Kiadó: earMUSIC
Megjelenés dátuma: 2021. 8. 27.
Producer: Robben Ford & Casey Wasner
Az album hossza: 39.37 perc
Műfaj: Jazz / Blues / Jazz-Rock Fusion
Pontszám: 9.0/10
Robben Fordot nem kell bemutatni. Világviszonylatban azon kevés legjelentősebb gitáros közé tartozik, akik személyiségükkel és munkásságukkal maradandó nyomot hagytak vagy hagynak maguk után – méghozzá nemcsak azzal, amit felvettek és kiadtak, hanem a gitározás technikájának fejlődésére is kézzelfogható hatással voltak. Nos, Robben Ford idén új stúdióalbummal jelentkezett. Az első teljesen instrumentális lemez, a »Tiger Walk« (1997) megjelenése óta 24 év telt el. Játékideje nem éri el a 40 percet, a zenei anyag viszont szinte túlcsordul a sokféle információtól, és a várakozásokkal összhangban Fordot továbbra is a mai jazzgitárosok különleges zenei talapzatán tartja.
Robben Ford gitárjátékának legnagyobb vonzereje és mágnese a gitáros nyelvezetének érzéki finomsága. A sokféle színárnyalat keresése és hangsúlyozása. Az árnyalatok közötti árnyalatoké. Filigrán, szinte perfekcionista „szőrszálhasogatás” az összehangolt hangok fűzésében, amely hihetetlen színgazdagságot és érzékeny sokszínűséget ér el. Amikor két egymás utáni hang nem ugyanazzal az intenzitással és érzékenységgel szólal meg. Ez a kifejezés karakterében folyamatosan hullámzik és változik. A finomságok és részletek halmaza, amelyek Robben gitárjátékának harmonikus párbeszédében egymásba áradnak és kiegészítik egymást, a »Pure« című albumon is megíratlan lap maradnak, amely ennek a lenyűgöző zenésznek a zenei dossziéját építi egyedülállóvá. Ford tehát az új lemezen ismét mesterien kalandozik a jazz, a rock és a blues tartalmai között, és közben néhány olyan zenei kalandot is hoz, amelyet hosszú pályafutása során még nem próbált ki. Ezúttal ugyanis az indián zene is megihlette.
Kilenc tétel, a címadó előjátékkal együtt, valamint a (nem kevésbé) címadó instrumentális darabbal (az album vége felé), amely körül az album története forog. Ford pályafutása során először úgy fogott hozzá, hogy a dalok többségét először gitáron játszotta fel. Elkészítette a vázakat. Rögzített vázakat. Aztán hívta a zenészeket, hogy mindegyik hozzátegye a maga részét. Ford ezúttal több kontrollt akart a ritmika felett, pontosságot akart. Így sem a basszusgitárosoknak, sem a dobosoknak nem engedett semmiféle önfejű „kanyargást”. Klasszikus módon, vagyis zenekarként a stúdióban, az új albumon mindössze három dal készült: Blues For Lonnie Johnson, Go és If You Want Me To. Ezekben különösen jól érzékelhető a fúvósok párbeszéde is. Robben Ford ezeknek a daloknak a hangzásképét fúvósokkal egészítette ki, Bill Evans és Jeff Coffin szaxofonosoknak pedig teret is adott, hogy szólisztikus bravúrjaikkal ragyoghassanak. A fúvósok egyébként bölcsen „társulnak” a gitárfrazeáláshoz, vagy kontrasztosan (váltakozva) egészítik ki azt. Amikor a gitárkíséret hangzása frazeálás közben zsíros és testes, a fúvósok (szaxofonok) betétje harmóniákba is helyezhető, amitől a hangzásvilág még teltebb, még kihasználtabb lesz.
