Kiadó: Reaper Enterainment
Megjelenés dátuma: 2021. 6. 25.
Produkció: Grega Smola Crnkovič
Az album hossza: 56.58 perc
Műfaj: Heavy Metal
Értékelés: 9.5/10
A SkyEye a maga nemében jelenség. A ljubljanai heavy metal revitalisták úgy robbantak be a színtérre, mint egy üstökös három évvel ezelőtt, amikor megjelent első stúdióalbumuk, a „Digital God” (2018, RockLine recenzió). Az album remek fogadtatásra talált, a banda pedig a kiváló koncertjeinek köszönhetően is egyre több rokonszenvet szerzett a metalközösségben. A hír a feltörekvő új felállásról külföldi kiadókhoz is eljutott, így a srácok a Reaper Entertainment szárnyai alá kerültek, ahol idén július vége felé már a második stúdióalbumukat, a „Soldiers of Light”-ot adták ki.
A banda az új lemezen még határozottabban kifaragta és megvilágította azokat a vonásokat, amelyek által a zenei karaktere még kézzelfoghatóbbá és még valóságosabbá vált. Még ha egyértelmű is, hogy a SkyEye ezúttal is az N.W.O.B.H.M. korszak együtteseinek, élükön az Iron Maidennel, tartozik az ihletért. És mégis. Pont annyira idéz ilyen asszociációkat, amennyire kell. Éppen megfelelően „ugrat” az immár 40 éves metalarchaizmusokkal, amelyek semmiképp sem hatnak szándékosan átvettnek vagy lemásoltnak, inkább a szerzemények belsejében ügyesen becsomagolt adalékként működnek, amely erős ízt ad az album tartalmának. Vagyis a SkyEye mindezek mellett egyértelműen megőrzi a saját, önálló karakterét.
A SkyEye nem hoz zenei forradalmat, de abban, amit csinál, nagyon meggyőző. Szorgalomból és elkötelezettségből nincs hiány, ahogy alkotói lendületből és szívből sem. Ez az új albumon is mindenhol érezhető. Az új lemez játékidejét tekintve kissé megkurtított az elég pazarlóan hosszú debütálóhoz képest, bár még így is jó 57 percet tesz ki. Viszont szép választékot és változatosságot hoz. Két intró és nyolc igazi tétel, ebből kettő szimfonikus mini-eposz. Az album első felében erőteljes, himnikus rohamtempójú dalok sűrűsödnek. A lemez katapultszerűen lő ki az égbe, amikor a SkyEye sorban egymás után ereszti ránk az izzó romboló dalokat: a King of The Skes-t, a Soldiers of Light-ot és a Constellationt. Ez a három egymással versenyez, melyik lopja el a figyelmet. Főleg a rendkívül jellegzetes refrének miatt. Közülük a Constellation refrénje különösen eltalált. Leščanec ebben a dalban kifejezetten pompázatos és fertőző vokáldallamot énekel, amelyet a produkció ellenpontként „megterhel” a dupla lábdob dühödt torpedózásával, a (teuton) német heavy metal hagyományát követve. Hihetetlenül sikerült szerzemény, ha az ütős élesség, a drámai színház és a bőr alá kúszó zeneiség ideális szövetségét keressük egy helyen. A dal az egyik legerősebb atmoszférikus crescendót hozza, mégpedig Jan Leščanec énekes igazán kiváló refrénjében.
Az albumon két hosszabb szerzemény található. Az első a közepén áll, és Brothers Under the Same Sun a címe. Remek, epikus szimfóniáról van szó, amely egy pillanatra sem hat elnyújtottnak, hanem mozgalmasan bontakozik ki drámai fordulatok során, amelyeket ügyes szerzői kötéltánc vezet, ahol több különböző vezérmotívum fog kezet egymással, folyamatosan összhangban lévő, békülékeny párbeszédben. Az album végén pedig a leghosszabb dalt találjuk. A szellemváros, Pripyat, amivé a Szovjetunió idején vált. A várost 1986-ban hagyták el a csernobili katasztrófa után, amely a történelem legsúlyosabb atomreaktor-balesete volt. Ezt a szomorú történetet zenésítette meg a csapat a Chernobyl című eposzban. Ez a SkyEye legambiciózusabb szerzeménye az albumon. Egyúttal kivételes vokális falat jelent Jan Leščanec számára, aki ismét rendkívül meggyőzően mutatja meg a kidolgozott énekszínház több arcát. Tekintve, hogy a csapat szép választékban kínálja a komplexitást, a SkyEye bölcsen tette, hogy ezt a dalt az album legvégére helyezte.
