Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2020. 8. 7.
Produkció: Landfall
Az album hossza: 49.11 perc
Stílus: Melodic Rock
Értékelés: 7.5/10
A Landfall kiadta első stúdióalbumát, a „The Turning Point”-ot. A brazil melodikus rock zenekar hosszú éveken át W.I.L.D. néven működött, majd amikor csatlakozott hozzájuk az énekes Gui Oliver, Landfallra keresztelték magukat. A tagok már komoly tapasztalatot gyűjtöttek, hivatalos kiadványokkal és rengeteg színpadi rutinnal a hátuk mögött. Egyebek mellett Glenn Hughes és Mike Vescera koncertjein is felléptek előzenekarként. Oliver korábban az Aurasszal dolgozott, és a Landfall az első album dalaihoz felhasznált olyan vázlatokat is, amelyeket az énekes még az Aurasnál töltött évei alatt írt, de akkor kihasználatlanul maradtak.
A „The Turning Point” mindenesetre alapvetően igényes lemez, amely igazolja, hogy első stúdióalbumról van szó, és meggyőző munka. Ha átfutod a dalcímeket, az album egy városon át vezető út konceptszerű történetének hat. Autóút a városban. Igen. Kicsit gyerekes, de így megy ez. Valószínűleg a brazil Curitibában járunk, ahonnan a Landfall egyébként is származik.
Oliver hangja a tehetséges énekesek közé tartozik, akik a melodikus rock műfajában a magas, sőt a legmagasabb hangokig is felmennek. Időnként tényleg a Journey legendás „racmanjét”, Steve Perryt idézi, de őt a korunk számos énekese idézi, például a jóval robbanékonyabb Rob Moratti vagy Kevin Chalfant is. Ez tehát egyáltalán nem meglepő. A lényeg, hogy Oliver kialakítja a saját énekes egyéniségét. A hangja nagyon fontos ezen a lemezen, mert ő a garancia a konzisztenciára. Éppen ezért kell a melodikus rockban az énekes mellé legalább egy nagyon jó gitáros. Ebben az esetben egyben zeneszerző is. Ráadásul olyan, technikailag is rendkívül finom szólókovács, aki képszerűen díszíti a mid-eight részeket. Ebben is meggyőző a „The Turning Point”. Amit egy ilyen albumtól még az ember kívánna, az valamivel több dobenergia: a dobok nagyon egydimenziósnak hatnak, óvatosan ragaszkodnak a ritmikai egyhangúsághoz, és egy szemernyi színességet vagy fantáziát sem mutatnak ott, ahol erre lenne tér. Vagyis az átvezető részekben. Sajnos a pergő időnként szinte robotszerűen „bekattintottnak” hat. Ráadásul kissé esetlenül is van bekeverve, mert enyhén kimered a mixből.
A zenekar tizenegy dalt tett le az asztalra, amelyek kontrasztos ötletességre törekednek, de nem mindegyik áll egyforma minőségi szinten. Ezért az album ingadozik. Néha a közhelyeknek is enged. Vannak viszont pillanatok, amelyek határozottan jelzik, hogy a Landfall zeneszerzői tehetségekből álló zenekar, mint például a nyitó Rush Hour, amely afféle allegóriának hat a híres Addicted to Rush (Mr. Big) dalra, vagy az album második felében hallható remek Road of Dreams. Aztán itt a Don’t Come Easy című ballada, amely a mid-eight részben némi hasonlóságot mutat a Duran Duran slágerével, az Ordinary World-del, de a hasonlóság valóban futó, sőt szimpatikusan naiv. Ez arra utal, hogy a Landfall ebben a fázisban még csiszolja a saját, felismerhető zenei kifejezésmódját, hiszen az anyagban még akad tartalék, és talán némi naivitás is abban az értelemben, hogy a zenekar fejlődésének ezen a pontján gyorsan megelégszik a szerzői teljesítmény szintjével.
A Landfallnak tehát még idő és tapasztalat kell ahhoz, hogy a legjobbját hozza. Tehetségből és ambícióból nincs hiány. Főleg egy jobb producert kell találniuk, legalább egy billentyűssel bővíteniük kell a sorokat, és így több hangzásbeli változatosságot kialakítaniuk. A „The Turning Point” első albumként tehát igazán szép ígéret a zenekar ragyogó művészi jövőjére.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Rush Hour
2. No Way Out
3. Jane’s Carousel
4. Across The Street
5. Don’t Come Easy
6. Taxi Driver
7. Distant Love
8. Roundabout
9. Road Of Dreams
10. Hope Hill
11. Sound Of The City
Felállás:
Gui Oliver – ének
Marcelo Gelbcke – gitár
Thiago Forbeci – basszusgitár
Felipe Souzza – dob
