Kiadó: ZARŠ
Megjelenés éve: 2018
Produkció: Miha Arnuš
Az album hossza: 54.07
Műfaj: Dub / Art Rock
A Dubzilla végig instrumentális formáció, és egészen biztosan abszolút különlegesség a szlovén alternatív rock tágas underground világában. A zenekar idén lépett működésének tizenkettedik évébe, és négy év után, a „Dub Naturalis” (2014) megjelenése óta, a harmadik nagylemezével tér vissza a színtérre, amelynek a „lenyűgöző” „Post Dub Impressions” címet adta. A Dubzilla nem siet sehova. Akkor alkot, amikor úgy érzi, hogy alkothat. Az új anyag így ismét kiváló album, saját, kizárólag a zenekarra jellemző művészi névjegykártya. Poszt-dubos impressziók tehát. Ennél találóbb cím nem is lehetne. A dub továbbra is egyértelmű kiindulópont, amelyre a Dubzilla az egyes számokat építi, a post rock pedig mindig is érezhető volt mellette. Egyelőre tehát nem mondtam semmi újat, az új album viszont mind a három közül a legtrippesebb, „betépettebb”, „kikapcsoltabb”, és még ki tudja, mi minden, vagyis a hallgatót – ha engedi magát – nagyon gyorsan és hatékonyan elvezeti a zenei varázslat befogadásának új élményéhez, az agyi kikapcsolás tapasztalatán keresztül. Ebben az állításban objektívnek lenni lehetetlen, hiszen az attól függ, mennyire és hogyan nyitja meg a fejét az adott egyén, de ahogy mondtam: az értelmen túlra való kilövés a Dubzilla hangjai mellett rendkívül kívánatos. Mindig is az volt, nyilván mindig is az lesz, és az ilyen zene akkor ragad meg a legjobban, ha kikapcsolod a tudatod, főleg, ha a zenekarral koncerten találkozol.
Az új album azt mutatja, hogy a zenekar egyre hosszabb szerzeményeket ír. Az egyes motívumok közötti átmeneti „hurkolás” a számokban egyre nagyobb időbeli eltolódásokkal történik, vagyis a „post” elem ezúttal még intenzívebb. A zenekar építi és csiszolja érzéki ambientjét, amely a samplek és loopok használata ellenére is továbbra is fenntartja, megőrzi és ápolja az egész hangzásvilág rendkívül kellemes, szerves hangzású természetét. A produkció természetes és melegen csengő pasztelljei főleg a számok ritmikai alapozásában hangsúlyosak, amelyet a vastag hangzású basszusvonalak szilárd zsaluzata fog közre. A zenekar nem fél a „régivágású” hangok és hangszerek arzenáljától sem, amire ismét kellemesen emlékeztet a wurlizer beépítése, valamint az a híres Fender-hibrid az elektromos gitár és a basszusgitár között, amellyel a The Beatles réges-régen felvette például a Helter Skelter és a Back In the USSR című számot, és amelyet Bass VI néven ismerünk.
Míg az előző albumon a zenekar vendégül hívta a hegedűt, a szájharmonikát és Klemen Klement, addig a Dubzilla ezúttal fúvósokat hívott meg, ami újdonság az együttes eredeti kifejezésmódjának díszítésében. Erre már a nyitó S.O.K.I. is felhívja a figyelmet, ahol a szám motivikus magját a bariton szaxofon betétei csiklandozzák kellemesen, ahogyan a többi szaxofonos fűszer is az Aerosol és a záró Pank Decarboxylation című számokban. A zenekar viszont a fúvósokat az ambient emelésére, a hangulat átfordítására, az adott légkör dinamikus eltérítésére használja, a jazz és az improvizáció vizeire tett kirándulásokra semmiképp. A szaxofonok hangjaival szorgalmasan színezi és kontrasztba állítja az adott motivikus hangulatokat, erősíti és fokozza (mélyíti) őket. A zenekar végig rendkívül muzikális. A hangzásvilág rétegeit lassan építi, és fokozatosan rakja egymásra egy gazdag kirakóvá, amelyben az építőelemek nagy kölcsönös megbékéléssel élnek együtt. A Dubzilla élvezi, amit csinál, és ezt a szívből jövő hozzáállást az új albumon sem titkolja. A dolgokhoz teljesen lazán, hihetetlen érzékkel, sietség nélkül, kapkodás nélkül áll hozzá. Ennek következtében az album a hallgatót rendkívül magával ragadó karakterrel szólítja meg, teljesen igénytelenül, a harmonikusan szilárd beat és a zenei hozzáférhetőség miatt pedig bőr alá hatolóan fertőzően.
Az album úgy cseng, mintha koncertfelvétel lenne. Egyben, élőben rögzítették. Bár a szerzemények teljesen tömören felépítettek, a fejlődésük végig a spontaneitás és a kiszámíthatatlanság hálás érzetét adja. Az album így a teljesen váratlan fordulatokkal szólítja meg a hallgatót. Ritmus és megragadó motívum. Kivételes kémiai kölcsönhatások, amelyek a zenekar tagjai között létrejöttek. A Dubzilla ebből a szempontból olyan formáció, amely szerzői kifejezőerejében, éleslátásában teljesen csiszolt. Ezt már a kiváló első album is jelezte, és ezt őrzi és ápolja a harmadik stúdióalbumuk is, ami egyben a kvintett rendkívüli belső összhangjának kifejeződése.
A Dubzilla az art-mesterség, a tisztán instrumentális dub naturizmus nagymesterévé válik. Harmadik albumuk, a „Post Dub Impressions”, ez a megformált és mérföldekről felismerhető zenei dosszié tovább mélyíti, ápolja és építi a zenekar világát. Kiváló teljesítmény, amely megerősíti, hogy a Dubzilla a maga világosan meghatározott zenei látomásával jelenleg Szlovénia egyik legvonzóbb, féltve őrzött zenei titka.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.0 / 10
Számlista:
1. S.O.K.I. (10:10)
2. Gajbe (06:15)
3. Pull My Trigger (09:18)
4. Dub Of War (07:23)
5. Aerosol (12:24)
6. Pank Decarboxylation (07:50)
Felállás:
Tomaž Rifelj „Buc” – dob
Dejan Slak „Sleyk” – Bass VI, billentyűk, szintetizátorok, gitárok, loopok
Črt Zorko – basszusgitár, basszusszintetizátor
Luka Švajger – gitár
Saša Serban Selyak – samplerezés
VENDÉGZENÉSZEK:
Simon Rezelj – bariton szaxofon az 1. számon
Borut Turk – basszusklarinét a 6. számon
Denis Androić – szárnykürt a 6. számon
Borut Perše „Hefe” – szólógitár a 6. számon
Gregor Turk – harsona a 7. számon
