Kiadó: Dallas Records
Megjelenés éve: 2017
Producer: Julijan Erič
Az album hossza: 130:21
Értékelés: 8.0 / 10
„Egy szupernóva születése a szlovén zenei égbolton”, és négy megszelídíthetetlen intergalaktikus lovas landolása, akik az űrhajójukkal csak tavaly szám szerint 167 koncertet nyomtak le, közben három hónapig szedték az tapasztalatot az Egyesült Államok keleti és nyugati partja között ingázva, ráadásul tavaly az év első felében világra hozták a „Family” című stúdiódebütöt is, amellyel maguknak is hivatalosan megalapozták zenei találékonyságukat, de leginkább nagy merészségüket.
Hölgyeim és uraim! A Prismojeni profesorji bluesa kvartett. Egy kvartett, amelyet a kivételes bajtársiasság áttörhetetlen pajzsa, a kitűzött célok megvalósítására irányuló egységes fókusz, és mindenekelőtt rengeteg robotolás, robotolás és csakis robotolás jellemez, tavaly valódi, őszinte szívvel, tornádóként hódította meg a szlovén zenei közönség nagy rokonszenvét. A blues-revitalizmus, vagy „durván” és „túl lazán” fogalmazva a progresszív blues még soha egyetlen szlovén zenekar kezében sem szólt ennyire frissen, gazdagon, szaftosan, kihívóan és szemtelenül jól, mint e bátor és hihetetlenül nagy szívű kvartett kezében.
Megérkezett a zenekar 2016.09.16-i koncertje is a Križankében. A Dallas kiadó úgy döntött, hogy dupla CD-ként jelenteti meg. Ezen a koncerten több zene hangzott el, és ha aranykorban élnénk, ennek a kiadványnak háromlemezesként kellene megjelennie, egy extra DVD-vel. Ennek ellenére így is „kerek” 130 perc és 21 másodperc játékidőt kapunk. Nem minden újdonság azonban. Ezen a koncertdokumentumon a zenekar két tökös verziót is megőrzött a „Family” (2016) című stúdiódebütről: a Run Hilda és a Keep On Groovin’ dalokat.
A „Križanke – Live” albumon szereplő szép csokor új dal ugyan kicsit elnyújtott érzetet kelt, és ez a számos oroszlánszívű jammelésnek, valamint a zenekar nagy vágyának tudható be, hogy a közönségnek minden hitelességét és őszinteségét közvetlenül tálcán kínálja, kozmetikázás és szépítgetés nélkül. Fékek nélkül. Ebben egy csipetnyi túlzást felróhatunk neki. Így mindkét lemezen megmaradtak a vezérmotívumok túl hosszú ismétlései, ahol nem történik túl sok minden. Gyakran előfordul ezért, hogy úgynevezett „üres” dalszakaszokat kapunk, ahol a vezérmotívumok ismétlődnek, ismétlődnek, ismétlődnek, a csapat többi része pedig nem talál megfelelő megoldást arra, hogyan töltse ki ezt az „ürességet”. Más szóval a „Prismojeni profesorji bluesa, Križanke – Live” album hallgatva kétélű fegyver lehet. Szigorúan koncertalbumként kell tekinteni rá, hiszen nyilvánvaló, hogy a Prismojeni profesorji bluesát elsősorban koncerteken lehet igazán élvezni. Olyan jók, hogy nincs szükségük stúdiókozmetikára. A színpadon a legerősebbek, ezért semmiképp sem meglepő, hogy ezzel az ambiciózusan megtervezett projekttel ezt akarták megmutatni.
Ha ez a kiadvány egyben jelent volna meg, elsőrangú koncertdokumentum lenne, így viszont, ha koncertdokumentumként nézünk rá, olyan kiadvány, amely ugyan betekintést enged a négy zenész hihetetlen szívósságába, karizmájába és zenei tudásába, de a számok közötti számos vágás, vagyis a dalok közötti „csöndes” szünetek elvesznek valamit az energetikai vibrációból, mert érzed, hogy valami (több) hiányzik. Ha új albumként nézel rá, tudod, hogy az új dalok nyers változatairól van szó, amelyek viszonylag rövid idő alatt ugyan fejlődésről árulkodnak, de annyi bennük a nyersesség és az elemi erő, hogy egyértelmű: a fiúk a stúdióban ezeket az új ötleteket – amelyeket 2016.09.16-án játszottak el a Križankében – tovább csiszolták volna, zeneszerzői szempontból kompaktabbá tették volna, főleg pedig az új számok hosszát példás játékidőre nyirbálták volna, olyan három és hat perc közé számonként. De ez végül is nem lényeges, hiszen elsősorban koncertelőadásról beszélünk. A zenekar ezen a kiadványon még rátett egy lapáttal a pimasz áthatóságra, amellyel a „Family” debüt is meg van spékelve. Hogy a bolondozó vígjátéki hangulat mellett, amelyet e kiadvány őrült előadói hullámvasútja rögzít, a spontaneitás és a váratlan elem sem marad el, azt nem kell külön hangsúlyozni.
