Kiadó: Columbia Records
Megjelenés dátuma: 1978. október 9.
Producer: James Guthrie
Az album hossza: 35.06 perc
Stílus: Heavy Metal
Értékelés: 8.5 / 10
A „Killing Machine” az a lemez, amelyen a Judas Priest teljesen elengedte a komplexitást, és átadta magát a nyers lendületnek. Az olyan dalokat, mint a Victim Of Changes, a Sinner vagy a Beyond The Realms Of Death, azonnal elfelejthetjük.
Egy éven belül tehát két meglehetősen különböző albumot adott ki a Judas Priest. A stílusváltás mellett a produkcióban is ugrást látunk: a „Killing Machine”-t James Guthrie producerelte, akivel a Judas Priest nagyon elégedett volt a Better By You, Better Than Me felvételén végzett munka után (a „Stained Class”-t az említett dal kivételével végig Dennis Mackay producerelte). A „Killing Machine” hangzása még kristálytisztább, mint az elődjéé, a magasak és a mélyek még elkülönültebbek, a hangzásbeli kontrasztok még nagyobbak, összességében teltebb a hangkép és mélyebb a hang. Lényeges, hogy Mackay meggyőzőbben tudta kihozni a zenekarból azt, amire a Judas Priest mindig is vágyott: hogy végletekig sokkolóan éles és hangos legyen a hangzása. És ebben a „Killing Machine” a „Stained Class” egyértelmű továbbfejlesztése. Igaz, a Judas Priest feláldozott valamennyit a kifinomultságból, de az új lemez egyszerűbben felépített dalainak nagyobb tömörsége még tovább fokozta az ütőerejüket és közvetlenségüket. Mindennek a tetejébe ez a remek remaster végig pontosabb riffalapot kínál, ami különösen az átvezetéseknél és a gitárszólók közben szembetűnő. Sokkal kifejezőbbek és atmoszférikusabbak a szintetizátorok is a Before The Dawnban.
A 2001-es remasteren bónuszként két szám kapott helyet: a Rock Hard, Ride Free korai változata (eredetileg a „Defenders Of The Faith” albumon jelent meg 1984-ben) Fight For Your Life címmel, ugyanazokkal a versszakokkal és refrén előtti résszel, de teljesen más refrénnel, néhány átvezetéssel és gitárszólóval, valamint a Ride Like A Wind élő „repesze”, amely eredetileg 1982-ben jelent meg a „Screaming For Vengeance” lemezen. Néhányatokat, ahogy engem is, zavarhat, hogy mindkét dal rákerült erre a lemezre, mert időrendben nem követik a zenekar fejlődését, de kétségkívül nélkülözhetetlenek minden Judas Priest-rajongó CD-gyűjteményében.
Ez az album mindent tartalmaz. Hatékony odacsapásokat, mint a fantasztikus nyitány, a terrorizáló agresszor Delivering The Goods, a romboló Rock Forever és Running Wild, és persze az ágyúgolyó Hell Bent For Leather (így hangzott a lemez eredeti, az USA-ban megjelent címe). A mérsékelt tempó képviselőit az erotikus Burnin’ Up és Evil Fantasies dalokban találjuk, valamint a címadóban, amelynek homályos versszavai a pénzért való határtalan prostituálódásunkról szólnak. Az egyik dallamos csúcspont a kereskedelmi hangzású Evening Star, egyszerű, de hatásos, a kézenfekvő megoldásra építve. Himnikus Take On The World sem maradhatott el, és ismét megmutatták zseniális érzéküket a feldolgozásokhoz. Ezúttal a Fleetwood Mac klasszikusát, a Green Manalishi (With The Two-Pronged Crown) című dalt választották. A szám már természeténél fogva tragikummal teli, olyan skizoid, mint a szerzője, az „anglo-blues” mestere, Peter Green volt a dal írásakor, a Judas Priest kezében viszont ráadásul vámpírosan gonosz lett. A Judas Priest egy szomorúan gyengéd akusztikus balladával, a Before The Dawnnal is hozzájárult az anyaghoz, amely hiteles kapcsolatot tart a hetvenes évekkel, így az album kontrasztjai igazán hangsúlyosak.
Az üvöltésükhöz, amely kitörölhetetlen védjeggyé vált, hozzáadták a bőrt. Szegecses bőrt és láncokat. A bőr ötletét állítólag senki más nem hozta a zenekarba, mint Rob Halford, egyenesen az éjszakai melegdiszkókból. Egyébként a bőr nem volt újdonság a színpadon. A Judas Priest előtt már Alice Cooper és a Kiss is bőrbe öltözött. A Kiss azonban a maskarájában még mindig olyan „valószerűtlen” volt a színpadon, mint holmi tökéletes földönkívüliek, Alice Cooper pedig megint csak egy alkalmi eszelős harlekinnek tűnt. A Judas Priest viszont tényleg megbabonázta a tömeget a bőrimázzsal, mert az új divatot a romboló gitárhasogatással kombinálva fenntartások nélkül és rendkívül egyszerű módon vitte közel a tömeghez. A színpadon „népinek” látszottak, mint az utca fiúi, akik csak azért jöttek, hogy elvegyék, ami az övék. Megmutatták a tömegnek, hogy le lehet szakítani a tiltott gyümölcsöt, és megúszni büntetlenül. A Judas Priest népszerűsége e téren is meredeken emelkedni kezdett.
A „Killing Machine” minden darabja tökéletesen összeáll egésszé. Az albumot rendkívüli dinamika díszíti, a dalok a magas atmoszféra különböző hangulatait kínálják. Düh és harag, szomorúság, szerelem… mindez együtt pedig rendkívüli izzást és akaratot tükröz: azt, hogy „légy az, aminek érzed, hogy lenni akarsz”. Ennél a zenekarnál mindig az őszinteség és a bátorság tetszett. A Priest mindig félelem nélkül kísérletezett, és az egész történetében nehéz két olyan albumot találni, amelyen ne lehetne érezni a pozitív előrelépést.
A Judas Priest egy hajszálnyira volt attól, hogy a rockzene halhatatlan nevei közé repítse magát. A „Killing Machine” egy csúcsformájához közeledő zenekar öntudatát, kivételes alkotói lendületét és azt az energiát ábrázolja, amelyet a banda kémiája sugárzott. Amikor a tagok szíve valóban ugyanazért dobogott (a Rock Forever szövege erről mindent elmond). És ha egyszer ráébredsz, hogy erős akarattal minden álmodat valóra válthatod, semmilyen akadály nem állíthat meg a célod felé vezető úton. A Judas Priest egyszerűen jó úton járt, és ezt abban a pillanatban jobban tudta, mint valaha. Miközben a diszkók a Boney M, Tina Turner és a Bee Gees ütemeire teltek meg forró, izzadt testekkel, és a punknak nevezett korcs makacs vírusa már rég felfalta a hetvenes évek eleji progresszív óriásokat, egy új zenei dimenzió embriója lassan készen állt rá, hogy megszülessen. Közeledett a robbanás és az általános heavy metal-feltámadás pillanata, amely után a világ soha többé nem volt olyan, mint azelőtt.
szerző: Aleš Podbrežnik, 2002. március
Dallista:
1. Delivering The Goods
2. Rock Forever
3. Evening Star
4. Hell Bent For Leather
5. Take On The World
6. Burnin’ Up
7. The Green Manalishi (With The Two-Pronged Crown)
8. Killing Machine
9. Running Wild
10. Before The Dawn
11. Evil Fantasies
BÓNUSZ DALOK A 2001-ES REMASTEREZETT KIADÁSON
12. Fight For Your
13. Riding In The Wind (Live)
Felállás:
Rob Halford – ének
K.K. Downing – gitár
Glenn Tipton – gitár
Ian Hill – basszusgitár
Les Binks – dob
