A Beyond Creation algoritmusai az Orto barban (2018)

dátum: 2018.11.08.
helyszín: Ljubljana, Orto bar

A zenei műfajok népszerűsége mindig is ciklikus volt, mindegyiknek megvannak a maga hullámhegyei és hullámvölgyei. Ha néhány éve a thrash élte újabb csúcsát, nem sokkal utána pedig a retró irányzatok (stoner, doom stb.), akkor úgy tűnik, 2018 a technikás death metal felemelkedésének éve. Idén legalábbis az Inferi, az Alkaloid, az Obscura, a Revocation, a Soreption, a Rivers of Nihil, a Gorod, a Beyond Creation, a Cryptopsy, az Archspire, az Augury és még sokan mások adtak ki kiemelkedő és jól fogadott (rajongói és kritikusi oldalról egyaránt) albumokat, és ezeknek a bandáknak a koncertjei is – legalábbis nálunk – nagyon jól látogatottak, ami elég meglepő, hiszen elvileg „ínyenceknek” szóló műfajról van szó. Akárhogy is, két hete is megnyalhattuk mind a tíz ujjunkat, amikor a Gorod és a Beyond Creation visszatért az Orto barba, és magával hozott két, abszolút meghallgatásra érdemes előzenekart is.

Elsőként a turné főzenekarának városbeli kollégái, a Brought By Pain lépett színpadra, amely egyébként a Beyond Creation gitárosának és basszusgitárosának a bandája is. Stílusban így jócskán akad párhuzam a két zenekar között, de a Brought By Pain sok mindenben különbözik is jóval ismertebb kollégáitól. Ezt egyértelműen meg is mutatták a félórás szettjük alatt, amivel nagyon kellemes meglepetést okoztak. A bandát elsőrangú tech/prog death metal jellemzi, tele váratlan fordulatokkal és remek ötletekkel, amit az energikus és beszédes kedvű énekes, Samuel Ouimet tett fel a koronára: színpadi mozdulataival és kissé vaskosabb nyakával akarva-akaratlanul senki mást nem idézett, mint Corpsegrindert. A bemelegítés ezúttal sokkal, de sokkal jobb volt a vártnál, és egy cseppet sem meglepő, hogy a Brought By Pain épp most írt alá a neves Season of Mist kiadóhoz, ahol új stúdióalbumuk is megjelenik majd.

A francia-kanadaiakat az este egyetlen nem francia ajkú zenekara, az amerikai Entheos követte, amelyet három éve olyan bandák egykori tagjai alapítottak, mint az Animals As Leaders, a The Faceless, az Animosity és a Scale the Summit. Már ebből sem nehéz kikövetkeztetni, hogy talán technikailag a legfelkészültebb csapat lépett színpadra, amely ugyanakkor az est legnagyobb „fekete báránya” is volt, hiszen műfajilag ők tértek el leginkább a másik három fellépőtől, és ők szóltak a leginkább „djentesen”. Ez nem feltétlenül baj: a zenekar javára írható az energikus énekesnő, Chaney Crabb, a terhére viszont az effektezett „vocoderes” vokálja, ami úgy szólt, mint Michael Bay bugyuta Transformers-filmjeinek gyenge koppintása. Ráadásul az Entheosnak rengeteg elektronikus hangzású része ment felvételről, amit nem volt könnyű lenyelni. Technikailag lenyűgöző fellépés volt, ami egészében véve ezúttal mégsem győzött meg teljesen.