A banda élvezte az új album készítését. Hangzásban rendkívül kompakt és egységes a lemez. A produkció élesen kiemeli a kontrasztokat a hangképben, a középpontban az uralkodó énekkel, amely a kifejezetten tiszta, dallamos és magabiztosan tekintélyt parancsoló éneklés mellett ügyesen él az agresszív, torkos megoldásokkal is. Az albumon tisztán érezni, hogy az ötös egymásért lélegzik, és hogy a srácok remekül érzékelik és támogatják egymást az ötletekben. Bár a jellegzetes, folyamatosan ötletes riffek revitalista módon dolgoznak, a SkyEye az új albumon is bizonyítja, hogy kivételes érzéke van a megfelelő áramláshoz és dinamikához, valamint a hangulatok felépítéséhez az egyes dalokon belül. Ebben a mesterségben az új lemezen újabb érettségi lépést tettek felfelé. Az átmenetek nagyon ügyesen vannak megoldva, és különösen lenyűgöző a csapat találékonysága, amikor például egy „mid-eight” szakaszból kell visszatérni a refrénbe (vagy az előrefrénbe), miközben a SkyEye egy cseppet sem áldozza fel az ütőerőt, a drámai színházat és a zenei áramlást (itt ismét eszünkbe jut a Constellation). Az album tele van perfekcionista részletmunkával, finomságokkal való bíbelődéssel, ami a szlovén zenei térben inkább kivétel, mint szabály. Ilyen perfekcionizmust az Eruption és a Paragon mellett nehezen tudunk felidézni a Bay Area thrash metal revitalista Negligence első albumának idejétől kezdve.
A csapat nagyobb adag agresszióval is tud szolgálni, amit különösen az album második fele hoz a komor, végzetes, gúnyos és „pusztító” Son of God-dal, amelyet a Detonate követ. Ebben a kifejlett maróság és gonoszkodás a Judas Priest-frazírozás romboló fordulatán lovagol, míg a dal a vokáldallamok miatt enyhébb asszociációkat az amerikai old school speed metal korai pillanataival is felidéz (élen valamelyik Helstarral). Az album utolsó előtti dala, az Eternal Starlight közepes tempójú tétel ütős balladai elemekkel, a versszakban pedig Jan a dallam miatt a korai Queensrÿche karizmájából idéz meg valamennyit.
A SkyEye az új albummal, vagyis a rendkívül ambiciózus „Soldiers Of Light”-tal olyan teljesítményt tett le az asztalra, amelyre nagyon büszke lehet, és aminek mielőbb életre kell kelnie a koncertszínpadokon is! Hogy a SkyEye érett a nemzetközi színtér megrohamozására, azt maga az új album terjesztése is mutatja, hiszen olyan kiadók boltkatalógusaiban is megvásárolható, mint egyebek mellett a Nuclear Blast Records és a Napalm Records. Az eddig megmutatott művészi érettség, a sejtetetlen tehetség, valamint a lelkesedés és szorgalom alapján a SkyEye fejlődése során a jövőben még följebb juthat. Nem lenne meglepő, ha egy még nagyobb kiadó szárnyai alá kerülnének. A SkyEye tehát a lehetőségek bandája, amelyre a jövőben érdemes nagyon figyelni. De nem szabad elaludniuk, hanem azonnal tovább kell kovácsolniuk a vasat. Amíg forró és izzó.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. The Arrival (02:02)
2. King of the Skies (03:49)
3. Soldiers of Light (03:45)
4. Constellation (05:10)
5. Brothers Under the Same Sun (09:50)
6. In Saecula Saeculorum (01:15)
7. Son of God (06:09)
8. Detonate (04:53)
9. Eternal Starlight (05:26)
10. Chernobyl (14:28)
Felállás:
Jan Leščanec – ének
Grega Stalowsky – gitár
Marko Kavčnik – gitár
Primož Lovšin – basszusgitár
Jurij Nograšek – dob
Közreműködő zenész:
Matic Leščanec – billentyűs hangszerek