A Prismojeni profesorji bluesa ezen a dokumentumon is a magával ragadó, laza műfaji doktrína ölén marad, amelyben a saját, adventív módon progresszív bluesos mesterségüket kovácsolják, ahol a bluesszal a hihetetlenül áthatoló és gördülékeny kinetika párbeszédében hatékonyan cimborál a swing, a boogie, a funk, a country, a pszichedelikus rock, kötelezően persze a rock’n’roll, valamint Julijan ügyesen becsomagolt „Hendrixizmusai”, a fiúk pedig elemi erejükben a hatvanas évek végi, hetvenes évek eleji zenekarok igazi retro hangzását idézik, mint például a Cream, amikor a rock’n’roll világában még minden megengedett volt.
Egy csomó vendégzenész formálja az egyes dalok arculatát, de a hozzájárulásuk nem ér el különösebb kifejezőerőt (pl. a Nigerian Space Programe-ban). A női háttérvokál, amely a főénekekhez kapcsolódik, például az Ed Gene dalban kissé felesleges, sőt egyenesen idegesítő. Miha karizmatikus hangja itt teljesen elég. Sőt. Az az érzésem, hogy a Prismojeni profesorji bluesa a színpadon teljesen elég önmagának. Extra vendégek nélkül. A zenekar három fő énekese elég nagy kontrasztot ad a daloknak, miközben a jamek végig megtartják domináns pozíciójukat. Az F.T.P. című dalban (amely az N.W.A. eredetijének feldolgozása) a főéneket Miha Ribarič basszusgitáros is átveszi, és kellemesen elbűvöl a „nyelvesedésével”. Ebben a számban Julijan átvált a basszusgitárra. Miha Ribarič nyelvi képességeit érdemes a jövőben még ügyesebben kihasználni.
Az egyéb előadásokban viszont a fiúk minden pillanatban a helyükön vannak. Még ha túl messzire is sodródnak, mesterien visszakapják magukat, és megmaradnak a frazeálás tömör alaptételénél. Mint az ügyes kötéltáncosok. Hogy merre vezet a fiúk útja a jövőben, azt nem volna tisztességes megjósolni, de az biztos, hogy a forró 2016-os év után egy kis szünet nem fog ártani. A zenekar dönthet úgy, hogy a viszonylag közeli jövőben új stúdióalbumot vesz fel az ezen a koncertdokumentumon megörökített, konkretizált dalokkal, vagy egy lépéssel tovább megy, és teljesen új anyaggal egy teljesen új stúdióalbumot készít. Akárhogy is. A „Križanke – Live” minden szempontból gyönyörű dokumentum, és kötelező emléktárgy mindazoknak is, akik ott voltatok ezen a zenekar számára sok szempontból történelmi koncerten.
szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
CD1.:
1. Rock Me Baby Jam
2. I Need Love
3. Run Hilda
4. L.A.
5. DeathProof
6. Red Beans and Rice
7. Earth vs Space (Part I.)
8. Deep Cuts
9. Kitchen Girl
10. Keep ob Groovin’
CD.2:
1. Earth vs Space (Part II.)
2. Hot Summer Days
3. Jule Impro
4. Smartphone
5. Ed Gene
6. Framed Love
7. N.S.P. (Nigerian Space Programe)
8. F.T.P. (Fuck the Police)
9. Dawn Behind the Gates
10. Jam #35
Felállás:
Miha Erič- ének, szájharmonika, ütőhangszerek a 7. dalon (CD 2.)
Julijan Erič – ének, gitár, basszusgitár a 8. dalon (CD 2.)
Miha Ribarič – basszusgitár, ének a 8. dalon (CD 2.)
Zlatko Đogič – ének, dob
FAMILY:
Jasna Kmetec – tenorszaxofon
Domen Gracej – trombita
Andrej Tomazin – ütőhangszerek, kongadob
VENDÉGZENÉSZEK:
Urša Mihevc – háttérének
Anja Trobec – háttérének
Vesna Godler – háttérének
Igor Leonardi – gitár, szintetizátor
Mario Babojelić – gitár, elektronika
