Kiadó: Sony Music
Megjelenés: 2015. július 24.
Az album hossza: 64.01 perc
Produkció: Joihn Cuniberti & Joe Satriani
Műfaj: Instrumental Rock / Art Rock
Értékelés: 8.5 / 10
Az az ember, aki a nyolcvanas évek második felében gyakorlatilag trónra emelte az instrumentális gitárrockot, és ezzel örökre megváltoztatta a zenei világot, ma pedig a világ egyik legtiszteltebb és legbecsültebb gitárosa, Joe Satriani, immár a 15. stúdióalbumával, ahogy mondani szokás, visszatér a színtérre. Vele együtt visszatér a produceri székbe Satriani régi harcostársa, John Cuniberti is, aki legutóbb Satch „Professor Satchafunkillus And The Musterion of Rock” (2008) című albumát producerelte. Satch ehhez a lemezhez megtartotta koncertcsapatát, amelyet a színpadról „átvitt” a stúdióba: a felállást (már évek óta) a kiváló multiinstrumentalista, Mike Keneally, valamint a The Aristocrats új szuper ritmusszekciója, Marco Minnemann (dob) és Bryan Beller (basszusgitár) alkotja.
A „Shockwave Supernova” tulajdonképpen már semmi meglepetést, sőt újdonságot sem tartogat a hallgatónak. Satch ezzel a lemezzel a bevált receptjét hozza, amely a szigorúan instrumentális játék sajátos stílusán belül újra és újra kipróbálja, hogyan működik a gitár nyelve a legkülönfélébb műfajokban, vagyis mennyire „kompatibilis” velük. Tizenöt szám van a lemezen. Határozottan túl sok, mert némelyik túlságosan emlékeztet a korábbi, már kipróbált ötletekre, amelyek Satriani régebbi albumain is megtalálhatók. Emiatt az album túl hosszú. Satriani ugyanakkor az évek során egyre jobban megnyugszik. Egyre jobban esik neki a csapatmunka, és főleg a csendesebb szakaszokban játszott gitárra összpontosít, ahol újabban inkább spórol a hangokkal, és úgy rendeli alá a dal fejlődését, hogy elsősorban a hangulatteremtésre törekszik. Ebből a szempontból a felsorolt zenészekkel való összeállás több mint üdvözlendő, hiszen főleg Keneally-ről és Minnemannról lehet tudni, hogy más zenei környezetben egyenesen az avantgárd, progresszív irányultságú jazz- és rockfúzió terepére hajtanak. Éppen ezek a zenészek jelentik Joe Satriani zenéjében az új idők fontos elemét, hiszen hozzájárulásukkal annyira szükséges frissességet és dinamikát visznek az események alakulásába, hiszen Satriani stílusa évek óta betonba öntött, ezért kiszámítható. Csak az alapfeltételnek kell teljesülnie: hogy a főnök juttasson neked egy kis teret, ahol kibújhat a te kreatív zsenid. Ebből a szempontból is lecsillapodott Satriani, és sikeresen megfékezi az egóját, amely így a lemezen nem mindig áll az előtérben.
Keneally ezúttal is túlságosan fontos nyelv a mérlegen: éleselméjűségével és szikrázó ötleteivel gondoskodik arról, hogy Joe Satriani gitárfrázisainak tartalma gazdagon színezett és kontrasztos legyen, így a dalok összességében dinamikusan lélegezzenek (az album egyik legjobb száma a Keep On Movin’). Az alapelv közben a zeneiség marad. Satriani mindig a kidolgozott dallamokra törekedett, és ez most sincs másképp. Ezért gyorsan fülbe mászik a „Shockwave Supernova”. Bár a lemezen kiváló zenészek játszanak, akik alig várják, hogy belevethessék magukat a lehető legőrültebb zenei kísérletbe, a főnök ezt az album folyamán nem engedi nekik, mert végig azon van, hogy a számok soha ne essenek szét zeneileg összefüggéstelen motívumok tengerére (Cataclysmic).
Az album összességében érett nyugalom érzetét kelti. A csapat Satriani köré többször hangulatteremtésre kihegyezett díszletet épít (Lost in Memory, All Of My Life, vagy a lemez záró két dala), bár az album dörgően a címadó számmal nyit, és később is hasonló keményebb rockos kirándulások támogatják (az On Peregrine Wings cigányritmus beépítésével, valamint az If There is No Heaven, amely gond nélkül megállná a helyét nyitódalként is). Itt van az éleselméjű Crazy Joey, majd a San Francisco Blue, amelyeket a rock’n’ rollból, illetve a boogie rockból vezetett le, aztán egy rövid töltelékbe is belebotlunk a „gyerekes” Butterfly And Zebra képében. Bár ezek a számok némi szellemességet visznek a lemezre, valójában nem hiányoznának, hiszen Satriani a korábbi albumokon már kijátszotta az ilyen trükkjeit.
Összességében a „Shockwave Supernova” rendkívül szép új stúdióalbum egy tapasztalt mestertől és kifinomult gitárvirtuóztól, amely semmi olyat nem hoz, amit ne hallottunk volna már, így nem jelent alkotói csúcsot a pályáján. Olyan lemez ez, amely Satriani gitárjátékának rajongóira van szabva, rendkívül dallamos fülbemászósága pedig az a tényező, amely olyan befogadhatóságot ad az albumnak, hogy az igénytelenebb hallgatók is szívesen meghallgathatják. Satriani egyszerűen tudja, mit csinál, és ezért képes olyan terméket letenni az asztalra, amely tényleg mindenkinek tetszhet!
szerző: Aleš Podbrežnik
Számok listája:
1. Shockwave Supernova (3:49)
2. Lost in a Memory (4:12)
3. Crazy Joey (3:40)
4. In My Pocket (4:12)
5. On Peregrine Wings (5:26)
6. Cataclysmic (5:02)
7. San Francisco Blue (3:19)
8. Keep on Movin’ (4:23)
9. All of My Life (4:02)
10. A Phase I’m Going Through (3:59)
11. Scarborough Stomp (3:59)
12. Butterfly and Zebra (1:47)
13. If There Is No Heaven ( 5:07)
14. Stars Race Across the Sky (4:45)
15. Goodbye Supernova (5:46)
Felállás:
Joe Satriani – gitár, billentyűs hangszerek, basszusgitár a 4. számon, szájharmonika
Mike Keneally – billentyűs hangszerek, gitár a 2. számon
Marco Minnemann – dob az 1., 2., 5., 6., 7., 9., 10., 13., 14. és 15. számon
Vinnie Colaiuta – dob a 3., 4., 8. és 11. számon
Bryan Beller – basszusgitár az 1., 2., 5., 6., 7., 9., 10., 13., 14. és 15. számon
Chris Chaney – basszusgitár a 3., 4., 8. és 11. számon
Bobby Vega – basszusgitár a 9. számon
Tony Menjivar – ütőhangszerek a 9. számon
John Cuniberti – ütőhangszerek az 1., 2., 3., 5., 6. és 14. számon
