Megszületett a digitális isten: SkyEye (2018)

SkyEye so pred dobrim tednom v razprodanem Orto baru splavili svoj težko pričakovani prvenec Digital God.

0 877

dátum: 2018. november 9., péntek
helyszín: Orto Bar, Ljubljana

Él a heavy metal! Ezt nemcsak a telt házas csarnokok és stadionok bizonyítják, amelyeket olyan óriások töltenek meg, mint az Iron Maiden vagy a Judas Priest, hanem az a rengeteg fiatal zenekar is, amely a műfaj ősatyáinak örökségét viszi tovább, és főleg az N.W.O.T.H.M. címke alatt gyűlik össze. Mondja csak valaki, hogy az olyan bandáktól, mint a Striker, a Skull Fist, az Evil Invaders, az Elm Street, a Holy Grail, az Unleash the Archers, az Eternal Champion, a Visigoth és még sokan mások, nem gyorsul fel a pulzusa, és nem pezsdül fel a vére! Ahogy ez valamivel több mint egy hete gond nélkül sikerült a SkyEye-nak is, amely a teltházas Orto Barban bocsátotta vízre régóta várt bemutatkozó lemezét, a Digital Godot. De szépen sorjában.

A SkyEye kollegiálisan egykori gitárosa, Uroš Kušar zenekarát, a Sketnét hívta meg vendégnek, és a srácoknak ez volt egyben a legelső koncertjük is. Az ötös valamivel több mint fél órában mutatta be rockból és metalból kevert, több műfajt átölelő zenéjét, és első színpadi fellépéséhez képest nagyon magabiztosan, szuverén módon teljesített, főleg az energikus énekesnő, Nastja érdemeként. Ő ráadásul komoly vokális kaméleonságról is tanúbizonyságot tett: egyszer úgy szólt, mint Nina a Mistből, másszor meg mint Sandra a Guano Apesből – ez viszont nem mindig működött igazán jól. Hangszeresen a csapat jól összeszokottnak bizonyult, a hangszerelésekből viszont hiányzott még némi meggyőző erő. Mindent összevetve azonban nagyon korrekt első buli volt.

Kicsit jobban érződött a kerozin- és benzinszag, amikor a medvodei–kamniki Hangar 55 foglalta el a színpadot, és hangos, ütős heavy metal–hard rock keverékével rendesen rátaposott a gázra. A Hangar 55 a már jócskán bemelegedett közönséget tovább fűtötte, és a First Aid című debütalbumukról származó Revelation of Sensationnel köszöntötte; ezután is főleg erről a lemezről játszották a dalokat, de bedobtak néhány újdonságot is a már készülő új albumról, az Asylumról. Az Ortóban a közönség gyorsan a szívébe zárta a srácokat, ami nem is nehéz, hiszen ütős számokkal, gyorsan megjegyezhető refrénekkel és szimpatikus frontemberrel tudnak meggyőzni. Utóbbi hangjánál ugyan elakadhat az ember, mert a heavy metalban teljesen szokatlan. Franci nem él magas fekvésekkel és tiszta énekkel, inkább egy kicsit nyersebb Chris Boltendahlra (Grave Digger) hajaz, így azon énekesek közé tartozik, akiket vagy nagyon szeretsz, vagy egyáltalán nem. Akárhogy is, a Hangar 55 alaposan bemelegítette az Ortót a digitális isten eljövetelére.

Az égi szem négy évvel ezelőtt nyílt fel, és ha eleinte csak kissé félénken pislogott, idén szélesre tárta szemhéját, és teljes erejében megmutatkozott – a tekintete alatt pedig megszületett a digitális isten. A ljubljanai SkyEye heavy metal zenekar bemutatkozó lemeze minden bizonnyal a hazai metalszíntér legjobban várt megjelenése volt, főleg azután, hogy a srácok a kiváló Run For Yor Life EP-vel (2017) és egy sor remek koncerttel felhívták magukra a figyelmet. Mindezt valamivel több mint egy hete a Digital God lemezbemutató bulijával koronázták meg, és olyasmit vittek véghez, ami eddig keveseknek sikerült: hazai heavy metal zenekarként teltházat csináltak az Orto Bar felső szintjén! A srácok így mindkét fél legnagyobb örömére egyik legjobb koncertjüket adták, és az elejétől a végéig, hiánytalanul eljátszották a debütalbumot. A SkyEye kiváló összjátékkal és pokolian jó műsorral nyűgözött le, amely pillanatok alatt levett mindenkit a lábáról, a megtelt terem pedig hűségesen énekelte a ragadós refréneket. Ismét meggyőző volt Jurij Nograšek és Primož Lušin bombasztikus ritmusszekciója, valamint Grega Stalowsky és Marko Kavčnik gitárpárosának dallamos riffelése és kidolgozott szólói, a show-t azonban a kiváló Jan Leščanec lopta el, aki ismét elképesztő énekteljesítménnyel döbbentett meg mindenkit – jelenleg itthon, de valószínűleg tágabb körben sincs ehhez fogható. Jó egy óra után a záró eposz, a Galactic Wind a lágy „We are, running out of time…” sorokkal jelezte a digitális isten imádatának túl korán érkező végét – egy minden szempontból sikeres szertartásét.

Fotók: Nina Grad

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik