Divje jezero: Pobeg iz blodnjaka

0 66

Kiadó: Celinka
Megjelenés éve: 2017
Produkció: Luka Čibej, Alen Bogataj & Aleš Golja
Az album hossza: 50.44 perc
Stílus: Progressive Rock / Jazz Rock Fusion
Értékelés: 9.5/10


A Divje jezero olyan zenekar, amilyenből kevés akad Szlovéniában. Manapság legalábbis. A tolmini Feedback mellett az idrijai srácok a mára archaikusnak számító műfaj ritka képviselői. Ez a stílus a hetvenes években élte virágkorát, amikor a Return to Forever, a Wheather Report és a Mahavishnu Orchestra a kereskedelmi siker szárnyán szárnyalt, stúdiókalandjaival pedig Billy Cobham, Jeff Beck és Herbie Hancock uralkodott. A messzi hetvenes években nekünk, szlovéneknek is volt egy komoly zenészbázisunk, akiket vonzott ez a műfaj. Ott volt a Predmestje, ott volt az Izvir. Mondhatjuk, hogy a Divje jezero a Feedbackkel együtt e két szlovén formáció törvényes örököse. Feltételesen persze hozzájuk sorolható még a ljubljanai Moonlight Sky is, náluk azonban erős etno/world music elem jelenik meg, ami a Divje jezeróra (egyelőre) ritkán jellemző, ha egyáltalán.

A „Pobeg iz blodnjaka” mindössze két év alatt már a zenekar második stúdióalbuma, és a két lemez között nem változott a felállás. Ez nagyon jó. A „Pobeg iz blodnjaka” lemezen is a Divje jezero a bevált receptet játssza, amely a kiváló stúdióelsőn teljes vérrel lobbant lángra. Annyi a különbség, hogy a „Pobeg iz blodnjaka” nem kalandozik annyit a műfajok között, mint az első lemez, hanem sokkal fókuszáltabb, stílusában és hangzásában is határozottabb (a zenekar folyamatosan előrehaladó zenei víziójának értelmében). Mondhatjuk, hogy a Divje jezero a „Pobeg iz blodnjaka” albumon még világosabban megfogalmazta művészi zenei nyelvezetét, az eredmény pedig a jazzrock fúzió szigorú újjáélesztése.

A zenekar kilenc, teljes vérrel pezsgő tétel új, kivételes szövevényét nyújtja át. Bár zenei tájképük hangzása sűrű, a Divje jezero főként lágy, pasztellszerű hangszínekkel fejezi ki magát. Ez elsősorban a fúvósok (klarinét, szaxofon), a billentyűk (elektromos zongora) és az elektromos gitár közötti kellemes, ízlésesen fűszerezett párbeszédnek köszönhető. Az utóbbi finoman félakusztikus, szerves hangzást őriz, máskor viszont a túlvezérelt hangzástól sem riad vissza, ami hozzájárul az album rockos pillanataihoz – még ha a produkcióban a torzított futamok inkább meghúzódnak a billentyűk és a fúvós hangszerelések mögött, ahelyett hogy átvennék a hangzásbeli kezdeményezést és a hangkép előterébe lépnének.

A vezető motívumszerkezeteket átszövi és behálózza a ritmusszekció megfékezhetetlen kitöréseiből álló, rendkívül látványos, mélyen elmélkedő párbeszéd. Az albumon tele vannak a vezető ritmusképletek hirtelen váltásaival, a Divje jezero pedig ezeken az ugrásokon, vad játékkedve közepette is ügyesen mindig ugyanarra a hullámhosszra talál, a magas fokú összjáték hullámhosszára. A zenekar rendkívül összeszokott, idáig pedig hosszú évek tapasztalata, a gürcölés, gürcölés és megint csak gürcölés vezette el. Az alkotóelemek közti kémia hibátlanul működik. Ezért nem is kérdés, hogy a zenekar a „Pobeg iz blodnjaka” albumot a stúdióban koncertelőadás mintájára, a lehető legnagyobb mértékben egyetlen nekifutásra játszotta fel. Mint abban az időben, amikor takarékoskodni kellett a felvevőszalaggal. Vagyis az analóg felvételtechnika korában.

