Al Di Meola: Across the Universe

0 258

Megjelenés dátuma: 2020. 03. 13.
Kiadó: earMUSIC
Produkció: Al Di Meola és Hernan Romero
Játékidő: 61:46
Stílus: jazz fusion
Értékelés: 9.5/10

Al Di Meola, a gitárhős és legendás zenész, aki gazdag pályafutása során keresztül-kasul bejárta a jazz-rock fusion világát – szólóban, a Return to Forever és a Rite of Strings szupergrupokkal, valamint gitáros cimborái, John McLaughlin és a néhai Paco de Lucía oldalán is –, visszatért a stúdióba, hogy felvegye az „Across the Universe”-t. Már a címből kiderül, hogy Di Meola olyan albumot készített, amely teljes egészében minden idők leghíresebb és legfontosabb zenekarának, a The Beatlesnek az életművét állítja a középpontba. Az „Across the Universe”, amely a 2013-as, hasonló szellemiségű „All My Life” folytatása, teljesen önálló produkcióban, akusztikus gitárjával játssza újra a válogatott The Beatles-slágereket, amelyek – ahogy várható volt – többnyire az együttes „érett”, kísérletező korszakából, vagyis a hatvanas évek második feléből származnak. Al a legtöbb örökzöldet instrumentális-akusztikus köntösben alaposan átdolgozza, és a rá jellemző gitárfutamokkal ruházza fel, így azokból rendkívül szórakoztató jazz-remekművek lesznek, miközben gondoskodik róla, hogy az egyes feldolgozások központi motívuma végig felismerhető maradjon.

Harrison felejthetetlen szerzeményének, a „Here Comes the Sun”-nak a nyitó ütemei az eredetihez hasonlóan szólnak, de Al hamarosan beleszövi a védjegyének számító hangzásvilágot, és az egészet – a központi motívum kivételével – átviszi a jazz vizeire. A „Golden Slumbers Medley”, amelyben az eredetihez híven néhány zenekari hangszerelés is helyet kapott, újabb nagyon sikerült feldolgozás, amelyet Al életművének ismerői szinte várnak is, hiszen a felejthetetlen „Bogarak” viszonylag rövid pályafutásának egyik legkísérletezőbb, ha nem épp (proto)progrockos pillanatáról van szó. A „Dear Prudence”, amelyben vendégszólamok is felbukkannak, az első feldolgozás az „Across the Universe”-ön, amelyben a flamenco elemei is megjelennek – ezek gyakran kísérik Al gitáros nyelvezetét.

A „Norwegian Wood” az „Across the Universe” egyik legsikeresebb stílushibridje: érdekes módon fonódik össze benne a keleti, illetve indiai és a mediterrán dallamvilág Al rendkívül törékeny és kifinomult gitárfutamaival. A „Mother Nature’s Son” az egyik legnagyobb átalakuláson ment át a feldolgozások között, a „Strawberry Fields Forever” pedig alapos átváltozáson esett át a pszichedelikus hangzásból a jazz felé, miközben megőrizte a központi dallamot és a zenekari díszítéseket. A „Yesterday” jazzes-instrumentális köntösben sem veszíti el az eredeti rendkívüli melankóliáját, míg az „Your Mother Should Know”-n, amelyet latin dallamok járnak át, Al gitárja ismét flamencós „vonásokat” ölt.

A „Hey Jude” harmonikával megfűszerezve úgy szól, mintha Al valamelyik párizsi utcán ücsörögve, helyi kávét kortyolgatva játszaná el. Az „I’ll Follow the Sun”-on, amelyből nem hiányoznak a flamenco elemei és az igazi latin dallamvilág, a eleven trombita lep meg. A „Julia” Al „mediterrán” verziójában is rendkívül bensőséges, és időnként szinte egy mediterrán szerenádnak hangzik. A „Till There Was You” Al sajátos, kifejezetten összetett gitárszólói révén helyenként szinte teljesen új szerzeménynek hat. A minimalista módon feldolgozott „Here, There And Everywhere” elsősorban Al védjegyének számító gitáros finomságának megtestesülése. Az album legvégén Di Meola egy kis humorról is gondoskodott Ringo „Octopus’s Garden”-jének „gyerekverziójával”, amelyben az „Across the Universe” egyetlen „énekes” hozzájárulását a kétéves lánya, Ava adta. Érdekes, hogy a feldolgozások között nincs ott a címadó örökzöld, vagyis az „Across the Universe”.

A legendás Beatles 14 klasszikusának Di Meola-féle feldolgozása minden szempontból rendkívül szórakoztatóra és ötletesre sikerült, így az „Across the Universe” minden bizonnyal egyaránt tetszeni fog a dzsesszgitáros-hős rajongóinak és a liverpooli négyes híveinek is. Éppen Al nemzedéke, a jazzzenészek generációja volt az első, amely elkezdte értékelni és tisztelni a rockpionírokat, például a Beatlest, akikre az előző generáció „dzsesszesei” még felülről néztek. Az a döntés, hogy az egyik legnagyobb hatású jazzgitáros feldolgozza minden idők legnagyobb hatású rockzenekarának örökzöldjeit (és ezt a 2013 óta már másodszor teszi), bár teljesen várható volt, rendkívül kielégítő és nagyon érdekes eredményt hozott.

A recenzió szerzője: Peter Podbrežnik

Számlista:
1. Here Comes the Sun
2. Golden Slumber’s Medley
3. Dear Prudence
4. Norwegian Wood
5. Mother Nature’s Son
6. Strawberry Fields Forever
7. Yesterday
8. Your Mother Should Know
9. Hey Jude
10. I’ll Follow the Sun
11. Julia
12. Till There Was You
13. Here, There and Everywhere
14. Octopus’s Garden

Zenészek:
Al Di Meola – gitár, basszusgitár, billentyűk, dob, ütőhangszerek, hangszerelés
Randy Brecker – trombita az „I’ll Follow the Sun”-on
Hernan Romero – ütőhangszerek, ének a „Dear Prudence”-en
Amit Kavithar – tabla
Valentina Di Meola – ének a „Dear Prudence”-en
Ava Di Meola – gyerekének az „Octopus’s Garden”-ön
Különböző fúvószenekari tagok

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik