Valószínűleg ez volt az egyik utolsó koncert, ha nem éppen a legutolsó a COVID-19 koronavírus-járvány és az általa előidézett rendkívüli állapot kihirdetése előtt: két héttel ezelőtt az Orto barban. Mintha a közönség megérezte volna, hogy az élet jó időre megváltozik, és nagyrészt négy fal közé szorul, szép számban jött el erre a látszólag összeegyeztethetetlen zenei katyvaszra, amelyben grind, black metal, synthwave és a nyolcvanas évek kavarogtak, élőben viszont az egész remekül működött!
Elsőként az Otrok osemdesetih duó lépett színpadra, és időgépbe ültette a közönséget, hogy visszarepítse a múlt század nyolcvanas éveibe, amikor egyszerűbb volt az idő és ártatlanabb a gyerekkor. Tine „Toxsick” Lukač és Matic Jeraj (ex-Eruption) a nyolcvanas évek szintetizátorhangzásába csomagolt zenéjében – ahogy ők maguk fogalmaznak – Jeraj húrtépését és Lukač be nem álló pofáját házasítja össze. Miközben Matic változatos gitárfűrészelésről gondoskodik, amely a thrash-közeli riffektől egészen a Whitesnake-féle eighties szólókig terjed, Lukač a nosztalgikus szövegeket végig rappeli, ami élőben meglepően jól működött, és az Otrok osemdesetih hamar szép kis tömeget csalt a színpad elé. Bár Toxsick rappelése a mély, meglehetősen egyhangú, stájer akcentusú hang miatt a vége felé már kissé ismétlődni kezdett, a srácok nagy elismerést érdemelnek az újszerűségért és az eredetiségért, no meg dicséretet az egyik legjobb hazai dalszövegért, a debütáló album címadó daláért, az Otrok osemdesetihért – a lemezt ráadásul a látogatók (köztük mi is) teljesen ingyen vihették haza.
Hosszabb kihagyás után visszatért a koncertszínpadokra a hazai grind zászlóvivője, a ljubljanai Glista. A srácok 2018 novemberében adták ki Death Machinery című bemutatkozó lemezüket, amelynek elkészítésében Ivan „Tegla” Cepanec segítette őket a doboknál, és élőben is ő játszott a Glistával. Utolsó koncertjét a zenekarral tavaly a Metaldayson adta, a Glistára pedig ezután az a nehéz feladat várt, hogy találjon valakit, aki képes betölteni a helyét, így egy időre visszavonult a színpadtól. Nos, a Glista időközben új szelvénnyel (értsd: dobossal) gyarapodott, és nagy stílusban tért vissza a koncertszínpadokra. A hosszú távollét egy picit azért meglátszott rajtuk, ennek ellenére igazi grindkáoszt zúdítottak a közönségre, lelkesedést váltottak ki legnagyobb slágerükkel, a Disko djevojkával, és bemutattak két új dalt is, amelyek rendesen odavertek. Az új gilisztácska a dobcucc mögött kiválóan helytállt: úgy püfölte könyörtelenül a bőröket, mint Animal a Muppet Show-ból.
Teljes műfaji ugrás következett a következő fellépőkkel is, a Neuromancer synthwave duóval, amely nevét nyilvánvalóan William Gibson kultikus cyberpunk regényének címéből kölcsönözte. Az ő fellépésük is egyenesen a sci-fi filmek, például a Tron világának szívébe lőtte ki az Ortót, ami a kranji duónak a teljes vizuális megjelenésnek köszönhetően sikerült, a kék és lila árnyalatú fényekkel együtt. A Neuromancer egyike a hazai színtér igazán ritka retró synthwave-előadóinak – a műfaj az utóbbi néhány évben főleg olyan előadóknak köszönhetően tett szert népszerűségre, mint a Perturbator, a Carpenter Brut és a Lazerhawk –, a kranji páros pedig legalább olyan kiválóan végzi a dolgát, mint az említettek. A Neuromancernek ugyanis sikerül remek atmoszférát teremtenie fülbemászó dallamokkal és időnként még élőben játszott gitárrészekkel is, ami könnyedén felidézi a műfaj eredeti mestereinek, John Carpenternek és Jean Michel Jarre-nak a hangzását.
Az este újabb teljes műfaji fordulattal zárult, amikor színpadra léptek a csuklyába burkolózott idrijai black metalosok, a Valuk. Kri gotove smrti című bemutatkozó lemezük borítója, amelyen egy madárcsőrös pestisdoktor-maszkot viselő orvos látható, a minket körülvevő események miatt hátborzongatóan aktuálissá vált, a Valuk pedig a színpadon a történelem hangos tanújaként és a bizonytalan, baljós jövő hírnökeként lépett fel. Az idrijaiak a debütalbum nagy részét eljátszották, és (ha nem tévedek) néhány új dalt is bemutattak, remek formát mutattak, és ismét bebizonyították, hogy a szlovén nyelv kiválóan működik a black metalban.
A járvány és a vele járó következmények miatt a jövő sem a szervezők, sem a zenekarok számára nem éppen rózsás. Ezért ha a helyzet lecsillapodik, lehetőségeitekhez mérten támogassátok a Dirty Skunksot és a többi szervezőt, a zenekarokat és úgy általában a metalt!
Fotók: Nina Grad
