Death metalos igazságosztás a Baesttel

Rok Utoljára módosítva: 29. április 2022

A tavalyi elmaradt koncertek sorozata után a színtér végre teljesen felébredt, és már nemzetközi színt is kap. Múlt vasárnap az Earsplitter/Dirty Skunks szervezésében a dán Baest death metalosai látogattak el az Orto barba, a felvezetésről pedig a hazai Smrt és Sovrag gondoskodott.

Elsőként a ljubljanai Sovrag death/thrash metalosai léptek színpadra, akik háromötöde a jól ismert kočevjei Septic Orderből érkezett. Mivel a két zenekar három tagon is osztozik, teljesen jogos lenne azt várni, hogy stílusban is elég közel állnak egymáshoz, de (szerencsére) nem ez a helyzet. Míg a Septic Order groove/thrash metalja nem áll messze a Pantera vagy a Machine Head világától, a Sovrag jóval old schoolabbul szól. Az ötös ugyanis elég klasszikus death/thrash metal-keveréket nyom, amit helyenként black metalos megoldásokkal és bőséges melodikus betétekkel fűszereznek meg. Ezek leginkább a Krulič/Ivančič gitárpáros változatos, mozgalmas és alaposan kidolgozott szólóiban hallhatók. A nyakak mozgásban tartásáról a Sovrag dinamikus ritmusszekciója is gondoskodott, amelynek élén Dobre dobjátéka áll: tele változatos átvezetésekkel, gyors lábdobbal, sőt időnként blast beatekkel is. Luka Orel is meggyőző énekteljesítménnyel rukkolt elő, igaz, élőben ezúttal csak a Tribute to Death tiszta énekes részei nem szóltak olyan meggyőzően, mint az EP-n. A Sovrag valamivel több mint fél óra alatt teljes egészében eljátszotta az egy éve megjelent Tribute to Death című bemutatkozó kislemezét, és jókora adag új, még kiadatlan anyagot is hozzácsapott, amiben van potenciál.

Őket a muravidéki Smrt követte, akiknek a játéka alatt az Orto felső terme szépen megtelt, cserébe pedig egy tisztességes adag progresszív death metalt, vagy ahogy a zenekar maga nevezi, spiritual death metalt kapott. A címke elég találó, hiszen a Smrt a death metalos darálás közepette rengeteg nyugodtabb, atmoszferikus és melankolikus részt is felvonultat, amelyek inkább más műfajokra jellemzők, mint a death metalra. Lan Pahor énekes szerint az ő esetükben sok gyászdalról van szó, amivel nagyjából egyet is lehet érteni, viszont gyászdalok alatt még sosem gyötörtem meg ennyire a nyakamat. A Smrt alapvetően tehát továbbra is death metalt játszik, és nagyon jól tudja, hogyan kell ezt a műfajt kiszolgálni. Az Ortóban ennek megfelelően szórták a jól átgondolt riffeket, a földrengésszerű dobolást és a brutális éneket, ami viszont jóval inkább black, mint death metalosan szól. A Smrt stúdióban is szorgalmas banda: két EP és az Oppression From All Suffering című stúdiós bemutatkozó album van már a háta mögött – erről szólt a dalok java –, és már készítik az utódját is, amelyről szintén bemutattak néhány dalt. A srácok jó energiával és kiváló előadással győzték meg a közönséget, majd valószínűleg legnagyobb slágerükkel, a Sweet Nostalgiával (amely óhatatlanul mindig a Dekadentet juttatja eszembe) ismét betaláltak, a The Will to Power című debütáló EP-jük egyik dalával búcsúztak, és felkészítettek minket arra a darálásra, amire valójában valószínűleg senki sem számított. Tárt karokkal várjuk az új albumot!

Kezdésként szemérmetlenül elcsenem kollégánk, Primož szavait: „ami a Warbringer volt a thrash revivalnak, az a Baest a klasszikus, modern death metalnak¹”. Hogy ez mennyire igaz, azt a dán ötös már viharos, jó egyórás szettjének első másodperceiben bebizonyította – ez a buli az egyik legjobb death metal-koncertként marad meg az emlékezetben az Ortóban, de azon túl is. De haladjunk sorjában. Először is: a Baest már járt nálunk, 2018 szeptemberében a Kino Šiškában, az Abbath társaságában – erre Simon Olsen énekes is emlékeztetett –, akkor azonban igazságtalanul a radar alatt maradtak. Másodszor: kezünket a szívünkre téve, a Baest semmi olyat nem kínál, amit még ne hallottunk vagy ne ismertünk volna, csakhogy mindezt olyan jól, energikusan, szívből és sajátos módon csinálják, hogy az első pillanatban levesznek a lábunkról. Harmadszor: ha az olyan nevek, mint a Bloodbath, a Carcass, a Bolt Thrower, az Entombed és a Dismember mondanak neked valamit, akkor a Baest hallatán fekete, rothadó szíved újra dobogni kezd. A Baest ezúttal – milyen találó – a Genesisszel köszöntötte Ljubljanát, és egy órás death metal-teremtéstörténetbe kalauzolt minket: a Lasse Revsbech/Svend Karlsson gitárpáros szépen felépített nyitóriffelését Simon ultrahosszú üvöltése szakította meg, a magas oktánszámú death metal igazi vihara pedig aztán egészen a végéig nem csillapodott. A Baest nemcsak ragályos energiájával és csúcsformás előadásával állította maga mellé az Ortót, hanem Simon szép, folyékony szlovén nyelvű összekötőivel és azzal is, hogy Ljubljanát „city of dragons”-ként emlegette. A sárkányok városának lányai és fiai nem maradtak adósak a dánoknak: az Orto bar már jó ideje (a koronavírus előtti időkben sem) nem látott ennyi moshpitet és wall of deatht. Ahogy a közönség, úgy láthatóan és teljesen őszintén a zenekar is élvezte a bulit, és magas színvonalú show-t szolgált fel: átgondolt riffeket, amelyek nem a legkézenfekvőbb megoldásokra építenek, pusztító ritmusszekciót, brutális, mégis érthető éneket és azt a mindent átható death metalos szaftot, amit manapság élőben nem is olyan könnyű elcsípni. A Baest ezúttal szinte teljes egészében a tavaly megjelent Necro Sapiens albumra koncentrált, míg a Danse Macabre című bemutatkozó lemezről csak a Crosswhore, a második, Venenum című albumról pedig csak a Gula (latinul Falánkság, a hét főbűn egyike) került elő. Viszont a csak egy hónap múlva megjelenő Justitia (latinul Igazságosság) EP-ről rögtön két romboló dalt is bemutattak, az Ecclesiát és a Gargoylest (utóbbiban egyébként a The Black Dahlia Murderből ismert Trevor Strnad vendégeskedik). A Baest (váratlanul) kiváló játékkal és csúcsformás előadással úgy gázolt át rajtunk, mint a Bolt Thrower-féle tanklánctalpak, elfújt minket a klasszikus Carcass-hangzású, blast beatekkel megtámogatott melodikus ikergitáros rohamokkal, alaposan megolajozta az Entombed/Dismember-féle HM-2-es körfűrészt, a végén pedig a legutóbbi album, a Necro Sapiens romboló címadó dalával még a fejünket is letépte. Vasárnap tehát nemcsak az utcákon táncoltak, hanem az Orto emeletén is. „Fiat justitia, ruat caelum”.

¹Én ide legalább még a Liket és a Carnationt is hozzávenném

A Baest setlistje: