Kiadó: Vertigo Records (Egyesült Királyság) / Bronze Records (a világ többi része) / Mercury Records (USA)
Megjelenés dátuma: 1971. február
Produkció: Gerry Bron
Az album hossza: 38.19 perc
Műfaj: Heavy Rock / Progressive Rock
Értékelés: 9.0/10
Így kell ezt csinálni. Miután a kritikusok szétszedtek, visszaütsz, méghozzá még keményebben, mint az első rohammal. A gonosz Bird Of Prey igazi pszichotikus, kemény riffel nyitja a lemezt. A gördülő ritmussal megtámogatott nehéz riff hallatán igazán nem nehéz elképzelni egy acélból épített, robotizált ragadozómadarat, amint dübörögve pusztít maga körül telhetetlen, éles csőrével és karmaival. A The Park ennek az igazi romantikus ellenpólusa, át- meg átitatva a flower power békeideológiájával. Na, de nehogy letérjek az útról. David angyali éneke elképesztő kontrasztot kínál a nyitódal előző nyersességével. Minél szelídebben játszod az ilyen dalt, annál intenzívebben hat! A Time To Live megint egy kifejező, brutálisan nehéz riffre épül, amelyben a hammondorgona és Mick gitárja tökéletes egységben dolgozik. Ha egy kicsit rosszmájú akarok lenni: tizenkét évvel később az NWOBHM egyik úttörő zenekara nagyon hasonló főriffet használt az előrefrenében. Az Iron Maidenről és a Revelations című számukról beszélek, legyen az akár puszta véletlen, akár nem (kinek hogy).
Ken Hensley, aki akkor csatlakozott az Uriah Heephez, amikor az első lemez dalai már készen voltak, a „Salisbury”-n mutathatta meg először teljes zsenialitását. A Lady In Black-et teljes egészében Ken énekli végig. Az akusztikus szerzemény igazi mestere ez, amely mindössze két akkordra (Am, G) épül. A tamburin diktálja a dal ritmusát. Ken elmondása szerint egy novemberi napon a hóförgeteget nézte, és egyszer csak megpillantott odakint egy jelenést. Egy feketébe öltözött lányt. Azt mondja, nem tudja, miért, de nyilván így kellett történnie, hogy az Uriah Heep elvigye az üzenetét a világnak. A dal törékeny és egyben jéghideg. Fekete lány. Halál és születés. Átváltozás. Új élet.
A címadó szám egy valamivel több mint 16 perces mestermű, a rockzene és a klasszika dimenziójának kiegyensúlyozott, tökéletes ötvözete, amelybe a fúvós hangszerelések viszik be a klasszikus vonalat. Hensley orgonájának szövedéke, Newton élénk basszusvonalai, Mick finom érzéke ahhoz, hogy ízléses gitárfestéket vigyen a dalba (milyen összhangban illeszkednek a szólói a kompozícióba), David spontán éneke – mindez a többszólamú vokális harmóniák bevonásával éri el a csúcspontját. A sokféle áthangolódás drámája számtalan eltérő hangulatot varázsol elő, és párhuzamot idéz Gil Evans Rodrigo Concierto de Aranjuezére írt zenekari hangszerelésével, Miles Davisszel a trombitán (a „Sketches From Spain”-ről) – az érzés rendkívül hasonló. Hadd tompítsam a „lelkesedést”. Valójában a Salisbury című szám egyfajta Uriah Heep-kiáltvány, rendkívüli művészi ambícióval, amely azonnal párhuzamba állítható a hírhedt Pink Floyd-szvittel, az Atom Heart Motherrel.
Az Uriah Heep második stúdióalbumával rendkívüli önbizalmat és megállíthatatlan alkotókedvet mutatott. Már nem sok hiányzott ahhoz, hogy a zenekar az örökéletű rockkreátorok közé törjön. A hat eredeti remasterelt dal mellett ez az újrakiadás hét további bónuszt hoz, amelyek titkairól a kiadványhoz tartozó füzetet olvasva tudhattok meg többet – a borítóval viszont a zenekar egyik tagja sem volt elragadtatva. Azt ugyanis önkényesen a akkori kiadójuk választotta.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Bird Of Prey (4:05)
2. The Park (5:38)
3. Time To Live (4:02)
4. Lady In Black (4:33)
5. High Priestess (3:39)
6. Salisbury (16:02)
BÓNUSZ SZÁMOK AZ 1996-OS REMASTERELT KIADÁSON:
1. Simon The Bullet Freak (3:27) originally single b-side, also on North American versions of ‘Salisbury’ (1971)
2. High Priestess (3:13) edited version released as a single
BÓNUSZ SZÁMOK A 2003-AS REMASTERELT KIADÁSON:
1. Simon The Bullet Freak – single b-side (=US album version)
2. Here Am I – out-take, previously unreleased version
3. Lady In Black – edit, previously unreleased version
4. High Priestess – alternate version
5. Salisbury – edit, previously unreleased version
6. The Park – alternate version, previously unreleased
7. Time To Live – alternate version, previously unreleased
Felállás:
David Byron – ének
Ken Hensley – orgona, zongora, slide- & akusztikus gitár, csembaló, ének a „Lady In Black”-en, vokál
Mick Box – elektromos & akusztikus gitár, vokál
Paul Newton – basszusgitár, vokál
Keith Baker – dob
