Következett a „The Truth” (1968-ban Jeff Beck néven kiadva) és a „Beck-Ola” (1969) című album. A „The Truth” tartalmazta Willie Dixon „You Shock Me” című számának feldolgozását. A „The Truth” öt hónappal a Led Zeppelin első albuma előtt jelent meg, amely ugyanezt a feldolgozást szinte azonos aranzsmanban tartalmazta, ami forró vérű vitához vezetett a két egykori The Yardbirds-cimbora, Jeff Beck és Jimmy Page között.
A Jeff Beck Groupnál még megjelent a „Rough And Ready” (1971) és a „Jeff Beck Group” (1972) album, majd Beck összefogott Tim Bogert basszusgitárossal és Carmine Appice dobossal a rövid életű Beck, Bogert & Appice felállásban, amely 1973-ban kiadta azonos című stúdióalbumát. Bár a lemez a kritikusokat a kivételes játék miatt lenyűgözte, a formációnak kereskedelmi bukást hozott, egyetlen kislemezzel, Stevie Wonder „Superstition” című számának feldolgozásával. Később, jóval a zenekar feloszlása után, 1975-ben jelent meg az a koncertalbum, amelyet a Beck Bogert & Appice az 1973-as turné japán szakaszán rögzített. Az Upp együttessel folytatott rövid kitérő után, amellyel két albumot vett fel, 1975-ben kiadta második önálló stúdióalbumát, a „Blow By Blow”-t, amely a mai napig a legnagyobb kereskedelmi sikere. Újító gitártechnikájával és a csupa hangszeres improvizáció eklektikus jazz-rock fúziós jellegével új mércét állított fel az elektromos gitár kifejezőerejében. 1976-ban jelent meg a „Wired” album, amelyen a Mahavishnu Orchestra két egykori tagjával, Narada Michael Walden dobossal és Jan Hammer billentyűssel fogott össze.
Amikor Mick Taylor 1974-ben elhagyta a The Rolling Stonest, a zenekar Beckhez fordult, és megkérdezte, csatlakozna-e hozzájuk, de Beck elutasította az ajánlatot.
Az önálló albumok mellett Beck a nyolcvanas évektől kezdve pályafutását számos vendégszereplésssel bővítette olyan előadók lemezein, mint többek között Stevie Wonder, Rod Stewart, Tina Turner, Diana Ross, Mick Jagger, Kate Bush, Duff McKagan, ZZ Top, Joe Cocker, Brian May, Pretenders, Roger Waters és Jon Bon Jovi. Beck utolsó vendégszereplése Ozzy Osbourne legújabb stúdióalbumán, a „Patient Number 9”-on (2022, RockLine recenzió) hallható, ahol két számban gitározott. Utolsó, „18” című albumát Beck kollégájával, a filmszínész Johnny Depp-pel közösen vette fel és adta ki tavaly.
Pályafutása során Jeff Beck nyolc Grammyt nyert. Ebből hetet a legjobb instrumentális előadásért, egyet pedig Lennon „Imagine” című számának feldolgozásáért, amely a Pink, Seal, India Arie, Konono N°1 és Oumou Sangare közös munkája volt. Jeff Beck-et kétszer iktatták be a rock and roll halhatatlanjai közé (Rock and Roll Hall of Fame): 1992-ben a The Yardbirds tagjaként, 2009-ben pedig szólóművészként.
Jeff Becket a RockLine 2022. 7. 20-án láthatta Johnny Depp-pel közös fellépésén az olaszországi Pordenonéban, ahol a híres zenész pillanatokra valódi ifjonti vidámságot sugárzott, és senki sem sejtette, hogy hónapjai vannak hátra. Beck 2022 őszén is fellépett Depp-pel az Egyesült Államokban. Utolsó fellépését is Depp-pel adta, amikor 2022. 10. 23-án a chicagói The Chicago Theatre-ben léptek színpadra.
