Kiadó: Samo Records
Megjelenés dátuma: 2020. 01. 15.
Produkció: Samo Šalamon
Az album hossza: 64.14 perc
Műfaj: Art Rock
Értékelés: 9.5 / 10
Vedd meg az albumot!
A Brest egyre inkább olyan zenei intézménnyé nő, amelyet a szlovén zenei életben nagyon komolyan kell venni. Ha valakinek az volt az érzése, hogy a „Nemi film” című album (RockLine recenzió) csupán átmeneti lépcsőfok a főszereplők és a Brest legfelismerhetőbb alakjai – a mindig markáns hangú énekesnő, Vesna Zornik (Katalena) és Samo Šalamon, a nemzetközi mércével mérve is az egyik legszokatlanabb és legkülönlegesebb gitáros – művészi érésének útján, azt ugyanez az érzés megtévesztette. Miután Bojan Krhlanko állandó dobosként, Samo Pečar pedig állandó basszusgitárosként csatlakozott, a Brest színpadra lépett, és „kvartett plusz egy” felállásban megszilárdult. Ez a „plusz egy” Kristina Kočan költőnőé, aki valójában a zenekar ötödik tagja: az ő szövegeit zenésíti meg Samo Šalamon. Így alig három év után megszületett az új album, a „V polsnu”.
Már az elődlemez is egy egész órányi zenét kínált, utódja ebben sem kevésbé ambiciózus: egy hajszálnyival hosszabb játékidőt ad, és ismét 14 vadonatúj saját szerzeményt tartalmaz. Šalamon Krhlanko mellett (Bojan Krhlanko az elmúlt években rendkívül keresett és megbecsült dobos lett: Šalamonnal együtt játszik a Roten GirlZ-ben, ott van a Kukushában, a Litoštban, és végül a nagy Laibach is gyorsan elcsípte a soraiba) kiművelt jazzháttérrel rendelkező ember, a Brestben pedig olyan közegben próbálja ki magát, amely nagy fokú alkalmazkodást követel. A jazzkultúra továbbra is jelen van, de jóval kifinomultabban, tömörebb artikulációval, a hangszerelésben visszafogottabban jelenik meg. A zenei testbe való beilleszkedés – olyan víziójú együttesé, amely előtérbe állítja a kidolgozott hangszerelési karakterű dalokat, vagyis a markáns dallamosságot és zeneiséget, a versszakok és a refrének (előrefrének) közötti kimunkált átkötéseket – tehát sajátos kihívást jelent. A „Nemi film” dalai már megmutatták Šalamon rendkívül sokrétű kiműveltségét, és éppen azért, mert a dalok művészileg Samo Šalamon gitárján épülnek fel és omlanak össze, szinte hihetetlen, mennyi érdekes arcát mutatja a gitározásnak ez a zenész a „V polsnu” albumon is. Vallomásos rétegzettségének hatókörét az új lemezen mélyíti és tágítja, Samo pedig, aki a nemzetközi színtéren főként „(free)jazz-zseniként” híresült el, a Brest történetében teljesen más kihívás elé került. A dalokban több gitárszólamot játszott fel, akusztikust (mandolint is), elektromost és félakusztikust kombinálva, időnként erős sustainnel díszítve őket, ami „soundscapes”-esoterikát teremt (a címadó dalban vagy a Japonski gozd című számban egészen Steven Wilson és a Porcupine Tree közelébe kanyarodik; a hangzásbeli és effektezésbeli rokonságot a Pink Floyd rajongói is felismerik, sőt – szerénytelenül szólva – a King Crimsonéit is). Mindezt azonban gondosan „alárendeli” a dalok kompakt formáinak. Valami különlegeset varázsol a Lov című szám. A lemez közepén áll, és meglepően atmoszferikusan „kettétöri” az albumot. (A többi dallal ellentétben) sötét, kifejezetten kutakodó, a miszticizmust is megragadja, mégis végig kompakt marad. Leginkább a második részben Samo gitárszólója ragadja magával: torzított hangzást használ, a futamokba pedig néhány arabos hangzású hang is beférkőzik. Teljesen progresszív szóló, amely mélyíti a zenekar art-rockos névjegyét.
