Samozaložba
Megjelenés dátuma: 2021. 3. 3.
Produkció: Dejan Lapanja
Az album hossza: 43.04 perc
Műfaj: Blues Rock/Jazz Rock Fusion
Pontszám: 8.0/10
A Matej Magajne Band egy kvartett, amely két és fél éve működik. Alapítója, ahogy a bevezetőben már olvastátok, Matej Magajne. Ő az egyik legérdekesebb szlovén rock-, blues rock-, de jazz- és rockfúziós gitáros is egyben, a gitározáshoz pedig az egyik legjellegzetesebb megközelítéssel áll hozzá. A Feedback, a Salamandra Salamandra, a Poltrona Express és a Bakalina velika állandó tagjaként Matej a múltban már bizonyította, hogy gitárjátéka kivételes zenei arzenállal rendelkezik. Mindig lenyűgöz hihetetlen érzékisége, az a fajta érzés, amely minden tetszőlegesen „megfeszített”, megadott és megütött, „kihúzott” hangot kíséri. A zenei táj pedig, amelyet gitárja színes, organikus árnyalatokkal fest, afféle mágnes: magához vonzza a hallgatót, és nem engedi ki varázslatos játékosságából.
Egy ilyen jellegzetesen kitárulkozó gitárosnak nagyon jó munkatársakra is szüksége van maga mellett. Hogy jó? Egyenesen kiváló. Matejjel ugyanis három további zenész játszik, akik a korábbi közös zenélések révén évek óta nagyon jól ismerik őt. Gašper Peršl dobos kiváló jazzdobos, nem hiába dolgozik együtt a szlovén zenei élet legnagyobb neveivel is, például Vlado Kreslinnel; Andrej Klavžar basszusgitáros Matej szoros munkatársa a tolmini jazz és blues rock fúziós Feedbackben; Žiga Kovačič billentyűs pedig, aki nemrég az Idrcih Divje jezero együttesben talált otthonra, a Poltrona Expressben is Matejjel van egy csapatban. Röviden: mind a négy zenész alapvetően hangszeres muzsikus. Miért emelem ezt ki? Mert az „Usoda Bikarbona”, a Matej Magajne Band debütalbuma, elsősorban vokális lemez is.
Az „Usoda Bikarbona” tehát olyan album, amely nagyobb kompaktságra, több formára törekszik, miközben a zenészek közötti párbeszéd évelődő, éles eszű hangszeres mozgalmassága egyértelműen jelen van, mégis. Ezúttal a dolgok többször a vokális előadásmód logikájának is alárendelődnek. Az éneket Matej Magajne vállalja magára. Érezhető, hogy ebbe a szerepbe nagyon ritkán lép. Leginkább a metrikán hallatszik ez, ahol (az alkalmankénti szóözön miatt) az éneklés időnként prédikációnak, beszélt szövegnek hat. Erre már a nyitó Kako je možno is felhívja a figyelmet. A szövegek üzenetüket tekintve mélyek, békülésre szólítanak, a természetanyával való új kapcsolat keresésére, a belső béke és a spiritualitás megtalálására, de rögtön világos, hogy a vokális megoldások olyan zenészek logikáját követik, akik évek óta szigorúan hangszeresként működnek, ezért az album gyengébb oldala valójában az ének. Azért is, mert Magajne elsősorban nem énekes, és azért is, mert a szlovén nyelven énekelve a zeneiség eléréséhez kissé hosszabb út vezet, mint mondjuk angolul. A metrika megteremtése a szlovén nyelv használatával ezért nehezebb feladat. Ugyanakkor éppen a szlovén nyelv ad az albumnak egy további, sajátos elemet. Használatával automatikusan becsúszik a zenei mondanivalóba a pop és a kabaré eleme. Ez a vonás valamelyest logikus, hiszen a csapat művészi eltávolodást keresett azoktól a zenekaroktól, zenei projektektől és tevékenységektől, amelyekről a kvartett szereplői egyébként ismertek. Ezért az ének beépítése ezúttal értelmes, kívánatos lépés, hiszen a zenészek ki akartak „szakadni” megszokott alkotói sztenderdjeikből. De nem feltétlenül briliánsan kivitelezett.
