Enchant: Blink Of An Eye

0 137

Kiadó: Insideout Music
Megjelenés dátuma: 2002. 7. 23.
Produkció: Douglas A. Ott
Az album hossza: 61.44 perc
Stílus: Progressive Metal
Értékelés: 9.5/10


Az amerikai progrock-megújítók, az Enchant, akik gyakran billegnek a neoprog és a progmetal közötti vékony határvonalon, a hatodik stúdióalbumukkal, a „Blink of fan Eye”-jal újabb érettségi vizsgát tettek le a hangzásuk folyamatos fejlesztésében és a dalszerzői erényeik csiszolásában. A kiváló gitáros, Douglas A. Ott és a karizmatikus énekes, Ted Leonard vezette ambiciózus csapat – Leonard később a Spock’s Beard énekeseként még nagyobb elismerésre tett szert – az előző lemezével, a „Juggling 9 Or Dropping 10”-zel (2000) végleg bebetonozta magát az új évezred elejének legambiciózusabb és legkomolyabb progresszív rock előadói közé.

A „Blink of and Eye” felvételei előtt a legfontosabb változást Paul Craddick dobos távozása és az utódja, Sean Flanegan érkezése jelentette. Phil Bennet csak erre az albumra váltotta Mike ‘Benignus’ Geimert, majd hamarosan átadta a helyét Bill Jenkinsnek. Kettejük közreműködése nem változtatta meg érdemben az akkori Enchant-hangzást, amely nagyon sikeresen ötvözte az art rock, a szimfonikus prog és a progmetal elemeit a modern produkcióval és az „érett”, többnyire filozofikus szövegekkel.

A „Blink of an Eye” összes dalát Leonard és Ott, a zenekar hajtóerői szerezték. Leonard hangjának rokonsága a legendás Steve Walsh-sal (ex-Kansas) a fő oka annak, hogy az Enchant zenéjét nem nehéz megszeretni, és ez a megjelenéskor sem volt másképp. A „Blink of an Eye” a mai napig joggal számít az egyik legbecsesebb albumuknak, amely sokat tett azért, hogy ez a gyakran elfeledett zenekar ismertebbé váljon.

A nyitó „Under Fire” komor hangulatú, a szimfoprog és a progmetal elemeit sikeresen szövi egybe, csúcspontja pedig az epikus refrén, amelyben drámai módon elhangzik az album címe. Leonard mindig kiváló énekteljesítménye az a bizonyos „többlet”, amely az Enchantot régóta kiemeli a hasonló zenekarok tömegéből. A „Monday” ambientesen világosabb kompozíció, amely az előző dalhoz hasonlóan hatalmas refrénnel és remek gitár-billentyű harmóniákkal büszkélkedhet, ezért könnyedén be lehet sorolni az Enchant-klasszikusok közé.

A „Seeds of Hate” komplex, de mégis többnyire dallamos szerzemény kiváló hangszeres résszel: Ott királyi gitárszólói vastag basszusvonalakkal párosulnak, Leonard pedig végig ragyog hihetetlen énekesi karizmájával. A „Flat Line” újabb példa arra, hogyan képes az Enchant a ritmikai és hangszerelési összetettség ellenére könnyedén, kifejezetten finom módon szép refrént alkotni, és ravasz módon előtérbe állítani. A „Follow the Sun” meglepő módon akusztikus balladaként nyílik, de az elektromos gitár berobbanása és az élénk billentyűs textúrák után hamar bonyolultabb vizekre evez. A végeredmény az Enchant addigi történetének egyik legintelligensebben és legfinomabban felépített kompozíciója.

Az „Ultimate Gift” az epikus dalok közé tartozik, amelyekből az Enchant irigylésre méltó számút írt a pályafutása során; itt elsősorban Ott brillírozik egy újabb szenvedélyes gitárszólóval, Leonard pedig a lehető legjobb, bár biztosan nem szándékos Steve Walsh-imitációjával. A „My Everafter”-ben főleg a gitár-billentyű harmóniák rendkívüli finomságát élvezhetjük, amellyel az Enchant ambientes drámát épít, külön említést érdemel viszont a modern progrock egyik legkiválóbb énekesének ismét remek teljesítménye. Az „Invisible”-t főként az eklektikus ütemváltások és a szintetizátor-textúrák ötletes rétegzése jellemzi, ezért a „Blink of an Eye” csúcspontjai közé tartozik. A „Despicable” energikus és drámai, „igazi stílusú” lezárása az albumnak, egy újabb fantasztikus Leonard-énekteljesítménnyel. Az album különleges kiadásán a végén ott a kiváló instrumentális „Prognosis”, amely a progmetal elemeivel, szólómesterműveivel, ritmikai kifinomultságával és általános összetettségével sok olyan zenekar rajongójának is tetszeni fog, mint a Dream Theater.

A „Blink of an Eye” az Enchant hívei szerint ma is joggal az egyik legjobb teljesítményük, amely a 21. század elején segített a legizgalmasabb progrock-megújítók közé emelni őket. Az Enchant hangzásának számos felismerhető eleme ezen a kiváló lemezen tovább fejlődött. Bár az Enchantról gyakran megfeledkeznek, amikor a progrock úgynevezett harmadik hullámának kulcsfigurait sorolják, a műfaj iránti érdeklődés felélesztésében a kilencvenes évek közepén és a két évszázad fordulóján játszott szerepük mindig vitathatatlan volt, és ebben épp a „Blink of an Eye” játszott fontos szerepet.

Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik


Számlista:
1. Under Fire (5:55)
2. Monday (7:08)
3. Seeds of Hate (6:14)
4. Flatline (5:23)
5. Follow the Sun (6:05)
6. Ultimate Gift (7:57)
7. My Everafter (5:39)
8. Invisible (5:40)
9. Despicable (4:13)
10. Prognosis (bónuszdal) (7:30)

Felállás:
Ted Leonard – ének, gitár a 9. számon
Douglas A. Ott – gitár, billentyűk, basszusgitár az 5. számon
Ed Platt – basszusgitár
Sean Flanegan – dob

Közreműködő zenész:
Phil Bennett – billentyűk a 3., 7. és 10. számon

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik