Kiadó: Clean Feed Records
Megjelenés éve: 2018
Produkció: Samo Šalamon
Az album hossza: 58:29
Értékelés: 9.0 / 10
Mit csinál mostanában a mi Samo Šalamonunk? Új és új zenei kihívásokban leli örömét. Az új generáció egyik legnagyobbra tartott jazzgitáros hőse, akit világszerte hízelgő kritikák köszöntenek és dicséretek özönével halmoznak el, szüntelenül dolgozik. Alkot, teremt. És ihletett. Az ihlet nem lankad. Nemrég jelent meg az új albuma a híres szájharmonikással, Howard Levyvel, és már itt is egy újabb lemez, amely a zenei víziókban kéjelgő Samo rendezésében készült. Samo ismét a főparancsnok szerepében.
Ezúttal basszusgitár nélküli jazztriót hozott össze: (tenor- és alt-)szaxofon, gitár és dob. Társaságul pedig régi cimboráit és ismerőseit hívta meg! Ők Tony Malaby szaxofonos és Roberto Dani dobos. A fiúk tehát a múltban már többször találkoztak, tucatnyi jó jazzlemezt vettek fel együtt, így nagyon jól ismerik egymást. A színpadon, ami a kémiai interakciókat illeti, elég egy pillantás, egy apró gesztus finom utalása, olyan jól értik és érzékelik egymást ezek a zenészek. Figyelem! 2017 áprilisa volt. A trió fellépése Ravne na Koroškemben. Egyetlen kísérletre volt lehetőség, és amit ezen az albumon hallasz, azt a színpadon játszották el. Egyben, egy megismételhetetlen koncert részeként.
Érdekes, hogy bár a karmesteri pálca mögött ezúttal is a fő látnok, Samo Šalamon áll, a gitáros nincs is igazán előtérben, hanem az albumon folyamatosan (legalábbis enyhén) Tony Malaby szaxofonos veszi át a kezdeményezést. Samo főleg a háttérben festi alá a hangzást. Gyakran extrém jégesővel, gyorsan kilőtt hangsorozatok sorozatával, és közben Samo festése folyamatosan aktív és képszerű, hiszen Samo tiszta és torzított gitárhangot is használ. Az így megeffektezett hang azokban a pillanatokban is nagyon hasznos, amikor a hangzástér mély hangok uralta részét tölti ki. A gitár a torzítás hangzási sűrűjével a háttérben teljesen el is mázolhatja a hangzástér egy darabját. A gitár ilyenkor távolabb húzódik a háttérbe, és a dobokat színezi. A Grey Matterben a csendesebb szakaszban a csapat hihetetlen finomságot, játékos lágyságot mutat, a trió egymás közti kommunikációjának érzékisége még intenzívebbé válik, olyan szelíden szólíthatja meg mindhárom hangszer egyszerre. Malaby itt ugyan előtérben van, de Dani és Samo is nagyon is feltűnő marad, hiszen kontrasztos ritmikai és zenei platformot építenek, rendkívül érdekes fejlődéssel. Minden szaxofonos csak kívánhat ilyen hangszeres támogatást az improvizációs szakaszokban.
A banda határtalan szabadságszeretetben fürdik. Korlátok nincsenek. Még az ég sem szab határt Samónak. Ehhez a zenei hitelességhez Samónál már szinte csendben hozzászoktunk. Ahhoz, hogy minden zenei története külön fejezet és üres papírlap, és hogy minden album zenéjével és ötletével ismeretlenbe repít, édesen sokkol és szimpatikusan lep meg. Minden lépésnél. Ilyen érzéseket hagy maga után a „Traveling Moving Breathing” is. Samo gitárja és Malaby szaxofonjátéka gyakran keresztezett párbeszédekben találkozik, egymás után fonva a hangsorok szekvenciáit, miközben Roberto Dani ilyen szakaszokban természetesen teljes erőből kiélvezi a dobszerelést. A két zenész egyszerre hasíthatja szét az egyszerre játszott vonalakat, amelyeket egyaránt szabadon, érzéki módon és intuitívan követnek (Moving Target). A helyzet hirtelen fordul, és Samo ilyenkor „besurran” Dani mellé, és mély hangokkal követi a dobos improvizációs kísértését, miközben Malaby ezeken a részeken egyedül lép a történet középpontjába, ahol teljesen egyedül, kedve szerint robbant az improvizáció akrobatikájában. Az album a szilárd, vagyis kézzelfogható motivikus részektől azokig a pillanatokig ível, amelyek természetesen a freejazz illatát árasztják, de a banda nem lő túl a célon, és nem téved a túlzott lazítás területére, ami azt jelenti, hogy a játékban megtartja a vezérfonalat.
Ez az album egy árnyalatnyival könnyedebb és hozzáférhetőbb, mint például a tavaly megjelent „The Colour Suite” a Samo Šalamon Sextet előadásában, amely több kidolgozottságot kínál, de őszintén szólva: ott eggyel több zenész van. Most viszont egy mindössze három hangszerből álló jazzkonglomerátum áll előttünk, amely az óriási térben átérzően nyitja meg egymás előtt a szólók kreatív terét. És ezt a teret, annak ellenére, hogy csak három hangszer alkotja, kielégítően használják ki. Létrejön az az édesen kalandor térbeli határtalanság, amelyet mindhárman szüntelenül teremtenek a játékban. Minden teljes vérű ihletettségű lövésnél, amikor (szinte ösztönösen) mindhárman újabb és újabb improvizációs kísértések terepére lépnek. A reaktivitás kivételes. A válaszkészség. Amint a triónak az egyik tagja motivikusan eltávolodik, a másik két zenész ügyesen „elkapja”, „utoléri”, a szám pedig egy új (feltáratlan) szféra felé „elúszik”, ezért az események alakulása az albumon folyamatosan teljesen váratlan, és spontaneitás érzetét kelti. Vagyis ez a nyíló tágas tér azt jelenti, hogy a trió gond nélkül integrálhatna még egy hangszert.
A lemez lényege viszont éppen a „basszus nélküli trió” felállásban rejlik, a régi ismerősök találkozásában és abban, hogy teljes vérrel élvezik három zenei világ fúzióját, amelyek e három zenész tevékenységében közösen alkotják és építik a modern jazz arcát. Így jött létre egy sajátos konglomerátum, egy újabb kivételesen szép mű, Samo zsenialitásának és zenei nyitottságának újabb teljesítménye. Az egymás közti interakciók rendkívül hatékony kémiájának háromszögére épül, a játék nagy húzásaira, amelyek igénytelenül és teljesen felszabadultan szólítanak meg. Az eredmény egy olyan album, amely lenyűgözi Samo eddigi vállalkozásainak minden rajongóját, és az igényes zenei gourmet-kat is, akik a szokatlant keresitek, és ebben a szokatlanságban, amelyet a kivételes felszabadultság, érzékenység, intuitív észlelés és leggyakrabban puszta ösztön generál, állandó zenei provokációt. Nagy erényekkel bíró új teljesítmény, amely elsősorban lenyűgöz és szórakoztat, és ez a lényege is. A legszebb pedig az a felismerés, hogy Samo ezzel nem áll meg, és valószínűleg a fejében már egy csomó ötlet kavarog újabb és újabb zenei összeolvadásokról. Samo így nemcsak a jazzvilág egyik legérdekesebb gitárhőse jelenleg, hanem azon legaktívabbak egyike is, akik a saját generációjukban valóban (jól látható és markáns) intenzitással hajtják előre és felfelé a világ jazzgépezetét.
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Dephony (06:02)
2. Moving Target (06:04)
3. Breathing (06:34)
4. Grey Matter (09:12)
5. Traveling Without Motion (06:14)
6. Too Much (04:02)
7. Kei’s Dream (07:42)
8. Arnold (08:04)
9. Pedro Is Clean (04:26)
Felállás:
Tony Malaby – alt- és tenorszaxofon
Samo Šalamon – gitár
Roberto Dani – dob