Annál inkább lefújtak minket már az első hangoktól a ljubljanai színpadok régi ismerősei, a francia tech death nehézsúlyú Gorod, amely valamivel több mint egy hónapja adta ki pályafutása egyik legjobb albumát, az Aethrát. A Gorod már túl van a tízéves működésén, az Aethra pedig már a hatodik stúdióalbumuk, és ez rohadtul meglátszik rajtuk. A franciák ugyanis szó szerint felrobbantak a színpadon, amihez a lenyűgöző fények is rendesen hozzájárultak. Ilyen gyönyörű világítást az Orto még nem látott. Persze a fények csak a pontot tették fel az i-re a csúcsformában lévő Gorod esetében, amely ezúttal főleg a kiváló Aethrát mutatta be Ljubljanának, a romboló tornádóként érkező Bekhten’s Curse-szel kezdve.

Hangszeresen hihetetlenül összeszokott volt a banda, az egészet pedig az elszállt frontember, Julien koronázta meg, aki szokásához híven többször is tiszta, folyékony szlovénséggel szólt a közönséghez. A legjobb pillanatot nehéz kiválasztani, mert az egész egyben dübörgő és kíméletlen volt, mégis az új album címadó dala égett bele legjobban az emlékezetünkbe, főleg a hatalmas „An ocean of stars…” refrén miatt.

A Gorod fellépése után bizony kellett egy kicsit levegőt venni. Erre azonban valójában nem sok idő jutott, mert a színpadra hamar fellendült a kanadai Beyond Creation, amely évekkel ezelőtt a The Aura című debütálásával rázta meg a technikás death metal világát. A kanadaiak elég sok időt szánnak az albumaikra, és ez nagyon is meglátszik: filigránabb precizitással kidolgozott lemezeket nehéz találni. A Beyond Creation ezen a turnén teljes egészében eljátszotta új albumát, az Algorythmet, és ha nem is vagy a progresszív/technikás death metal rajongója, el kell ismerned, hogy egyszerűen hihetetlen, mire képes ez a négy zenész. (Rok)

A zenekar tehát úgy döntött, hogy többet ad, ezért a teljes új anyagot eljátszotta, ami elég kockázatos lépés. Másfelől viszont logikus, hogy a banda megmutassa, merre indult el az új lemezzel.

Az első két dalból világossá vált, hogy a Beyond Creation továbbra is technikás és virtuozitással teli, ugyanakkor brutális marad. Már a második számnál, a Surface’s Echoesnál is elég nyilvánvaló volt, hogy a zenekar nem fog engedni a gyors és technikás játékból. A pontosság sem hiányzik belőlük: rendkívül összeszokott csapatról van szó, amit extrém zenében elég nehéz fenntartani. Főleg pedig az látszott, hogy rengeteg időt töltenek a hangszereikkel. A következő dalokkal aztán a Beyond Creation a nyugodtabb részek és az atmoszféra iránti érzékét is megmutatta. Itt az Algorythm és a The Inversion emelkedett ki, amelyekkel a zenekar egy lépést tett előre az evolúciójában, jelezve, hogy egyre inkább a progresszivitás felé fordulnak. Az amúgy is érdekes fellépést tovább színesítették a színpadi fények, amelyek még több atmoszférát adtak a zenének. Ez azonban láthatóan nem volt elég, mert a záródalban még zenekari hangszerelést is bevetettek. Logikus, hogy a kör epikusabban zárul, de ezt a Beyond Creationtől nem vártuk.

A teljes új album után a zenekar ráadásként három dallal tért vissza az első és a második lemezről, ami ugyan kevés volt, de hát valójában az új album állt a középpontban. Ráadásul a Beyond Creation megmutatott mindent, ami rájuk jellemző, úgyhogy rossz szájízzel senki sem távozhatott. (Primož)

Amit ugyanis a jó egy és negyed óra alatt nyújtottak, az lenyűgöző volt, és tiszta bizonyítéka annak, hogy a brutalitásban is rejtőzhet szépség. Csodálatos!

A következő technikás csemege pedig már 2018. 12. 5-én jön a Revocation, az Archspire, a Soreption és a Rivers of Nihil társaságában.

szerzők: Rok Klemše, Primož Novak (a Beyond Creation-rész)

fotók: Aleš Podbrežnik