Angel Witch: Angel Of Light

0 843

Kiadó: Metal Blade Records
Megjelenés dátuma: 2019. 11. 01.
Produkció: James Atkinson
Az album hossza: 47.50 perc
Műfaj: Heavy Metal
Értékelés: 8.5 / 10


Az Angel Witch egyike azoknak a legendás zenekaroknak, amelyek közel 40 éve, zenei víziójukkal, az Iron Maidennel, a Saxonnal, a Diamond Headdel, a Tygers Of Pan Tanggel, a Tankkal és a korukbeli társaikkal együtt törtek új utat egy olyan műfajban, amely hamarosan villámgyors és egyenes vonalú világsikert aratott számos alműfaji formában, és a mai napig fejlődik. Ez az a banda, akit Dave Mustaine, egykori cinkosa, Lars Ulrich ma is inspirációként tisztel, és akik a néhai Chuck Schuldinert is inspirálták. Ott voltak az elején, ott voltak, ahol minden elkezdődött. Részei voltak az N.W.O.B.H.M. néven ismert mozgalomnak, és egyúttal azt képviselték, amit ma úttörő, „megcsontosodott” és a heavy metal legősibb változataként értünk. Az 1980-as „Angel Witch” debütalbumot ennek a korszaknak a kultikus klasszikusaként tartják számon, az N.W.O.B.H.M. idejéből származó egyik legfényesebb stúdiódrágakőként, amely a mai napig megőrizte örökzöld vonzerejét. Ezért minden háztartás lemezgyűjteményében ott lenne a helye (Szlovéniában, ahol „a mindennapi kenyeret a keserű zenei intellektualizmus szeli”, mások mellett Ćale Sale, ez persze nem lehetséges).

A banda, vagyis megint az Angel Witchről beszélünk, soha nem volt a szerencse kovácsa, ami a stabilitást és a következetességet illeti, és a négy évtizednél is hosszabb időszak alatt mindössze öt albumot rakott le az asztalra. A legutóbbit idén november végén. Ez az »Angel Of Light«, amely hét év után követi a kiváló elődöt, az »As Above, So Below«-t (2012), amellyel az Angel Witch visszatért a színpadra, és új lemezek terén is újra aktivizálta magát. A zenekar, bár szűkös diszkográfiával rendelkezik, soha nem tűnt el hosszabb „hibernációs” időszakokra a színtérről. Mindössze két (átmeneti) karrierbeli szétesést jegyezhetünk fel. Az első nem sokkal a debütalbum megjelenése után történt, amikor Heybourne a Blind Fury-nak szentelte magát, a második pedig 1998 és 2001 között.

Ami ennél a zenekarnál alapvető, az minden bizonnyal Kevin Heybourne hangja (az alkalmankénti hasonlóság a Witchfinder General énekesével, Zeeb Parkesszal hihetetlen), aki a ma négytagúként működő felállásban az egyetlen eredeti (és alapító) tag. Hét év megint bőséges időtáv, amely alatt az ötletek teljes vérrel megvalósulhatnak, és új szerzői dalcsomaggá csiszolódhatnak. Az »Angel Of Light« könnyedén megfelel ennek, és az N.W.O.B.H.M. mozgalom által világra hozott, megmaradt generációs vének gárdájában – a Satan, a Diamond Head, a Raven, a Tygers Of Pan Tang és a Cloven Hoof friss albumai mellett – újabb garancia a kiválóságra és abszolút generációs egyedi darab. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen albumot, mint az »Angel Of Light«, 2019-ben csak a Kevin Heybourne vezette zenekar készíthet. Ő 2019-ben is megőrizte azokat az énekes jellegzetességeket, amelyek egy arasznyira közelítenek a debütáló stúdióalbumon sugárzott energiához. Mintha közben soha nem telt volna el 40 év. A kiváló – vagy inkább nagyon átgondolt – produkció mellett, amely szándékosan megőrizte a messzi múlt idők szellemét, abban az értelemben, hogy nyers, nagyon természetes, csiszolatlan, organikus, eleven és „demós”, sőt enyhén garázsízű, már-már punk rockos hangzást kínál, az ének (az ötletes, karakteres gitárfutamok mellett) a legfontosabb elem, amellyel az Angel Witch 2019-ben, ötödik albumával, több mint 44 évnyi működés után is megőrzi minden hitelességét és vonzerejét. Hallatszik, hogy a lemez nagy részét „in one take” vették fel, vagyis „elsőre, első nekifutásra”, és hogy az Angel Witch csapata nem tűri a modern (trendi) szoftveres motívum-másolgatást és -beillesztgetést, ami azt jelenti, hogy az új album egyetlen dalában sincs két egyforma átvezetés vagy két egyforma refrén. Régi iskola, akinek a rock’n’roll a vérében van.  Ez is az az elem, amely csak megerősíti, hogy az Angel Witch abszolút generációs különc és olyan dinoszauruszfajta, amely „nem akar” és „nem tud” kihalni (egy kis célzás: ugyanezt csinálják ma is a stúdióban a Deep Purple és az Uriah Heep).