Köztudott, hogy Fordnak otthon kivételes gitárgyűjteménye van. Ezúttal a stúdióban néhányat bevetett azok közül, amelyeket felvételeknél addig ritkán használt. Ilyen például az 1964-es Gibson ES 355 a Balafon című számban. A fickó ezúttal is több gitárszólamot, részt, szekciót játszott fel a dalokban, a hangzásmélység kontrasztjai pedig, amelyeket ezzel elér, megint hihetetlenül elbűvölők. Különösen, ha szóba kerül a „reverb” effekttel való játék. Főleg ezek a kicsi, tömör, de szigorúan átgondolt és kimért „szaftosan ízletes trükkök”, a gitárdíszítések szikrázóan minimalista beillesztése a motívumszerkezetekbe az öreg rókától üdvözlendők olyan tételekben, mint a bluesvarázslat White Rock Beer … 8 Cents és a már említett Blues For Lonnie Johnson. Meglepő, mennyi plusz mozgalmasságot lehet elérni a gitárnyelvvel olyan számokban, amelyek alapvetően meglehetősen kiszámítható, tizenkét ütemes formátumúak. Ez különösen igaz a Blues For Lonnie Johnson blues-keringőre, ahol Ford hangokat „csavargató” játéka (a mester ujjal és pengetővel kombinált technikát használ) kivált intenzíven és szenvedélyesen hat.
A »Pure« rendkívül változatos lemez. Találunk rajta néhány kifejezetten kutató, részben ezoterikus tételt is, ahol a gitáros szerénysége, valamint a motívumok közti intenzív hangulati átmenetek megteremtésének kifinomult, belsővé vált érzéke brillírozik. Ide tartozik mindenképp a Balafon, majd az album legmuzikálisabb dala, a könnyed jazz-instrumentális Milam Palmo, a kalipszó távoli leheletével, míg Ford mostani vallomásos vállalkozásainak csúcspontja a címadó dal előadásában összpontosul. Ezt az indián zene hallgatása ihlette. Táblá is szerepel benne, ami „törzsi” előjelet ad a számnak, Ford pedig a maga jazzes játékát játssza, és nem próbálja utánozni az amerikai őslakosok hagyományos zenéjét, miközben minden improvizációt egyetlen menetben („in one take”) vesz fel, utólagos rárakások, „bűvészkedés” és csinosítások nélkül. Az eredmény egyszer több rendkívül különleges és eklektikus. Különösen ingerlő jazz-funk pillanatot hoz a Go, míg a kivált titokzatos A Dragon’s Tail című számban a „reverb” méltóságteljes használata uralkodik. A záró If You Want Me To stílusában olyan, mintha Ford valami Claptonnal közösen írta volna a nyolcvanas évek közepén, hiszen a rádióhullámokkal keresi a kapcsolatot. Csak éppen az éneket a gitárjáték kifejezőereje váltja fel.
Robben Ford az új albummal nem hoz zenei forradalmat. Mégis kitűnő marad. Ahogy mindig is az volt. Egyedülálló marad, és mint ilyen, a modern jazz-finommechanika elkényeztetett zenerajongói és gourmand-jai körében továbbra is rendkívül keresett. A »Pure« újabb perfekcionista kiáltvány a figyelmes purizmus és a zenész állandóan ihletett, az ingerekre rendkívül fogékony, érző belső világának őszinte reflexióiból, amely az ötletgazdagság átalakításának kifejeződéseivel nem szűnik meg örömet szerezni.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Pure (Prelude)
2. White Rock Beer…8 Cents
3. Balafon
4. Milam Palmo
5. Go
6. Blues For Lonnie Johnson
7. A Dragon’s Tail
8. Pure
9. If You Want Me To
Felállás:
Robben Ford – gitár, az összes billentyű a 3. szám kivételével
Bill Evans – szaxofon a 2., 5. és 6. számban
Jeff Coffin – szaxofon a 2., 5. és 6. számban
Russell Ferrante – Wurlitzer a 3. számban
Jimmy Malis – oud a 9. számban
Steve Mackey – basszusgitár a 4. számban
Anton Nesbitt – basszusgitár az 5. és 9. számban
Brian Allen – basszusgitár a 3. és 7. számban, akusztikus basszusszóló a 9. számban
Dave Row – basszusgitár a 2. és 6. számban
Patrick Ford – dobok a 2. számban
Keith Carlock – dobok a 3. számban
Casey Wasner – dobok a 4. számban
Nate Smith – dobok az 5. és 6. számban
Toss Panos – dobok a 7. és 8. számban
Shannon Forest – dobok a 9. számban, dobok a gitárszóló alatt a 7. számban
Wes Little – ütőhangszerek a 4. számban
Satam Rangotra – tabla a 9. számban
