Kiadó: Elevate Records
Megjelenés dátuma: 2020. 5. 15.
Produkció: Srdjan Branković
Az album hossza: 41.35 perc
Műfaj: Power Metal / Progressive Metal
Értékelés: 8.5/10
Az AlogiA alapvetően powermetalt játszik, de a megfelelő helyeken progresszív metálos „bizsergéssel” megtámogatva. Hat év után friss stúdiómunkával, a „Semendria” cíművel tér vissza a színtérre. Ez a zenekar sorrendben ötödik stúdióalbuma, a csapat pedig korábban is komoly nemzetközi ismertséget szerzett magának, méghozzá nemcsak a stúdiólemezek magas színvonalával, hanem rendkívül meggyőző színpadi show-ival is. A banda 2000 óta működik, vagyis épp most lépett pályafutása harmadik évtizedébe, és a kiváló technikai felkészültség mellett nagyon tapasztalt is. A remek elődje, az „Elegia Balcanica” óta eltelt hat évben szép tarisznyányi kézzelfogható ötlet gyűlt össze az új szerzemények megalkotásához. A „Semendria” így ismét meghajlik az élesre fent gitárfrázisok súlya alatt, amelyeket a gitár és a billentyűk szellemes, bravúros szólókirohanásainak keresztüze egészít ki. Az egésznek a gerince a szüntelen, őrült tempójú, mindent szétmorzsoló tornádó, amely a dupla lábgépen gördül előre. Mindezt a billentyűs szólamok rendkívül kifinomult klasszicizmusa borítja be, a lemez így létrejövő bombasztikus mohóságát pedig a hihetetlen Nikola Mijić robbanékony, parancsoló hangja koronázza meg. E bevezető után gyorsan arra jutottál, hogy az AlogiA (valószínűleg) a saját power metal változatát játssza.
Mindez igaz. Sőt. Az új album tartalmaz néhány klasszikus progresszív metálos hangvételű pillanatot is, amelyek a legközelebb ahhoz állnak, amit egykor például a Symphony X (az 1998–2002-es korszakban), vagy az Angra az első három lemezén csinált. A billentyűs szólamok sokszor „egy szál zenekarként” működnek, de olyan alapvető elemet adnak a zenéhez, ami nagy különbséget tesz. A neoklasszikus elemeket hamar felülírják a balkáni melosz ornamentjei, a hangszerelésbe pedig hegedű, frula és fuvola is bekapcsolódik, amiről a vendégek gondoskodnak. A zenekar úgy is kihasználja ezeket a részeket, hogy egyszerre töri meg a ritmust, ami a hagyományos balkáni népzene szerkezeteit veszi át – ez az egyik legfontosabb eleme annak a különleges színjátéknak, amely csak erre a felállásra jellemző. Ez az a garancia, amely az AlogiA-nak – a powermetal műfaj „fogságának” szűk mozgásterén belül – felismerhető zenei önállóságot biztosít. Egyúttal hatékony kereskedés az „arabeszk” elemekkel, amivel lenyűgöző módon alakítja az album hangulati fordulatait, a feszült színpadiasság és a dinamika motorját.
Az album részben koncepcióalbum. Néhány dal története a római birodalom idején épült városokhoz kötődik. Kezdve a nyitó és egyben címadó „Semenderia” dallal, amely Smederevo római kori elnevezéséből ered – innen származik egyébként az AlogiA is.
