Helyszín: Zágráb / Tvornica kulture / Horvátország
Dátum: péntek, 2012. 11. 9.
Hét év elteltével Steve Vai ismét feltűnik Európában. Új turnéval! Az új album, a „The Story Of Light”, újabb szép, kiváló minőségű stúdiódokumentum, amelyet e zenész kifogyhatatlan, zseniális agya tálal elénk. Hét évvel ezelőtt, 2005 szeptemberének utolsó dekádjában Steve Vai pályafutása során harmadszor állt szlovéniai színpadon, amikor látványos műsorát a ljubljanai Cvetličarnában adta elő, másfél hónappal később, pontosabban 2005. november 13-án pedig megállt a zágrábi Tvornica Kulture-ban is, a ljubljanainál még jobb produkcióval. Nos, a történet hét év után megismétlődik! Csakhogy a ljubljanai és a zágrábi fellépés között mindössze 4 nap a különbség, és ezúttal Zágráb került elsőként sorra, így Vai nyitva hagyja az ajtót, hogy zágrábi koncertspektákulumát Ljubljanában még fokozza, és a szlovénoknak még jobb koncertet nyújtson. Akárhogy is. A zene minden megnyilvánulási formája iránti állandó kíváncsiság és odaadás keltette belső nyugtalanság a RockLine csapatát exkluzívan kilőtte Zágrábig, hogy még Vai ljubljanai fellépése előtt beszámoljon e különleges művész formájáról.
Az előző turnéhoz képest az új „takarékosabbra” sikerült. Az előzőn Steve Vai előzenekarként Eric Sardinast, a delta blues kisiklott zsenijét hozta magával, az újon pedig a nálunk szinte ismeretlen énekes-dalszerzőt, Beverly McClellant, akinek azonban a turné közepén családi okok miatt le kellett mondania a világkörüli koncertútról Vaijal. Steve Vai a The Breed kísérőzenekart is feloszlatta, amelyet Dave Wiener és Jeremy Colson mellett a Devil’s Slingshotból ismert cinkosok, Tony MacAlpine és Billy Sheehan (Mr. Big) alkottak. Helyettük két kevésbé ismert, de épp oly attraktív nevet hívott a csapatba: Philip Bynoe basszusgitárost és Deborah Henson-Conant hárfást!
Este kilenc óra van, a Tvornica Kulture szépen megtelt, jegyek azért maradtak, nem úgy, mint hét éve ugyanezen a helyszínen. A feszültség nőtt, az atomkorszakként vánszorgó nehéz perceket Devin Townsend zenéje enyhítette – Vai barátjáé, aki Vai „Sex And Religion” (1993) albumán az énekeket énekelte fel. Elsőként elektromos hárfájával az extravagáns Deborah lépett a színpadra. Olyan hatással, mintha valaki karácsonyfát cipelt volna fel, hiszen a hárfa teste („boltozata”) fényecskék tömegével volt kirakva, amelyek a Steve Vai-története várva várt „glam bájait” szállítják. Vai kiváló kis tanítványa, Dave Wiener természetesen nem hiányzott, bár a kissé rosszindulatúbb zenetanárok, akik ezúttal is végigkísérték a koncertet, könnyedén nélkülözték volna. Óriási hathúros basszusgitárjával Philip Bynoe csatlakozott a felálláshoz – első pillantásra majdnem összekevertük T.M. Stevensszel –, a háttérben pedig a dobvár mögött ült a bőrének utolsó négyzetcentiméteréig betetovált, vadállat dobos, Jeremy Colson, akit Szlovéniában utoljára 2010. június 24-én láttunk Billy Idol dobosaként a Hala Tivoliban tartott fellépésén. Ezúttal Jeremyre rendkívül hálátlan volt a rálátás, mert Steve Vai a fő színpadi erősítőit – vagyis az egész alapsort – sorba állította közvetlenül Jeremy dobjai elé, így a nézők nem láthatták sem a dobfelállást, sem azokat a dobokat, amelyeket Colson püfölt.
