Kiadó: IndiseOut Music
Megjelenés: 2016. 9. 23.
Produkció: Phil Ehart, Richard Williams & Zak Rizvi
Játékidő: 53.23 perc
Stílus: Progressive Rock
Pontszám: 8.5/10
A „The Prelude Implicit” a Kansas első stúdióalbuma tizenhat év után, és egyben az első három új taggal: Ronnie Platt énekes/billentyűssel, David Manion billentyűssel és Zak Rizvi ritmusgitárossal. Platt az eredeti Kansas-énekes, Steve Walsh helyére érkezett, aki 2014-ben úgy döntött, nyugdíjba vonul, ez pedig automatikusan új korszakot nyitott a hosszú életű amerikai progresszív rock úttörői számára. A Kansas az előző stúdióalbum, a „Somewhere to Elsewhere” (2000) óta – amelyen utoljára működött közre a zenekar kulcsfontosságú dalszerzője és eredeti gitárosa, Kerry Livgren – komoly gondokkal küzdött az új anyag megírásával, mivel Livgren (második) távozása után az új szerzemények megírásának minden terhe Walshra hárult. Ő ebben az időszakban valahogy nem találta meg az igazi ihletet az új dalokhoz, miközben a többi régi motoros, vagyis Phil Ehart dobos, Rich Williams gitáros, David Ragsdale hegedűs és Billy Greer basszusgitáros 2009-ben a Native Window nevű mellékprojekttel próbálkozott, amely – az igazat megvallva – kevés régi rajongót nyűgözött le.
Platt, Manion és Rizvi érkezése új energiát hozott a Kansasbe, és hosszú évek után végre nekiláttak az új anyag megírásának. Rizvivel a Kansas hosszú idő után újra kapott egy kiegészítő ritmusgitárost, Manion pedig Greg Robert után az első billentyűse a zenekarnak. Mindketten jelentős dalszerzői lenyomatot hagytak az albumon. Ugyanez igaz Plattre is, akire a karizmatikus Walsh pótlásának nehéz feladata várt. A hangszíne valahol félúton van a fiatal Walsh és John Elefante között, így nem nehéz megszeretni, vagyis nyugodtan beszélhetünk rendkívül szerencsés választásról.
A „The Prelude Implicit” összességében nagyon kiegyensúlyozott lemez, amely jól lavíroz az aranykor szimfonikus hangvételű progresszív rockja és a nyolcvanas években megszeretett dallamos rock között. Ez már a nyitódalban, a „With This Heart”-ban is tisztán hallatszik: a királyi szimfonikus hangszerelés, a megcsiszolt gitárfutamok és Platt monumentális énekteljesítménye pillanatok alatt eloszlat minden kételyt a legendás zenekar legújabb verziójának hitelességét illetően. Még jobb a kissé nosztalgikus hangulatú „Visibility Zero”, ahol elsősorban Ragsdale hegedűje uralkodik. Emellett igazán érdekes hallani, mennyit fejlődött Williams Livgren (végleges) távozása óta a Kansas első számú gitárosaként. A enyhén, de még elviselhetően megcukrozott power balladában, a „The Unsung Heroes”-ban Ehart barátja, Geoff Byrd segített a dalszerzésben; őt a legtöbben az első olyan zenészként ismerik, akinek az internet segítségével sikerült betörnie a szélesebb közönséghez. A lemez egyik legérdekesebb száma mindenképp a felfrissítő és egyben kissé keményebb „Rhytm in the Spirit”, amely a hagyományos, hegedű–gitár harmóniákra építő Kansas-hangzásba néhány érdekes, új hangzásbeli ötletet is belevisz, enyhe, szinte „szemérmes” jazzes alapokon.