A kvartett nem titkolja vonzódását a szlovén poloskafauna felfedezéséhez: az album borítójának elejét és hátulját is a vörös tűzpoloska (Pyrrhocoris apterus) népesíti be, amely xilofágként szívesen tartózkodik a korhadó fában is, és a 43 percnyi játékidőhöz az éleselméjűség és a tréfás hangulat elemét adja hozzá, ami nagyon jó. A Pijača című szám valójában az a pillanat, amely egy helyen nyújt betekintést a zenekar zenei művészetének lényegébe. Mindent tartalmaz. Tréfás szövegértelmezést. Nem hiányzik Matej teátrális misézése sem, „Celestin atya” stílusában. A szám második felében pedig a dal a blues rock és a jazz rock fúzió szellemében bontakozik ki, ahol Matej briliáns szólóval ragyog. Igen. Az egész a Feedbackre emlékeztet. A negyedik szám, a Kovanje, tulajdonképpen olyasmi, ami akár a Feedback bármelyik albumán is szerepelhetne – főleg ami a gitár és a Hammond-orgona közötti szólóimprovizációk briliáns és szórakoztató összefonódását illeti. Eleven és életvidám. Ezt sok tekintetben a Tablature követi, amelyhez a zenekar éneket is hozzáadott. Ebben a számban a csapat főleg két és fél perc után bontakoztat ki különösen lenyűgöző zeneiséget, ahol megrendítő szólóbetétek hemzsegnek, hol a Hammond-orgonától, hol Matej gitárjától, az átvezető részeken pedig Gašper Peršl is bőségesebben kiterjeszkedik. Ez a lemez egyik legérdekesebb és legsikeresebb dala. Általában véve, amikor a hangszeres rész érkezik, hiszen a csapat a vezérmotívumok sorakoztatásával azt a ritka komponenst is ki tudja bontakoztatni, amely a szlovén rockzenészeknél ritkaság. Ez pedig a misztika. A Na kavču alapvetően blues rock, az improvizatív dallamok kanyarjaival megsózva, amelyek a gitár és a billentyűk kiváló párbeszédét adják, és a hatvanas évek második felének brit „white blues bumjára” asszociálnak. A Križana gora folkrockos érzést keres. Az album változatos fejleményei főleg az igényesebb hallgatókat fogják izgalomba hozni.
A hangzás rendkívül kellemes. Meleg, élő, organikus, analóg. Teljes őszinte fényében. „In one take” rögzítve, minden utólagos, hivalkodó szépítgetés nélkül. Őszintén és igazmondóan, mint 2021 termései közül csak kevés. Ebben a tekintetben egyenesen retro-nosztalgikusan hat. Elvisz a hetvenes évek rezgésébe. Könnyedén.
A kvartettet kiváló zenészek kis csapata alkotja, akik az új közös összeállásban rengeteg felhőtlen örömöt leltek a lemez megalkotásában. Kár, hogy utolérte őket a Covid-19-járvány, és várni kell, mire a csapatot színpadon is láthatjuk. Egy dolog van: az ének. Itt még van tartalék, és ezt még csiszolni, finomítani kell a következő megmozdulásokon, hogy a zenei anyag a jövőben még nagyobb áramlást és kompaktságot (koherenciát) érjen el. Egyébként az „Usoda bikarbona” album telt zenei tarisznyát kínál, amely az ismertető első bekezdésében leírt előadókat jellemzi, vagyis nem lehet vele tréfálni, és minden tekintetben igényes zenei teljesítményről van szó.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Kako je možno
2. Vodovje
3. Pijača
4. Kovanje
5. Tablature
6. Kaj bo zraslo?
7. Na kavču
8. Križana gora
Felállás:
Matej Magajne – gitár, ének
Žiga Kovačič – billentyűk
Andrej Klavžar – basszusgitár
Gašper Peršl – dob
