Kiadó: Modigo Records
Megjelenés dátuma: 2019. június 11.
Produkció: Ecliptic
Az album hossza: 58.26 perc
Műfaj: Jazz Rock Fusion/Avantgarde/Electronic
Értékelés: 9.0/10
Vedd meg az albumot!
Hol is van már 2019 júniusa? Akkor jelent meg az Ecliptic „The Path Of 01” című albuma. Ugyanebben a különösen esős júniusban az Ecliptic nyitotta meg a tavalyi Ljubljana Jazz Festival záró csúcspontja előtti koncertestét is: esőkísérettel, a Snarky Puppy fellépése előtt melegítették be a közönséget a ljubljanai Križanke színpadán.
A banda? Nem is akármilyen banda! Rendkívül komoly zenei izomkötegek gyűjteménye a szlovén zenei színtéren. Az ötfős csapat tagjai nagyon különböző zenei közegekből érkeztek: Jani Moder (gitár), Igor Matkovič (trombita), Jani Hace (basszusgitár), Žiga Kožar (dob) és Murat (ének, beatbox). Őrült kombináció! Elég csak futólag átfutni a kvintett névsorát, és azonnal világos, hogy a „The Path of 01” különleges zenei kaland, és mindenképp igazi csemege az igényes zenei gourmand-oknak.
Egyértelműen egy jazzes fúziós zenei test ez, amelyben kezet fog a digitális és az analóg hangzáselv. A „The Path Of 01” afféle sajátos összecsukható térkép, amely teljes lazaságával és merész jazzes kalandvágyával ejt rabul. Ezt a mindent átható csapatszellem testesíti meg, amelyben a hangzás építőkövei vérbeli egymásra hangolódással, szilárd kémiai kötésekkel hatnak egymásra. Az album eklektikus, és a hallgatót minden lépésnél a zenei kísérletezés lucid emelőivel látja el. A hangzás elemeit olyan módon fűzi egybe, hogy az „első hallásra” gyakran utópiának tűnik az összeférhetőségük. A „The Path Of 01” újabb lenyűgöző darab, amely azt bizonyítja, mennyi kézzelfogható, minden ponton elragadó zenei szokatlanságot lehet elérni egy kifejezetten rugalmas, békülékeny, magas fokú egymás közti kommunikációra épülő nyelven, miközben a feladat egyébként is nehéz a csapat számára. Az öt tag ezen a lemezen gyönyörű, magával ragadó szimbiózisban fejlődik.
A gitár, a basszusgitár és a fúvósok hagyományos beépítése mellett szem előtt kell tartani egy rendkívül fontos tényt: Moder, Matkovič és Hace is végig trükkökhöz nyúl, legyen szó elektronikus hangmanipulációról vagy további hangeffektek használatáról, amely a hangszintetizálást sem kerüli el. Murat hozzájárulása kiváló plusz fűszert ad a csapat kifejezésmódjához. Szórakoztató „beatbox” mutatványaival az album még több dinamikát kap, a kontrasztokban születő hangulat pedig még erősebben megragad. Ez a fajta vokálhasználat ráadásul gyakran egy újabb ritmushangszerként szólal meg. Igaz, Moder és Matkovič időnként a jazz hagyományos elemeihez nyúl, ami a kifejezésben erősen hangsúlyozza a jazzrock-fúzió jegyét, amelyet Hace és Kožar rendkívüli ritmikai dinamikája még tovább erősít, ugyanakkor az elektronikus hangszerkezetek beépítése valójában egyenrangú építőköve a zenekar hangzásvilágának. Az albumon mindenesetre érezhetők a műfaji kitérők, ahogy az a szörfös hangulattal induló Cowboiban, vagy a Miss Featherben megfigyelhető, amely a második felében a világzene elemeivel kezd kacérkodni, és a banda a misztikum pillanatát is megidézi (a nyugodt szakasz közvetlenül az album zajos zárlata előtt). A tagok egyébként nagyon jól pörgetik egymást is. A Saltobeatben Matkovič fúvósai hosszabban kitartott hangokkal frazeálnak, és így egyengetik az utat Kožar expozéjának, aki itt alaposan kitornázza magát, és kiteljesedik a dobokon. A Flashback az album azon pontja, ahol a gitár nyelve dominál, a történet előterébe pedig a rutinos Jani Moder lép gitáros akrobatikájával.
A csapat érzékenyen reagál. Ösztönösen játszik. Az album spontaneitás érzetét kelti, pedig az anyag ilyen előadása rendkívüli koncentrációt kíván, amit a misztikus Time to Leave the Party kivételes, filigrán érzékenysége is tükröz. Az album mindenesetre a „számíts a váratlanra” axiómájának jegyében bontakozik ki. Nem szabad elfelejteni, hogy rutinos zenészekről van szó, akik nem ismerik a bújócskát, ezért megengedhetnek maguknak egy kivételes adag szabad szellemű jazzes kihívást. A kreatív önkihívás lécét az ilyen, hatalmas tapasztalattal megrakott zenészek mindig nagyon-nagyon magasra teszik. A szabad szellemű eszképizmus ilyen karaktere pedig automatikusan szigorúan eklektikus természetű tartalmat teremt. Ez egyben olyan album is, amely kifejezetten kísérleti fókusza ellenére is jól egyensúlyban van a tapintható frazeálással. Ez a egyébként lazább szerkezetű szerzeményeknek még mindig megfelelő mennyiségű kompaktságot ad.
A „The Path Of 01” a stúdióban átélt határtalan mulatság tükörképe. Eklektikus fúziója a kedélyes zenei különcségnek, és annak a vállalkozásnak, hogy öt zenei ego kihívásából tökéletes zenei egység szülessen, amely a hallgatót kevésbé ismert, „jól őrzött” és még meg nem hódított zenei tájakon vezeti végig. A kvintett széles körű, szabad szellemű nyitottsága bármilyen kísérletre, illetve „zenei tréfára” a jövőben is garantálja, hogy a zenekar egyre jobban kibontja saját kifejezőpotenciálját.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Analog Chief (10:28)
2. Emptiness (02:25)
3. Catcher (E.l.a.) (06:31)
4. Are We Digital? (02:04)
5. Flashback (07:47)
6. Time to Leave the Party (06:11)
7. Saltobeat (10:16)
8. Cowboi (03:03)
9. Miss Feather (09:44)
Felállás:
Jani Moder – gitár, effektek
Igor Matković: – trombita, elektronika
Jani Hace – basszusgitár, effektek
Murat – „beatbox”
Žiga Kožar – dob, effektek