Az album erős, spontán és váratlan fordulatokkal teli elemet testesít meg, a Divje jezero pedig ebben a tekintetben progresszív módon reagál. A billentyűk, gitárok és fúvósok szólóakrobatikája ügyesen adja át egymásnak a kezdeményezést a dalokban, az improvizáció formája mégsem lazítja vagy töredezteti túlzottan a kompozíciókat. A változatos és sokoldalú dobjáték mellett ezen az albumon feltétlenül ki kell emelni a basszusgitár munkáját is. Aktív és dinamikus hangját meleg, szerves szín árnyalja. A basszusvonalakat rendkívüli lágysággal és érzéssel játsszák, a nagyon zeneileg esztétikus dinamika pedig minden, csak nem könnyű falat. Összetett szerkezetekről van szó, amelyek mégis kiválóan hallgathatóak, és a basszusvonalak megadják a szükséges kontrasztot, kitöltve a hangzásvilágot. Helyenként funk groove-ban is felbúg (Žirafa).

Mind a kilenc dal – a hangszerelések könnyedsége ellenére, amelyeket kiindulásként mindig a strukturált világosság vezérfonala köt össze – kilenc lezárt történetet, világosan körvonalazott zenei karaktert hoz az albumra. Ezek a dalok a gondolati ívek tágasságában az kifejezésbeli változatosság magas szintjét nyújtják. Ráadásul minden dal több motívum- és ritmusváltásból épül fel, és ezért hihetetlenül lelkesítő hallgatási élményt kínál, hiszen minden összetettsége mellett végig magas zeneiséget őriz és ápol, amelyen át egyszersmind folyamatosan szikrázik a játékosan huncut előadói mag, illetve az előadói elkötelezettség, amely a technikai hibátlanságra és az előadói tökéletességre törekszik.

A Divje jezero megőrzi vidám, életvidám természetét. Ritkák a nosztalgikus vágyakozás pillanatai, amelyek borongós érzelmességet vinnének a lemezre. Ilyen az egyik kompozíciós szakaszban a Marakeška tržnica című dal, ahol a neoklasszicizmus eleme is felszikrázik, amilyet a progresszív rock hangsúlyosabban használ. Az album nem hordoz depressziós vagy komor pillanatokat és érzéseket. A szerkezetek, ahogy már említettem, szikrázóan szórakoztatóak, optimistán fényesek, sőt huncut tekintetűek, rajtuk át pedig könnyedén érezni a rendkívüli lendületet, amelyet a Divje jezero és megfékezhetetlen játékvágyuk sugároz. A srácok egyszerűen élvezik, amit csinálnak, és amit csinálnak, azt tudják (jelenleg) a legjobban csinálni. A kiváló zenében, amellyel a „Pobeg iz blodnjaka” ismét tele van, különösen az igényes hallgatók lelkesednek majd, főleg a zenei kényesek, akiknek nehezen lehet a válogatós zenei étvágyát kielégíteni. Higgyétek el, a Divje jezero zenéjében nincs félmegoldás, nincs középszerűség. Ez egy zenekar, amely a hangzásbeli és előadói tökéletességre törekszik. Közben pedig van még valami nagyon fontos. A Divje jezero a megfékezhetetlen érzelmek szenvedélyével, valamint a zenei varázslat iránti szikrázó és szívből jövő odaadással játszik, amelyért a szívük dobog. És a Divje jezero a második albummal, a kiváló „Pobeg iz blodnjaka”-val is szilárdan a saját, egyedi zenei trónján ül, amelyhez Szlovéniában csak nagyon kevesen hasonlítanak (legalább egy kicsit)!

Szerző: Aleš Podbrežnik


Dallista:
1. Pobeg iz blodnjaka/Escape From the Maze
2. Milano
3. Jutranji ples/Morning dance
4. Noč in dan/Night & day
5. Mornarska zmeda/Sailor’s Mess
6. Žirafe/Giraffes
7. Vzemi si trenutek/Take a Moment
8. Marakeška tržnica/Marakesh Market
9. Ob pravem času/On Time

Felállás:
Alen Bogataj – basszusgitár
Luka Čibej – dobok, ütőhangszerek
Aleš Golja – gitár
David Križaj – billentyűk, harmonika
Tomi Peljhan – szaxofon, klarinét

Divje jezero – „Pobeg iz blodanjka” (teljes album)
Divje jezero – „Pobeg iz blodnjaka” (borító)

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik