Kiadó: English Electric Recordings
Megjelenés dátuma: 2022. 1. 28.
Produkció: Big Big Train
Az album hossza: 47.12 perc
Stílus: Progressive Rock
Értékelés: 10/10
A Big Big Train nevű angol progresszív rockzenekar rajongóit 2021. november 20-án megrázta a hír, hogy mindössze 56 évesen elhunyt a zenekar régi énekese, David Longdon. Vokális karizmájával ő játszotta az egyik kulcsszerepet abban, hogy ez az ambiciózus formáció, amely sokáig küzdött a nagyobb ismertségért, az elmúlt évtizedben kiváló stúdió- és koncertalbumok sorával a modern progresszív rock egyik legtiszteltebb zenekarává nőtte ki magát.
A tragikus hír nem sokkal azután érte a bandát és a rajongókat, hogy 2021 októberének végén kissé váratlanul bejelentették új stúdióalbumuk, a „Welcome to the Planet” megjelenését, amely mindössze néhány hónappal a nagyon jó előd, a „Common Ground” (2021, RockLine kritika) után látott napvilágot. A „Welcome to the Planet” még Longdonnal a felállásban készült, és az új dalok többségén az ő hangja szól. A többi fő vokális szólamot az amerikai dobos, Nick D’Virgilio, a svéd gitáros/billentyűs Rikard Sjöblom és a vendég billentyűs, Carly Bryant vette át, aki a címadó dalban énekli a főszólamot. D’Virgilio, Sjöblom és a basszusgitáros Greg Spawton, az utolsó megmaradt alapító tag jelenleg minden, ami a Big Big Trainből megmaradt, pedig nem is olyan régen még hét tagja volt a zenekarnak. Bryant, a gitáros Dave Foster és a hegedűs Claire Lindley ugyanis úgy döntött, hogy az albumon csak vendégzenészként működik közre, bár ez a jövőben talán megváltozik.
Egy Big Big Trainhez hasonló, ekkora tapasztalattal rendelkező zenekarnak ritkán sikerül ilyen gyorsan kiváló albumot készítenie az előző megjelenése után, különösen, hogy a zenéjük egyes rajongói szerint a kreatív csúcsot már egy évtizeddel ezelőtt elérték. A „Welcome to the Planet” az egyik legjobb teljesítménynek bizonyult tőlük, és nehéz elhinni, hogy egy korszak végét jelenti. Longdon búcsúalbumának kiváló minőségéről a rajongók már pár hónappal korábban meggyőződhettek, amikor megjelentek a „The Connection Plan”, a „Lanterna” és a „Made From Sunshine” kislemezek, amelyek mind lenyűgözőek voltak, és a megszokott magas zeneszerzői, hangszerelési és hangulati szinten mozogtak.
A Big Big Train, amely nemzetközi felállása ellenére talán a modern progresszív rock kiemelkedő nevei közül a legjellegzetesebben angol zenekar, az előző két lemezén zeneszerzői téren elég ügyesen lerázta magáról a Genesisszel való bizonyos összehasonlításokat, amelyek sokáig kísérték őket, elsősorban azért, mert Longdon hangja rokonságot mutatott Peter Gabrielével.
A nyitó „Made From Sunshine” szerkezetében, pozitív hangulatában, vidám hangszerelésében és a refrénben felcsendülő vidám többszólamú harmóniáiban hasonlít a „Common Ground” nyitódalára, a „The Strangest Times”-ra. Attól eltérően viszont nem olcsó a szövege, ezért rögtön jóval több szimpátiát vív ki magának. Az zenekari hangszerelések is sokkal érdekesebben és kreatívabban vannak elosztva. A „The Connection Plan” nagyon sikerült hibrid a Big Big Train jellegzetes, a Longdon-korszakot meghatározó hangzása és néhány teljesen új ötlet között, amelyek közelebb állnak ahhoz, ami az amerikai progrock-veteránokra, a Spock’s Beardre jellemző. Ezt az egykori tag, D’Virgilio biztosítja, aki drámai vonósbetétek és színes billentyűs-gitáros harmóniák mellett nagyon ügyesen egészíti ki Longdont a fő vokálban.