A „V polsnu” minden tekintetben, minden véleményt feleslegesen kerülgetés nélkül kimondva, kiváló album. Samo a basszusgitárt is felvette (a kilencedik dal kivételével, ahol Samo Pečar játszik), billentyűket adott hozzá, a „díszítésekhez” és a hangkép megtermékenyítéséhez mandolint is bevetett, és (ahogy szokás) akusztikus és elektromos húrok szólamait fonta egybe. Meghatározó Vesna Zornik egyedi hangszíne, amely ismét könnyedén magával ragad és elcsábít. Vesna előadása szívből jövőn és találón olvad egybe Kristina Kočan költészetével, festői érzékiségével életet lehel belé. Vesna ezúttal szinte egyáltalán nem él a rá jellemző trükkjével, amely a hangszínbe nagyobb élességet visz – ez a védjegye, amikor a Katalénával énekel. A Brestnél kevesebb a tér a lucidságnak, már amennyi egyáltalán van. Vesna többnyire különösen gyengéd, szelíd és rugalmas puhasággal közelít, ami az új zenénél az első lemezhez képest még jobban megfog. Miért? A dalok többnyire úgy hatnak, ahogy a „V polsnu” cím sejteti: álmodozón, gyakran enyhén ezoterikusan, gyakran misztikusan révedezve, sóvárogva, és ezekben a puha hangkollázsokban, amelyek erősen organikus jellegűek, a nyugodt ritmikai alapok keretében is megtartják ezt a hatást, miközben Krhlanko gyakran csak finoman „nyalogatja” a cinjeit. Ezzel a kifejezetten kifinomult megközelítéssel a Brest az érzések különleges felerősítését éri el, amelyek annál intenzívebben fognak meg, minél lágyabban szólaltatják meg (játsszák és éneklik) őket. Főleg ezekben a gyengéden megszólító, nyugodt lemezrészekben nyílik hatalmas tér a basszusgitár mint hangszer zenei kibontakozásának, amit Samo Šalamon kontrasztosan használ ki. A zenei összképben a basszusszólamok is kiválóan optimalizálják a hangképet, ez különösen a „szelíd, simogató szellőcskeként” ható Peščeni poljubi című dalnál érvényesül, amelyet az albumon a hangulat határozott, kontrasztos fordulata követ a folkos, életvidáman színezett Izlet formájában.
Vesna a dalokba kabaréchanson-szerű, felismerhető karaktert lehel, de érdekes, hogy Šalamon az alapmotívumokat díszítő ötleteivel végig olyan zenei elemeket („megoldásokat”) visz be, amelyek annyira átformálják a dalokat, hogy művészi eredetiség, eklekticizmus és műfajok feletti kihívó jelleg lesz belőlük. Vesna a dallamokban folyamatosan rendkívül ügyesen nyit teret vokális természete felnagyításának, amely – a szlovén lányok hordájával ellentétben, akik az egyenhangzású énekkeretezés iskolai keltetőiből érkeznek – kilométerekről felismerhető, és végig saját karaktert hordoz. A zene az új albumon a pop és a középhullámú megbékélés egyértelmű körvonalait is viseli, ezért a 14 dal között sok jelölt van, amely könnyedén utat talál a rádióhullámokhoz. Egy olyan szám, mint a Midva sva vse, azonnali mini rádióslágerré válhat, és nem kisebb potenciált rejt a szintén kiváló Nočna scena.
Hatalmas zenei tartalommal bíró album, amelyről meglepő örömmel állapítod meg, hogy a rajta szereplő 14 dal egyáltalán nem sok, hiszen a több mint 64 percnyi zene egy szempillantás alatt lepereg. A dalok között nincs minőségi ingadozás. Nagy fokú ötletbeli és hangszerelési változatosságot, hangulati dinamikát érnek el, az album pedig így rendkívüli művészi konzisztenciát mutat. A kémia működik! Kiválóan hat, ahogy teljes vérrel megragad a „V polsnu” album. Reméljük, hogy a zenészek rendkívüli lekötöttsége mellett – ahány projekt és kihívás, annyi felé húzzák őket – a Brest megmarad, és állandó pont lesz, amely saját erőből sarjadt, kihívó kreativitásával, a festői zenei művészek csapatával a háta mögött, ragyogó művészi eredetiségével és eklekticizmusával a jövőben is gazdagítja a gondolatilag gyakran alultáplált szlovén zenei teret.
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Balada (04:48)
2. Tisti čas (04:24)
3. V polsnu 05:50
4. Zlato (04:22)
5. Japonski gozd (05:10)
6. Midva sva vse (04:50)
7. Lov (05:36)
8. Pelji me tja (04:46)
9. Nočna scena (04:04)
10. Pod dlanmi (04:12)
11. Peščeni poljubi (04:30)
12. Izlet (03:46)
13. Lutke (05:02)
14. Prazne ure (02:52)
Felállás:
Kristina Kočan – szövegek
Vesna Zornik – ének
Samo Šalamon – akusztikus és elektromos gitárok, mandolin, basszusgitár (a 9. kivételével), billentyűk, vokál
Samo Pečar – basszusgitár (9)
Bojan Krhlanko – dobok