Nem baj. Az előtérben csak egy ember számára van hely. Az ördögi gitárgyógyász, aki csak Steve Vai lehet. A férfi egyfajta mexikói kalapot vett fel, latin csábító módjára vonult a színpadra, a hosszú haj számára már a múlté, a glamúros szemüveget viszont nem felejtette otthon. Az általános gitáros kicsapongás monumentális expozéja egy szempillantás alatt testet öltött. Ahogy várható volt, az új, „The Story Of Light” album anyagával csapott le, mégpedig a tipikus „Vai-lovasrohamokkal”, a vérbeli rali-száguldással (Racing The World, Velorum), amelyek azonnal megidézik a „Vai-figurák” egyedi sokkszínházi jellegét!
A férfi kommunikációja a közönséggel természetesen elsősorban gitárnyelv (hm… tényleg óriási hír!!!), Vai azonban közben az egész testével és elméjével, sőt – mondhatjuk – a filozófiájában a lelkével is működik. Minden hangot a test reakciója kísér, Vai egy sor arcjátékkal viszi a közönség elé az előadását, amellyel azt igyekszik kiemelni, éppen milyen érzelmi állapotban van. Hamarosan egy lány az első sorból csókot küld neki, amelyet Vai teátrálisan elkap a levegőben, és tenyerével az arcához nyom. Ah, te vén, minden hájjal megkent „perverzió”. Vai a glam excesszusok mestere, és az ilyen helyzetekben úgy bánik a közönséggel, ahogy az ragályos és bőr alá kúszóan csípős, és nemcsak elbűvöl, hanem szó szerint megveszi a szívedet. Nem csoda, hogy játszott David Lee Roth zenekarában és a Whitesnake-ben. A gitár a háta mögött, a következő pillanatban valahol magasan a levegőben, aztán a jobb kezét félreteszi, a munkát csak a bal végzi, miközben a gitármágnesek a fogásokból éles dallamot csikarnak ki az improvizációs betétekhez. Vainak ez nem probléma. Nem téveszt, még a legelképzelhetetlenebb színpadi figurában és testhelyzetben sem. A kezek átfogása, amikor a bal megy a jobb fölött és fordítva, számára magától értetődő. Teátrálisan vadássza a színpadon a visszacsatolást, és abból alkot dallamot a szólókalandjaiban. Mindenki arra a pillanatra vár, amikor Vai a nagy finálé kedvéért a nyelvét is a húrokra teszi – ez a koncertje végén mindig megtörténik. Hihetetlen őrültség, tiszta kísérleti kultúra. A gitáros őrült ötletek zömét pedig a tremolókarral hozza létre. Ezt Vai a használat és a játék technikájában olyan extrém szintre vitte, hogy még szélesebb hangválasztékot kínál neki, mint amit az alap, a gitárnyak fogásaihoz „szegezett” hangok semmiképp nem engednek meg. Ami pedig olajat önt a tűzre ebben a határtalan sokk- és showszínházban, az Vai kivételes sebessége, pontossága és minden mozdulatának abszolút kontrollja. Vai az Vai. Kész, egyedi zenei guru, aki ezen az estén felejthetetlen hajóútra csavarta be a Tvornicát. Ahogy az első szünetben bejelentette, és ezzel meghívott minket az egyedi világába.
A kezdeti részben meglep a kiváló Tender Surrender az „Alien Love Secrets” (1995) albumról, az első átöltözésért pedig Steve Vai a szerkóba menekül Dave Wiener szólószáma alatt, aki erre az alkalomra néhány percig akusztikus gitárral kényeztette a közönséget. Steve Vai, aki végre megszabadult a kalaptól és friss selyeminget vett fel, új számot konferál, a csapat pedig belevág a Wheeping China Dollba, amelyet egy újabb vadonatúj követ – a gyönyörű The Moon And I. A közönség talpra ugrik a „Passion And Warfare” album The Animal számának megvadított változatánál, amelynél a teremben lévők érzelmei különösen intenzíven föléledtek. A „Passion And Wafare” számaira különösen türelmetlenül várnak a Vai-koncerteken, Vai pedig általában még gyorsabban játssza őket, mint ahogy a stúdióalbum verzióiból ismerjük. Vai a színpadon még többször átöltözött, és a legtöbb port a „The Ultra Zone” számainál, a címadónál, majd utána a Franknél felvett „lézerlámpás” ruhája kavarta.
A koncert egyik őrült pillanata volt az elektromos hárfaszóló is, amely afféle felvezetésül szolgált az akusztikus szetthez – ezt Vai az est egyetlen énekes számával kezdte meg, a Rescue Me Or Bury Me-vel („Sex And Religion”, 1993). A koncertnek ez a része ismét hipnotikusan hatott. Különösen a hárfa érvényesült sokkal jobban a hangzásképben, mert az elektromos számoknál Wiener gitáros riffelőfala nagyrészt elnyomta. Épp az akusztikus szettben érte el a hárfa kifejezőereje azt a súlyt, amelyet maga Steve Vai érzett, amikor úgy döntött, hogy számait teljes egészében elektromos hárfára is hangszereli. Deborah a hárfával a színpadon valójában az előző turné showexcesszusainak távoli pótlékát idézte, amikor a „nagyeszű ostobaságoknak”, amelyekbe Vai, Billy Sheehan és Tony MacAlpine egymás mellett, futószalagon vetették bele magukat a koncertek alatt, nem látszott a vége. Wiener ügyesen manőverezett a színpadon a sokféle gitár, köztük az elektromos szitár használata közben, néhányszor pedig a billentyűknél is besegített, hogy az egyes számok hangulati díszletét fenntartsa.
A viharos zárás előtt a zenekar időt szakított az est különleges pontjára. Vai két jelentkezőt hívott fel a közönségből, akik Vai szemléletes „atyai bevezetése” után a zenekar minden tagjának a fejükből tetszőleges ritmust vagy dallammotívumot sorolták el. Ezt a színházat, bizonyos fokig színpadi zűrzavart a csapat később Steve Vai karmesteri pálcája alatt egy szempillantás alatt egy teljesen új számmá komponálta és hangszerelte. Ezen a ponton a teremben lévők rögtön közel kerülhettek ahhoz a helyzethez, amikor Vai a társasággal a stúdióban vagy a próbán van. Őrült élmény!
Még valami! A Treasure Island című szám szintén az est különleges pillanatai közé tartozik. Jeremy Colson és Steve Vai közötti szkeccsről van szó, amelyet valamiképp azokból a szkeccsekből örökölt, amelyeket Vai nagy mentora, Frank Zappa adott elő egykor a dobosával, Terry Bozzióval (hallgasd meg a „Zappa in New York” dupla koncertalbumot). Az ultraőrültség mellett, amelyet Vai elemi és egyedi színpadi showja hoz, ez egy újabb kiegészítő fűszer a spektákulumhoz, amiért abszolút megéri ellátogatni a koncertjére!
Vai elvarázsolta Zágrábot. Ez megkérdőjelezhetetlen. Közel két és háromnegyed óráig tartott ez az egyszeri zenei eposz, amelyet a várva várt zeneszerzői tökély kerekített le a For The Love Of God című számban, a kiváló zárást pedig a „Fire Garden Suite” sztenderdje, a Taurus Bulba adta. Vai a látottak alapján továbbra is született színpadi szórakoztató, nagy varázsló, a sokk- és showexcesszusok mestere, aki az egyedi hathúros, sőt héthúros elmélet megfoghatatlan játékával fűszerezi mindezt! De legyen ennyi elég, hogy még néhány szót tartogassak a ljubljanai beszámolóra, ahol Steve Vai 2012. november 13-án csap oda!
Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Setlist:
1. Racing the World
2. Velorum
3. Building the Church
4. Tender Surrender
5. Gravity Storm
6. Dave’s Solo
7. Weeping China Doll
8. The Moon and I
9. The Animal
10. Whispering a Prayer
11. The Audience Is Listening
12. Deborah Solo
—akusztikus szett—
13. Rescue Me or Bury Me
14. Sisters
15. Treasure Island
16. Salamanders in the Sun
17. Pusa Road
18. Drum Solo
—az akusztikus szett vége—
19. The Ultra Zone
20. Frank
21. Build Me a Song
22. For the Love of God
—ráadás—
23. Taurus Bulba
