Kiadó: Napalm Records
Megjelenés dátuma: 2020. 7. 31.
Produkció: Warkings
Az album hossza: 39.47 perc
Stílus: Power Metal
Értékelés: 9.0/10
A Warkings újabb power metal szenzáció, amely mostanában rendesen felvonja a szemöldököket, hiszen rövid idő alatt szép népszerűségre tett szert a power metalos menetelés és a kitsch rajongói körében. Nem titok, hogy a Warkings a Sabatonnál, a Powerwolfnál, a Gloryhammernél és az Alestormnál lesett el egyet-mást. Nem a stílus miatt: az nagyából a nyolcvanas évek második fele, a Helloween, a Running Wild, a Blind Guardian és a Gamma Ray színre lépése óta rögzített állandó. A power metal ezért a kilencvenes évek közepe óta néhány éves újrahasznosítási körökben hullámzik a nagyobb és kisebb népszerűség között. Mi a közös hát a Warkingsban … mondjuk a Napalm Records-os társukkal, a Powerwolffal? A Warkings is összekapcsolta a zenéjét a titkok és csodák könyvének fantáziavilágával, ahol négy ősi király játssza a főszerepet. Ezt a színpadra is átvitték. Ez a fantáziavilág pedig kéz a kézben jár a power metal himnikus teátrális jellegével.
A Warkings ugyanis négy kitalált karakter: a római gladiátor Tribune, a vad viking, a marsi spártai és a nemes keresztes lovag, Crusader. Mindegyikük a maga öltözékét viseli, mindegyiküknek megvan a maga (világűrbeli) története. Ők Odin küldöttei, akik a gonosz ellen harcolnak! A „Revenge” a zenekar második stúdióalbuma, és a koncepciója az első lemezhez kapcsolódik: a rettenthetetlen négyes és maga az ördög, a Lord of the Abbys néven kikiáltott pokolfi találkozásának történetét folytatja.
A „Revenge” albumon a Lord of the Abbys által támadásra küldött gonosz démonok a Warkings névvel fémjelzett négy főszereplőn próbálnak bosszút állni. Crusader, Spartan, Tribune és Viking ismét a fantáziavilág csodáinak és titkainak tömegével néz szembe, miközben rettenthetetlenül forgatják kardjukat, lándzsájukat és buzogányukat, a vér patakokban fröcsög, a hősiesség elé álló mindenféle torz szörnyetegek és a gonosz teremtményeinek levágott fejei pedig csak úgy repkednek. Miután Lord Of the Abbys már karmai között tartotta a Warkings mind a négy tagját, azok visszalopták tőle a lelküket, és megszöktek a pokolból … Itt kezdődik a „Revenge” izgalmas története!
Röviden: újramelegített közhely, ami viszont begyullad. A Warkings pedig rendkívül ügyesen, ravaszul, részletesen és megfontoltan látott hozzá az egészhez. A teátrum és a zene teljes koncepciójának előre garantálnia kell nemcsak a kereskedelmi túlélést, hanem a sikert is. Hogyan lehet ötvözni a fantáziakoncepciót a power metal ütőerejével úgy, hogy közben folyamatosan magas szinten maradjon a bombasztikusan teátrális megragadó erő? Elsősorban nagyon jó zenésznek kell lenni, Tribune esetében pedig énekesnek is, hogy a magamfajta „okostojások” aztán ne „ugorjanak a hátadra” a „lehúzós” megjegyzéseikkel. Ez a minőség megvan a Warkingsnak. A dalok nagyon ügyesen felépítettek. Bár a bevált, begyújtó közhelyeknél maradnak, azonnal megragadnak, meggyőző énekkifejezést hoznak, és nem sajnálják a kidolgozott mid-eight részeket sem, amelyekben Crusader nagyon kellemes gitárszólókat fejleszt. Ha a Warkingst a nagyobb Powerwolffal vetjük össze, az utóbbiak nem sokat bíbelődnek a szólókkal, vagyis a Warkings kevesebb szerzői erőfeszítéssel is meghódíthatná a rajongóit. A lényeg viszont az, hogy a saját kifejezésmódodba mindenképp be kell emelned valamennyit abból a zenei megragadó erőből, ami azonnal működik. Ehhez a legjobb a hetvenes évek második felének és a nyolcvanas évek elejének pop-retorikájával kacérkodni. Bekukkantasz például valamelyik ABBA-féle hitperfekcióhoz, amit a Sabaton is rég kitalált.
A Warkingsban van valami paródiába hajló, kihívó öniróniából is, ami megadja nekik a folyamatos szórakoztató ugratás megfelelő adagját, és azt, ami az ilyen zene rajongóinak többségénél a legfontosabb. Elsőrangú buli, amely érzelmi kiteljesedését természetesen a koncerten, a közönséggel való találkozáskor éri el.
A „Revenge” mindenben követi az elődjét, és mesterien újrahasznosítja a már elénekelt közhelyeket, a zenei anyagot új, vérbeli begyújtó és hatásos power metalos csomagolásba burkolva. A refrének azonnal a bőröd alá másznak, és versengenek egymással, melyik viszi el a figyelmet a „Revenge” dalai közül.
A háború négy királya és Odin alattvalói természetesen ellenállnak az ördög minden leplezetlen kísértésének, miközben visszaverik a pusztító vakság hajtotta bestiális harag dühödt támadásait. Bármekkora is a vérdíj, végül mindig a hősiesség viszi el a győzelmet. A pokolbéli képzelet szülte teremtményeknek és torzszülötteknek, akiket az ördög küld a Warkings nyakára, tehát nincs menekvés. A „Revenge” pontosan azt hozza, amit a banda rajongói követelnek, keresnek és áhítanak. Ha összeadod a Warkings két kiadott albumának játékidejét, és figyelembe veszed a zenekar exponenciálisan növekvő népszerűségét, könnyedén megtölthető egy másfél órás koncertprogram, és indulhat az első headliner turné. Aki ott volt 2019 októberében a grázi Explosiv klubban, az tudta, miért lopta el a Warkings a showt a headliner Majestytől. Ilyen erős dalokkal és színházi látvánnyal a Warkings a koncertshow-k terén immár a nagyobb neveket is kihívhatja, akik az elmúlt évtizedben a globális power metal színtér élén állnak.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Freedom
2. Maximus
3. Warriors
4. Fight In The Shade
5. Odin’s Sons (ft. Queen Of The Damned)
6. Banners High
7. Mirror, Mirror
8. Azrael
9. Battle Of Marathon
10. Warking
Felállás:
The Tribune – ének
The Crusader – gitár
The Spartan – dob
The Viking – basszusgitár
