Megjelenés dátuma: 1975. 03. 22.
Kiadó: Harvest Records
Producer: Soft Machine
Hossz: 41:55
Értékelés: 9/10
A „Bundles” a Soft Machine történetének nyolcadik stúdióalbuma volt, és nagy változást hozott: ez volt az első lemezük, amelyen gitáros is szerepelt a felállásban. A Soft Machine 1966-os megalakulásakor ugyan volt gitárosa a legendás ausztrál zenész, Daevid Allen személyében, vele fel is vették a „Love Makes Sweet Music” (1967) kislemezt, ám Allennek, aki később megalapította a Canterbury-szcéna nemzetközi hírű zászlóshajóját, a Gongot, 1967-ben meglehetősen banális okból távoznia kellett. 1968-ban rövid időre a későbbi The Police-gitáros, Andy Summers vette át a helyét, de a zenekaron belüli nézeteltérések miatt neki is mennie kellett pár hónap után.
A Soft Machine, amely a következő években pszichedelikus rockos, illetve prog rock úttörőből instrumentális jazz fusion zenekarrá vált, attól kezdve gitáros nélkül működött. Az alapító tag Mike Ratledge és a multiinstrumentalista Karl Jenkins, a Soft Machine két fő zeneszerzője 1975-ben úgy döntött, hogy elérkezett az idő, hogy a gitár visszatérjen a hangzásukba. Meghívták a zenekarba a már befutott gitárvirtuózt, Allan Holdsworth-t, aki korábban az Igginbottom, az Ian Carr’s Nucleus és a Tempest soraiban edződött. Az érkezésével a Soft Machine tagjai – Ratledge kivételével – csupa egykori Nucleus-tag lettek, noha a „Belladonna”, a Nucleus egyetlen Holdsworth közreműködésével készült lemeze, a Nucleus főnöke, Ian Carr szólóalbumaként jelent meg.
A „Bundles”, a Soft Machine egyetlen stúdióalbuma, amelyen a gitármester Holdsworth, az angol jazz rock gitárosok egyik legnagyobbika hivatalos tagként szerepel, még hozzáférhetőbb és dallamosabb lett, mint elődje, a „Seven” (1973), és a számok többségének tempója is gyorsabb volt. Ekkorra Jenkins szinte teljesen átvette a zeneszerzői irányítást a zenekar fölött, miközben Ratledge, az utolsó eredeti tag, egyre inkább háttérbe szorult, és a „Bundles”-ra mindössze két meglehetősen rövid szerzeménnyel járult hozzá. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy eggyel több a billentyűs a zenekarban, és valakinek távoznia kell; Holdsworth gitárja pedig, amely bőségesen szerepel a „Bundles”-on, annyi helyet foglalt el, amelyet korábban Ratledge billentyűi töltöttek ki.
A „Bundles”-szerzemények többségének jellegét remekül tükrözi a nyitó energiabomba, a „Hazard Profile Part 1”, a „Hazard Profile” szvit első tétele – a szvit öt részre van bontva –, amelyben a Soft Machine először mutatkozik be a markáns gitárfutamokkal gazdagított hangzással. Ezek a vad dobbetétek közepette folyamatosan megküzdenek a megvastagított orgonaszőnyegekkel. A „Hazard Profile” szvitet a könnyebb befogadhatóság kedvéért bontották több részre, és ez a „Bundles” központi kompozíciója, ahol Holdsworth gyorsujjú gitárcirkuszai a leginkább elbűvölnek. A címadó tétel, amely a Nucleus és a Return to Forever egyes munkáival rokonítható, titokzatos hangulatot árasztó, és számos összetett dobbetétet tartalmaz John Marshall tolmácsolásában, az „i-re a pontot” pedig egy melankolikus gitárszóló teszi fel.
A „Land of the Bag Snake”, amelyen szintén rendkívül sokszínű a hangulat, tele van zamatos gitárfutamokkal a néhai gitárvirtuóz tolmácsolásában, valamint finom billentyűs hangszerelésekkel. Ezután két meglehetősen rövid Ratledge-szerzemény következik: a klasszikus „The Man Who Waved at Trains” és az elektromosgitáros kataklizma, a „Peff”, amelyek hangulatukat tekintve kiválóan harmonizálnak az album „antikváriumi” borítójával. A „Four Gongs Two Drums” Marshall szólószáma, amelyben – a címnek megfelelően – gongokkal is játszik. Az ambient irányú zárótétel, a „The Floating World” finom billentyűs hangszereléseivel és Ray Warleigh visszafogottan vendégszereplő fuvolájával kissé a Jade Warrior egyes munkáira emlékeztet, amely együttes 1974-ben vette fel azonos című albumát.
Allan Holdsworth volt a fő ok, amiért a „Bundles” ma az angol jazz rock fusion klasszikusai közé tartozik. Annak ellenére, hogy a „Bundles” egészében kiváló teljesítmény volt, és a Soft Machine diszkográfiájának egyik legjobb pillanata, a gitár remek beépítésével a hangzásukba, az angol prog és fusion úttörőknek ezzel sem sikerült szélesebb közönséget elérniük. Kereskedelmi szempontból az sem jött össze nekik, hogy beverekedjék magukat a legelismertebb, gitárközpontú jazz fusion „első ligájába” a Mahavishnu Orchestra vagy a Return to Forever stílusában, azok legjobb éveiben. Holdsworth, aki vendégzenészként visszatért a Soft Machine utolsó stúdióalbumán, a „Land of Cockayne”-en (1981), még a következő album, a „Softs” (1976) felvételei előtt távozott, és tovább lenyűgözött a Gong, a Bruford és az U.K. tagjaként, valamint kivételes szólókarrierjével. A helyére John Etheridge (ex-Icarus, Darryl Way’s Wolf) került.
a recenziót írta: Peter Podbrežnik
számlista
1. Hazard Profile Part One
2. Hazard Profile Part Two
3. Hazard Profile Part Three
4. Hazard Profile Part Four
5. Hazard Profile Part Five
6. Gone Sailing
7. Bundles
8. Land of the Bag Snake
9. The Man Who Waved at Trains
10. Peff
11. Four Gongs Two Drums
12. The Floating World
zenészek
Mike Ratledge – billentyűk
Karl Jenkins – billentyűk, oboa, szopránszaxofon
Allan Holdsworth – gitár
Roy Babbington – basszusgitár
John Marshall – dob, ütőhangszerek
Ray Warleigh – altfuvola és basszusfuvola a „The Floating World”-ön
