Saját kiadás
Megjelenés éve: 2009
Produkció: Divje jezero
Stílus: Progressive Rock / Jazz Rock Fusion
Pontszám: 8.0/10
Újabb zenekar látta meg a napvilágot Idrijában 2008 elején, amely a műfaji fúzió zenéjével azonosítja magát – a Divje jezero. A feltörekvő zenészekből álló trió az instrumentális zenére korlátozta magát, zenéjükben főként a jazz és a rock keveredésével találkozunk, sok funk-, reggae- és blueselemmel, de – saját bevallásuk szerint – nem foglalkoznak a műfajokkal, és nem korlátozzák magukat velük. 2009 márciusában vették fel az első lemezt, amely szemléletesen bemutatja zenei víziójukat. A zenekarhoz nemrég csatlakozott egy billentyűs is, aki biztosan újabb dimenzióval gazdagítja a zenekart és zenei kifejezésmódjukat.
Az elsőlemez nyolc számot tartalmaz, köztük két feldolgozást, amelyeket a jazz és a rock fúzióján keresztül értelmeztek újra. Az albumon sok hatás kivehető, mind a jazzmesterektől (Billy Cobham), mind a progresszív és klasszikus rockerektől (Rush, Yes). Értelmetlen azon töprengeni, melyikből van több, bár tény, hogy a lemez „finisében” egy kicsit rockosabb. Ezt már a nyitó „2D”-nél érezzük, ahol keményebb hangszínek dominálnak, így a szám inkább a progresszív rockba illik, mint a jazz fusionbe. A „Big Foot”, a kétdimenziós szám utódja, ismét rockos megközelítéssel büszkélkedik, ami azért tele van „groove”-val és jazzes gitárbetétekkel. A „Kapljica” kissé elszakad az előző dalok „egyformaságától”, mivel kicsit lassabb, dallamosabb és tisztább náluk, és nem bújik el a torzított hang mögé. Az eleje már-már zornos hangulatú, ha meghallgatjuk az „The Dreamers” vagy az „O’o” albumot. A „Kobilca” szintén közelebb kerül a jazzstandardekhez, különösen a helyénvaló ambient játékkal, bár a gitár még mindig rockos dallamokat „éget”. Még mindig vannak azonban részek, amelyek túl sokszor ismétlődnek, így többszöri hallgatásra elkopnak. Ezt követi két kultikus rajzfilmdallam feldolgozása, a „Rozina”, amely a Pink Panther és a The Adams Family dallamainak egyvelegét tartalmazza. Az egyik dallamból a másikba való érdekes átmenet és a jazzrockos beütés kiváló értelmezői képességről és hangszerelői készségről árulkodik. A „Mejour” visszatér az első két szám átlagosságához, ahol ismét a rockos egyszerűség győz a jazzes komplexitás felett. A „Groove” rendkívül hasonlít az előző dalokra, a torzítás és az egyes gitárbetétek sajnos nem különösebbek, így a „Mejour” a másolatok tömegében elvész. Annál kellemesebb meglepetés viszont a „Šnita kruha”, amely megtöri a monotóniát, igazi jazz fusion számként mutatkozik be, hiszen kreativitásban és ötletekben gazdagabb, mint elődei. Egy kiváló jazzes intró etnós számba megy át, amely remekül elegyedik a gitár torzításával. Ezúttal a zenészek valóban megértették a fúzió fogalmát, és az eredmény a lemez zenei csúcspontja. A záró kompozíció, a „Jean Pierre”, a második feldolgozás, Miles Davis azonos című eredetijének rock’n’rollos változatát hozza countrys beütésekkel és közbeszúrt „spacy” gitáreffektekkel, amelyek újabb érdekes értelmezést színesítenek.
„All in all”, ahogy a nagy vízen túl mondanák, több mint tisztességes elsőlemezről van szó. A zenekar még keresi az igazi hangzását, egyelőre talán a kreativitásból és az ötletekből is hiányzik egy kevés. A dalok ugyanis meglehetősen hasonlítanak egymásra, túl sok az ismétlődés a „riffekben” és bizonyos mintákban a számok között. Azért tartogatnak meglepetéseket, elsősorban a „Šnita kruha” és a „Jean Pierre” feldolgozás révén, de a trió mindenesetre még nem érte el a benne rejlő potenciált. Talán az új billentyűs hoz majd változatosságot, mindenesetre érdekes lesz figyelemmel kísérni a tavi vadócok… akarom mondani, a Divje jezero további lépéseit.
Szerző: Tine Kolenik
Számlista:
1. 2D
2. Big Foot
3. Kapljica
4. Kobilca
5. Rozina
6. Mejour
7. Šnita kruha
8. Jean Pierre
Felállás:
Aleš Golja – elektromos gitár
Alen Bogataj – basszusgitár
Luka Čibej – dob, ütőhangszerek
