Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2020. 7. 10.
Produkció: Steve Brown & Ted Poley
Az album hossza: 47.57 perc
Stílus: Melodic Rock / AOR
Értékelés: 8.0/10
Aligha számítottál rá, hogy ez a meglehetősen viccesen elnevezett projekt az azonos című debütalbum után három évvel valaha utódot kap. Pedig kapott. A Danger Danger énekese, Ted Poley és a Trixter gitárosa, Steve Brown párosa tehát még nem mondta ki a végszót, és továbbra is remekül működik. A „Lions” pontosan annak a zenei kiáltványa, amit a stúdiódebüt is képviselt. Nem hoz semmiféle változást, mindenesetre ismét egy elképesztően merész és szórakoztató ütközése az imént említett két zenekar kifejezésmódjának, amely a hangszerelésben határozottan a Def Leppard életművéből is merít ihletet (a „Hysteria” és az „Adrenalize” albumokból).
A „Lions” újabb album, amely púposra van tömve ‘party time’ himnuszokkal: ezek nem ismernek határt, és azonnal a bőröd alá másznak. Poley és Brown nagyon régóta ismerik egymást, még azokból az időkből, amikor mindketten a saját zenekarukkal jártak végig minden elképzelhető Los Angeles-i klubot. És mivel ezen az albumon is több mint nyilvánvaló, hogy mindkettejük szívéhez közel áll a Def Leppard zenéje, a „Lions” tulajdonképpen egy tősgyökeresen túlzó, mégis kiválóan eltalált, „kicsit giccses” produkciós sminknek, valamint hangszerelési trükköknek (főleg a többszólamú vokális harmóniáknak) az eredménye, amelyek tovább fokozzák a rendkívüli bombasztot és a „nagy” refrének stadionra szabott mohóságát.
Az album magas oktánszámú hajtóanyagát adó, néhol mérgesen zenei pillanatok ellenére az új lemez ettől az újrahasznosítástól nem hat olyan frissnek, mint a stúdiódebüt. A képlet bevált, tesztelt, bár begyújt, mégis nyugodtan lehetne hét perccel rövidebb az album. Vagyis két számmal. Na jó, legalább másfél számmal. Egyszerű. A dalszerzői recept az album játékideje alatt kissé elhasználódik, és nagyjából fél óra pörgetés után a lejátszóban már kezd egy kicsit unalmassá válni.
Ted Poley és Steve Brown az új lemezen is kiváló ritmusszekciót tudhat maga mögött, amelyet ismét Greg Smith basszusgitáros (Ted Nugent, Rainbow, Alice Cooper) és Chuck Burgi dobos (Rainbow, Blue Oyster Cult, Joe Lynn Turner) alkot. A rendkívül ügyes dalszerzés és a hangzás gyártásában mutatott nagy jártasság Brown és Poley másik névjegye, a „Lions” pedig a kivételes kompaktság és hangszerelési koherencia záloga, ahol nincs olyan ötlet vagy szerzői húzás, amely megkérdőjelezné a termék magas minőségét és a nagy lendületű dinamikát.
Egy ilyen album, mint a „Lions”, amely a klasszikus AOR-iskola ötlettárából újrahasznosít, 2020-ban is rendkívül szórakoztató hallgatni. Miért? Egyszerű: egyrészt mert minden tekintetben még mindig nagyon jó termékről van szó, másrészt mert manapság nagyon kevés hasonló kiadvány jelenik meg. És amikor egy ilyen lemez, mint a „Lions”, megjelenik, eszünkbe juttatja a nyolcvanas évek aranykorát, amikor az AOR még sokkal intenzívebben kavarta fel a rádióprogramok állóvizét. A nosztalgia ajtaján kopogtatás elérte a célját, az album mindenesetre nemcsak a Danger Danger és a Trixter rajongóit fogja több mint kielégíteni, de a Def Leppard aranykorának kedvelőinek is kötelező ellenőrizniük.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számok listája:
1. Youngblood
2. Monster In Me
3. Around Midnight
4. Mean It
5. Lions
6. Decadence On 10Th Street
7. Dream Your Heart Out
8. Blow Your Mind
9. Sedona
10. Look Into Me
11. Winner Takes All
Felállás:
Ted Poley – ének, vokál
Steve Brown – gitár, billentyűk, vokál
Greg Smith – basszusgitár, vokál
Chuck Burgi – dob