A romantikus-melankolikus „Refugee”-ben dalszerzőként közreműködött a brit gitáros, Mike Slamer, Greer régi cimborája a Seventh Key-ből és a Walsh egykori zenekarának, a Streetsnek az egykori tagja. Az epikus szimfoprogresszív rock rajongói, amilyet a Kansas a hetvenes években játszott, a remek eposszal, a „The Voyage of Eight Eighteen”-nel kapják meg a magukét; ez minden kétséget kizáróan a Livgren nélkül született legjobb munkáik közé tartozik, és biztosan gyorsan a Kansas-klasszikusok közé kerül. A fényűző szimfonikus harmóniákat és az összetett átmeneteket monumentális ének, valamint bravúros gitár- és hegedűszólók koronázzák meg. A Kansastól ilyen fokú kísérletező vagányságot már régóta nem lehetett hallani, talán a hetvenes évek vége óta nem.
A misztikus, hatalmas hangulat a „Camouflage”-ban folytatódik, amely kivételesen szép, szinte AOR-os refrénnel büszkélkedik, miközben az ütős gitárriffek és a gazdag szimfonikus harmóniák erősen a hetvenes éveket idézik. A dallamos rock irányú „Summer” Greerrel az éneklő szerepben a gyors tempójával, dallamos jellegével és ravasz átmeneteivel szilárd, de nem túl izgalmas szerzemény.
Valamivel érdekesebb a „Crowded Isolation”, ahol különösen az epikus vokális harmóniák nyűgöznek le, amelyeket nem lehet eléggé dicsérni, a billentyűkön megszólaló programozott hangminták és a finom hegedűfutamok pedig tovább mozgalmasabbá teszik az egészet. A „Section 60” rendes instrumentális szám, amely pompás és drámai lezárást ad az albumnak. A „The Prelude Implicit” különleges kiadásán bónuszdalként, egészen a végén találjuk Kansas amerikai szövetségi állam himnuszának érdekesen újrahangszerelt és elénekelt változatát, a „Home On The Range”-et, amelyet 1872-ben Daniel E. Kelley írt, valamint a hagyományos amerikai folkdalt, az „Oh Shenadoah”-t, amellyel a zenekar zenei gyökerei és hazája előtt tisztelgett.
A Kansas a „The Prelude Implicit”-tel – mint a mitológiai főnixmadár, amelyet az esztétikai szempontból nem túl szerencsés borító ábrázol – feltámadt a hamvaiból, és sokkal jobb lemezt készített, mint ahogy azt a legtöbben gondolták volna, tekintve, hogy már nincs benne sem Walsh, sem Livgren, a topekai amerikai progresszív rock legenda két egykori kulcsfontosságú dalszerzője. A három új tag érkezése volt az a friss energiainfúzió, amelyre a régi tagoknak dalszerzőként és zenészként igazán égető szükségük volt, hiszen így meghosszabbították a jövőjüket, és egyben bebizonyították, hogy még mindig képesek minőségi stúdióalbumot készíteni, amely ugyan nem tartozik a legnagyobb remekműveik közé, de jobb a Livgren nélküli felállásban készült anyagok többségénél. Bölcs lépés volt a szerződés aláírása a német, progresszív rockra szakosodott Inside Out Music kiadóval is, amellyel 2009 óta dolgoznak együtt, és amely biztosan gondoskodik róla, hogy az új album több jó zenét kedvelőhöz jusson el, mint egyébként.
Szerző: Peter Podbrežnik
Számlista:
1. With This Heart (4:13)
2. Visibility Zero (4:28)
3. The Unsung Heroes (5:02)
4. Rhythm in the Spirit (5:58)
5. Refugee (4:23)
6. The Voyage of Eight Eighteen (8:18)
7. Camouflage (6:42)
8. Summer (4:07)
9. Crowded Isolation (6:11)
10. Section 60 (3:59)
Felállás:
Ronnie Platt – ének, zongora a „The Voyage of Eight Eighteen” című dalban
Rich Williams – elektromos és akusztikus gitár
Billy Greer – basszusgitár, vokál, ének a „Summer” című dalban
Phil Ehart – dob, ütőhangszerek
David Ragsdale – hegedű, vokál
David Manion – billentyűs hangszerek
Zak Rizvi – elektromos gitár, vokál