A „Lanterna”, az album egyik csúcspontja, melankolikus balladaként indul, kiváló formában lévő Longdonnal a főszólamban. Hamarosan csatlakoznak hozzá az éteri vokális harmóniák és a romantikus hangulatú szimfonikus hangszerelések: ez a kultikus zenekar nagyon jellegzetes kombinációja. A „Capitoline Venus” pasztorális hangulatú ballada, amelynek hangsúlya a törékeny akusztikus hangszerelésen, a mellotronos „síkságokon” és a modern progrock egyik legjobb énekesének megható énekteljesítményén van. A remek hangszeres szerzemény, az „A Room With No Ceiling” az intelligensen felépített dal példája, számos meglepetéssel és hirtelen hangulatváltással. Ennek a felfrissítő szerzői szemléletnek és a sokféle hangulat megteremtésére való kivételes érzéknek is köszönhető, hogy ez a két évtizede már „leírt” zenekar ilyen tiszteletet vívott ki magának a progresszív rock rajongói körében.
A „Proper Jack Froster” eredetileg az azonos című karácsonyi EP „zászlóshajó” dalaként jelent meg 2021 végén, amelyen a korábban említett mindhárom kislemez is helyet kapott. Ez a szimfoprogrockos csemege számos ízletes folk elemmel, nosztalgikus-pasztorális hangulattal és a férfi és női főszólam ügyes váltakozásával minden kétséget kizáróan a Big Big Train klasszikusai közé tartozik. A kalandos hangszeres „Bats in the Belfry”, amely a „Welcome to the Planet” utolsó kislemezeként jelent meg, főleg azokat nyűgözi majd le, akiknek az első helyen a kivételes technikai tökély, a hibátlan fúvós szekciók, az egyes tagok szólisztikus erényei és az összetett ritmikai árnyalatok állnak.
A melankolikus mestermű, az „Oak And Stone”, amelyet leginkább Longdon szívszaggató énekteljesítménye jellemez, zongorára épülő balladaként nyílik meg, majd összetettebb szakaszba vált át, sokféle jazzes, folkos és szimfonikus elemmel. Az album végén a Big Big Train a címadó, kifejezetten éteri alkotással lepi meg a hallgatót, amely egyesíti e kultikus zenekar valamennyi jellegzetes hangszerelési és zeneszerzői fogását. Bár itt Longdont a főszólamban a már említett Bryant váltja, ő nagyon jól teljesíti a feladatát. A nagy, teljesen váratlan stílusfordulatot ennek az ünnepélyesen éteri kompozíciónak a záró szakasza hozza, amely a szimfonikus progból szinte „átfesti” soullá.
A „Welcome to the Planet”, a Big Big Train eddigi egyik legjobb albuma, a lehető legszebb búcsú az emlékezetes Longdontól, és szinte tökéletes, ám abszolút korai lezárása az ő korszakának. Ilyen kiváló albumot készíteni, amely minden tekintetben még az előd, a „Common Ground” sem éppen gyenge lemezénél is jobb, valóban nem könnyű vállalkozás, és a progresszív rockban is meglehetősen ritka jelenség. A Big Big Train trió közben már bejelentette, hogy folytatja a működést, így ez korántsem lesz az utolsó albumuk, de nagyon nehezen fognak találni új fő énekest, aki megfelel a zenei elképzeléseiknek, és akit nem hasonlítanak majd folyton Longdonhoz.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Dallista:
– Part One:
1. Made from Sunshine (4:04)
2. The Connection Plan (3:55)
3. Lanterna (6:29)
4. Capitoline Venus (2:27)
5. A Room with No Ceiling (4:52)
– Part Two:
6. Proper Jack Froster (6:38)
7. Bats in the Belfry (4:54)
8. Oak and Stone (7:12)
9. Welcome to the Planet (6:41)
Felállás:
David Longdon – ének
Gregory Spawton – basszusgitár
Rikard Sjöblom – gitár, billentyűs hangszerek, ének
Nick D’Virgilio – dob, ének
Carly Bryant – billentyűs hangszerek, ének a 9. dalban
Dave Foster – gitár
Clare Lindley – hegedű, ének