Az Angel Witch megőrzi erős kifejezésmódját, és az új időkben, új riffekkel is rendkívül meggyőző. Az album hangulatában továbbra is tele van féktelen dühvel, csalódottsággal, lázadó pózzal, a zenekar pedig a szerzésben és a kivitelezésben közvetlenül, frontálisan és kifejezetten támadóan áll hozzá, mintha nem a 44. évét taposná, hanem épp most alakult volna. Kevin Heybourne és Jimmy Martin hihetetlen élvezettel és elkötelezettséggel játszik gitáron, és ez érződik, nemcsak az átütő frázisokban, hanem a díszítésekben is, mint amilyenek a futamokban megjelenő tercharmóniák vagy az átélt szólók. Az album kifejezetten sötét, egyértelműen disztópikus hangulatot hordoz, és pusztítóan katartikus, megvadult hatású. A motívumok rendkívül ötletesek, és nagy belső mozgalmasságot hordoznak az állandó, átütő (és ihletett) ötletgazdagságnak köszönhetően, de az az érzésem, hogy a dalok így is lehetnének egy hajszállal rövidebbek, amitől a vezérmotívumok jobban kiemelkednének, és a dalok még inkább „megragadnának”. A Night Is Calling az album leghosszabb szerzeménye, és helyenként a Black Sabbath alakjából és munkásságából merít ihletet. Ugyanakkor egy kicsit elnyújtottnak hat, és két perccel rövidebb is lehetne, hiszen néhány kiváló ötlet sorakozik benne, például az átvezető motívum, amely a 03.51-es percnél indul, és az a pont, ahol a dal valamivel az ötödik perc előtt gyorsabb tempóba vált, amit egy újabb szuper markáns riff vezet, és amelyben mindkét gitárszóló megragadja az embert. Kiváló dal, főleg ha egy kicsit rövidebbre szabták volna. Az Angel Witch az új albumon is bőségesen kínál közvetlen sátáni pofonokat, ami igaz a tüskés nyitódalra, a Don’t Turn Your Back-re, majd az album későbbi részén a még vagányabb és még drámaibban végzetes We Are Damnedre, valamint a klasszikus önpusztítás kifejezetten okkult nyaklevesére, a Window Of Despairre.

A legendák tartják magukat. Mesterségükben továbbra is mesterei a szakmájuknak, és tökéletesen bánnak a recepttel, amelyet ismernek. Az »Angel Of Light« nem olyan változatos, mint elődje, az »As Above, So Below«, de megőrzi mindazokat az alapelemeket, amelyek ennek a kultikus zenekarnak az arcát meghatározzák. Hangzása és kifejezésmódjának stílusa pedig friss, megszelídítetlen, tömör, és ezért gond nélkül elviszi a hallgatót időgéppel messze-messze vissza, abba az időbe, amikor a heavy metal még toporzékoló kisfiú volt.  

szerző: Aleš Podbrežnik

Számlista:
01. Don’t Turn Your Back
02. Death from Andromeda
03. We Are Damned
04. The Night is Calling
05. Condemned
06. Window of Despair
07. I am Infamy
08. Angel of Light

Felállás:
Kevin Heybourne – ének, gitár
Jimmy Martin – gitár
Will Palmer – basszusgitár
Fredrik Jansson Punkka – dob


Angel Witch – Don’t Turn Your Back (hivatalos hanganyag)
Angel Witch – Condemned (hivatalos hanganyag)

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik