Megjelenés dátuma: 2018. június 15.
Kiadó: Canary Dwarf / Cooking Vinyl.
Hossz: 75:50
Értékelés: 9 / 10
A „Live At Hammersmith” a brit rockbanda, a The Darkness koncertfelvétele. Felmerül a kérdés, mit csináltak a srácok ennyi éven át, hogy ilyen sokáig kellett várni rá. Kiváló teljesítmény, amely a zenekar 2017. december 10-i londoni, Hammersmith-beli fellépésén készült. A banda akkor éppen a „Tour De Prance” brit szakaszát nyomta, és a legfrissebb lemezét, a „Pinewood Smile”-t (2017) népszerűsítette. A pirotechnikai bevetésekkel, tonnányi kiszórt konfettivel és mindennel, amit a rock and roll fantáziája csak kitalálhat, megspékelt show ezen az albumon zseniálisan testet öltött. Ilyen hiteles, színpadi orgiának beillő, teljes vérű mulatságról és a rengeteg szerethető butaság tárházáról persze nem lehetne beszélni, ha nem állna a színpadon négy élesen öltözött, testhez simuló szerelésű csődör, felvértezve igazi glam-eretnekséggel. Remek formában. A The Darkness ezen a felvételen olyan könnyedén és gondtalanul szól, mintha végre tényleg elűzték volna a vad múlt összes kísértetét, és végleg maguk mögött hagyták volna őket.
Justin Hawkins ezúttal is az első számú mágnes. Eszelős énekével és persze kiváló színpadi alakításával, amely végig a legkülönbözőbb bolondozásokról gondoskodik, a brit szigetek fekete humorának gazdag tárházából merítve. Aki látta már valaha ennek a kiütött bandának valamelyik koncertjét, tudja: a The Darkness esetében nem csak a repertoár puszta eljátszásáról van szó. A koncerten az anyag mellett annyi minden más is történik, hogy senki nem maradhat közömbös. A rock’n’roll legelvakultabb ellensége sem. Justin extrém magas énekétől most is feláll a szőr a hátunkon. A zenekar paródiaeleme is teljes vérrel pörög. A Queen, a Thin Lizzy, az AC/DC, a Cheap Trick, és ha hozzávesszük a Sweet-et vagy a Bostont is, keveréke, amit már a többszörös platinalemez „Permission to Land” is megtestesített (kereskedelmi sikerben a banda ezt azóta sem tudta túlszárnyazni), minden hengeren üt, és nem fukarkodik a kiváló, ultra magas oktánszámú rock’n’roll feszültséggel. Érdekes, hogy a „Permission To Land” albumról milyen sok szám került a műsorba. Nyilvánvalóan nagyra értékeli a banda, de van itt még valami. A The Darkness tisztában van az album „súlyával”, ezért ezen a turnén, amelyről a londoni koncert is származik, a rajongóknak a „pillanatnyilag” legjobbat akarta nyújtani, és gyakorlatilag nem hagyott teret a véletlennek, sem egy esetleges „taktikai baklövésnek”. Az elsőlemezről itt vannak a nagy slágerek: Growin’ On Me, Get Your Hands Of My Woman, Love Is Only A Feeling, a kihagyhatatlan I Believe In A Thing Called Love, ezek mellé pedig a Black Shuck, a Givin’ Up, a Stuck In A Rut, a Friday Night, végül pedig a Christmas Time (Don’t Let The Bells End), amely az album európai piacra szánt különleges karácsonyi kiadásáról származik. Ez tehát majdnem a fele az ezen a koncertmaratonon eljátszott, összesen 19 számnak. A legfrissebb lemezt három remek szám képviseli: a Soild Gold, a különösen groteszk Japanese Prisoner of Love, valamint a Buccaneers of Hispaniola, amelyek huncutságukkal csak olajat öntenek a tűzre. A One Way Ticket persze nem hiányozhat, az est pedig a kiváló Open Fire-rel indul, azzal a megfelelő gitárfrázissal, amilyennel minden The Darkness-koncertet érdemes nyitni, és amelynek a „Last Of Our Kind” albumról a lucid és szarkasztikus The Barbarian tart társaságot. A koncert egy pillanatra sem veszíti el a vezérfonalat, végig szétveti a csúcsminőségű rock’n’roll retorika és a zseniálisan beépített „buli”-pillanatok minden detonációja.
Az idei év egyik legjobb koncertfelvétele a rockvilág térképén. A The Darkness hihetetlenül oldottnak, „felszabadultnak” hat rajta, a színház és a mulatság közepette pedig rendkívül érettnek, magabiztosnak és bizonyos fokig áthatolhatatlannak is. Felfrissülve, megfiatalodva és megszelídíthetetlenül. Végsőkig kiélezve tehát, és maximálisan odatéve magukat. Mintha a galaxis utolsó napját írnánk, közvetlenül az apokalipszis előtt.
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
01. Open Fire
02. Love Is Only A Feeling
03. Southern Trains
04. Black Shuck
05. One Way Ticket
06. Givin’ Up
07. All The Pretty Girls
08. Barbarian
09. Buccaneers Of Hispaniola
10. Friday Night
11. Makin’ Out
12. Every Inch Of You
13. Solid Gold
14. Stuck In A Rut
15. Get Your Hands Off My Woman
16. Growing On Me
17. Japanese Prisoner Of Love
18. Christmas Time (Don’t Let The Bells End)
19. I Believe In A Thing Called Love
Felállás:
Justin Hawkins – ének, gitár, zongora
Dan Hawkins – gitár, vokál
Frankie Poullain – basszusgitár, vokál
Rufus Tiger Taylor – dob, vokál