Az AlogiA az új albumhoz három nagy metálénekest nyert meg közreműködésre: Tim „Ripper” Owenst (többek között Judas Priest, Yngwie J. Malmsteen’s Rising Force), Mark Boalst (Yngwie J. Malmsteen’s Rising Force, Royal Hunt) és Fabio Lionét (Angra, Rhapsody of Fire, Labyrinth, Vision Divine). Az pedig külön érdekes, hogy Nikola Mijić valójában semmivel sem kisebb sztár, hiszen egyébként a kiváló brit melodikus rockereknél, az Eden’s Curse-nél énekel. Sőt. A három vendégénekes különösebb kontrasztot vagy kifejezésbeli eltérést sem hoz, ha Nikola hozzájárulásához méred őket, ami azt jelenti, hogy a felkérés, amit az albumon való közreműködésre kaptak, valószínűleg marketingszempontú volt. Ha még egy kicsit elidőzünk a három vendégénekes nagy nevénél, pontosan azt hozzák, ami egykor a heavy metal rajongók körében múlhatatlan hírnevet és rajongást szerzett nekik. Olajat önt a tűzre, hogy mindhárom dal, vagyis a nyitó címadó, a második, az Eternal Fight (The Eternal), valamint a Viscantia, pontosan arra a hangtartományra van szabva, amelyben a legerősebbek. Ezért mindhárom énekes kivételes vokális robbanékonyságot mutat. De ahogy már mondtam… Nikola Mijić ezen az albumon semmivel sem kisebb énekbeli intenzitással ragyog és izzik, ami a zenekarnak persze több mint elég.
Ahogy már mondtam, ha az AlogiA a hangszerelésnél nem biztosítaná magának folyamatosan a kiutat a progresszív metál felé hajló részek irányába – ezekben balkáni módra „széttörik” a ritmusokat, és az arab skálák felépítése szerint fejlesztik a dallamokat –, ez az album szürke átlagosságba fulladna. A Raise Your Fist (For Metal Unity) simán működhetne bármelyik HammerFall-dal klónjaként, mégsem az. Lehet, hogy a fülem ebben az életben már mindent túl sokat hallott, de érdekes megfigyelés, hogy a Like A Fire (Electrified) versszakában és a refrénbe vezető rövid átvezetésben a vokális dallamvezetés az AOR-bajnok Dare Abandon „ősrégi” slágerére emlékeztet, noha teljesen más műfaji és produkciós szerkezetből van összekovácsolva. A powermetal hanyatlását és az első generációs progresszív metál zenekarok fokozatos letűnését tekintve a „Semendria” album is – nagy ambíciói ellenére – 2020-ban kissé archaikusan hat, ugyanakkor még mindig elég izgalmas, hiszen rajta is megerősíti magát az AlogiA mint határozott, jól felismerhető zenei karakterrel bíró zenekar, ami teljes vérrel elválasztja az átlagos szürkeség tengerétől.
A „Semendria” a zenekar ambiciózus új munkája, amely kivételes összhanggal és a csapat tökéletes összeszokottságával, kiválóan fókuszált hangszereléssel, ragyogó technikai kivitelezéssel, magas ötlet- és hangulati dinamikával büszkélkedhet, és ami nagyon fontos, a dalok rövidek és velősek, pazarló energiapocsékolás nélkül. Mind egy szálig hatásos keverékét hozzák az elemi metálütőerőnek, a bombasztikának és a kifejezésmód rugalmasságának, amely a balkáni melosz és ritmika elemeivel folyamatosan izgalomban tart, felidézve az Antik kor és Bizánc elveszett napjainak titkait. Művészi szempontból az AlogiA az új albummal érettségben túlszárnyalta korábbi stúdiómunkáit.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
01 Semenderia
02 Eternal Fight (The Eternal)
03 Raise Your Fist (For Metal Unity)
04 Like a Fire
05 Can’t Bring Yoiu Down
06 The Calling
07 Visantia
08 Beyond Belief
09 From East to West
Felállás:
Nikola Mijić – ének
Srdjan Branković – gitár, basszusgitár
Miroslav Branković – gitár
Mladen Gošić – billentyűk
Nevena Branković – zongora, billentyűk
Marko Milojević – dob
Vendégzenészek:
Tim Ripper Owens – ének az 1. dalban
Mark Boals – ének a 2. dalban
Fabio Lione – ének a 7. dalban
Nada Nikolič – síp
Sandra Mašič – fuvola
Vladimir Uralarević – hegedű
John Ivan – gitárszóló
