Kiadó: Dallas Records
Megjelenés dátuma: 2021. 2. 25.
Produkció: Denis Horvat & Jure Lesar
Az album hossza: 36.55 perc
Stílus: dalszerző-előadói zene / Rock / Pop
Értékelés: 8.0/10
Idén február végén látta meg a napvilágot a szlovén tengerparti zenész, Jure Lesar második önálló albuma „Je kaj novega” címmel. Nem is olyan régen szóltak még a rádiókban a „Zemljin sin” (2018, RockLine recenzió) dalai, és már az új lemez kislemezei pörögnek. Na de nem baj. Az ambiciózus fiatalember viszonylag rövid idő alatt két szólóalbumot fűzött egymás mellé. Egy olyan országban, ahol a rockerek frusztráltak, és évtizedek óta az a hamis erkölcsi lepel borul mindenre, hogy csak az számít, amit a harmonika játszik, két megjelent rocklemez ilyen rövid időn belül nem kis dolog. Nyolc új szám és valamivel kevesebb mint 37 perc zene. Ebben a stílusban ennyi játékidőhöz nyolc dal tulajdonképpen kevés. Csak nem lett közben a mi Jurénkból progresszív rocker? Felesleges a félelem, sokkok nincsenek. A rádióbarát rock és pop az új albumon is különféle stratégiákat keres arra, hogyan juthatna be a mainstream rádiók rotációjába.
Az új lemez összességében – az elődjének aurájához képest – inkább „bluesos”. Legalábbis a hallgatás közbeni összbenyomás ez. Különösebb zenei kalandorságot hiába keresel, mert nincs, de a minimalizmusban is nehéz elérni a találékonyságot. Valójában még nehezebb. Jure már korábban is határozottan bizonyította, hogy belsővé tett, finomra hangolt érzéke van a dalszerkezet felépítéséhez, olyan dalokéhoz, amelyek gyorsan, ha nem azonnal gyújtanak. Ezt az egykori (alternatív rockos) zenekara, az Eskobars mindkét albumán is megízlelhettük. A srác egyértelműen érik, ami pedig kifejezetten tetszetős ezen a lemezen, az a zenei anyag átadásának nagy, szerves természetességét kereső törekvés.
Jurékra egy kicsit fel kell készülni. A hangjára, az éneklési stílusára. Különleges, és ez nagyon fontos az előadó felismerhető hangjának kialakításában, főleg most, hogy dalszerző-énekesként lépett színre. A hangszín és a megközelítés végig egy csipetnyi fekete karaktert hordoz, az időnként megjelenő „orrhangzás” a versszakok közben viszont olyan tényező lehet, amely sokakat elriaszt a zenéje hallgatásától. Ez tény, és ez határozza meg a közönségét, a híveit is. A srác nem fukarkodik a tréfával és a fekete szarkazmussal, amikor a szövegeiben, jobban, mint valaha, a világegyetem nagy jelenségével, a nővel foglalkozik. Nos, úgy húsz év múlva, vagy talán előbb, Jure is rájön, hogy ezzel talán az idejét vesztegette. És mégis. A jó rockzene nagy része soha nem született volna meg, ha nem lettek volna a zenei múzsák mellett más múzsák is. Ezért a „Je kaj novega” albumon is minden pontosan ott van, ahol lennie kell. A lemez Jure személyes vallomásos természetének és a keletkezése idejének őszinte tükörképe.
Jure egy nagyon „feelinges” albumot alkotott. Rendkívül érzéki, szerves, őszinte. A gitárhang gyakran hangsúlyos, az előtérbe „tolva”, a hangzásvilágban az ének nyakába liheg, a frazírozás pedig békülékeny és vonzó párbeszédben él együtt a billentyűkkel, amelyek sokszínű hangpasztell-arzenált teremtenek, amelyekkel a gitárok belemarkolnak a hangzásba, és egyebek mellett a Hammond-orgona hangját sem kerülik. A számokon végighúzódó bluesos és popos báj vibrálása – még ha Jure a maga módján csinálja is – azt a közönségtípust célozza, amelyet nem sokkal előtte Hamo hódított meg a Tribute 2 Love-val. Ezt a felismerést enyhíti, hogy az album néhány hangszeres közreműködője neves név.
A dalok csábítóak, ütősek, fertőző „jangle” hangzású (olykor „rohamozó”) gitárokat hordoznak, ami átjárja az album popos hátterét. Művészi szempontból a Jure körüli csapat egy lépcsőfokkal tovább fejlődött, hiszen az új anyag előadásában rendkívüli koherenciát és egymással való kémiai összeolvadást mutat. A nyitó, címadó-szerű Parfumtól, az album kétségkívül legmágnesesebb pontjától, ahol az erotikát a végén Zoran Čalić (Big Foot Mama) mohón áradó „slide” gitárja hangsúlyozza, a művészi értelemben legkihívóbb, legváltozatosabb és legérdekesebb számig, a Žejáig, egészen a különösen bensőséges és személyes záró balladáig, a Malo po malóig a „Je kaj novega” szép és szórakoztató élményt nyújt. Szerzeményileg és produkciós szempontból egyaránt. Az album más, mint ébresztő jellegű, világosabb, ha úgy tetszik, naiv, de mindenképpen kiváló előd, a „Zemljin sin”. A „Je kaj novega” albumon Jure helyenként földhözragadtabb, mint a földi című lemezen. Érettebb, tapasztaltabb, kevésbé sérülékeny, de megint őszinte, tárgyszerű megnyilvánulásaiban, és áthatóan karakteres.
És még valami. A „Je kaj novega” dalai is újra színpadra születtek. Megvan bennük a rockdinamit megfelelő adagja, amely ragadós, azonnal vonzó, és amelyet a színpadi előadásban kedvünkre fel lehet csavarni, vagyis kedvünkre is fog ragadni. Ez biztos. Ezért minél előbb színpadra kell lépnie, hogy a „Je kaj novega” album is megmutathassa, meddig ér el a rock and roll saját változatának vallomása. Essen meg. Minél előbb.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Parfum
2. Med in čajna
3. Si kaj utrujena
4. Prihajam domov
5. Moja moja
6. Je kaj novega
7. Žeja
8. Malo po malo
Felállás:
Jure Lesar – ének, akusztikus gitár, elektromos gitár, basszusgitár
Denis Horvat – szintetizátorok, Hammond, zongora, basszusgitár, vokál
Jan Fanedl – elektromos gitár
Luka Mrdakovič – basszusgitár és nagybőgő a 6. számon
David Morgan – dob
Vendégzenészek:
Zoran Čalić – elektromos és szólógitár az 1. számon
Matej Kože – szaxofon a 2. számon
Martin Janežič ‘Buco’ – ütőhangszerek a 2., 3., 4. és 6. számon
kórus a 7. számon:
Aleksandra Belle, Brina Klemenčič, Danijel Grbec, Darko Mavrič, David Morgan, Denis Horvat, Iva Ivančič, Janko Novak, Jure Lesar, Katja Dekorti, Lauro Skomina, Marko Jezernik, Mirko Potočnik, Pablo Baez, Robert Letica, Sonja Kočevar, Teja Pribac, Teo Collori, Tonja Senčar, Špela Bobič
