Helyszín: Ljubljana / Gala hala / Szlovénia
Dátum: 2008. március 20., csütörtök
Emlékszik még valaki a Dark Tranquility, a Chimaira és a Hatesphere koncertjére, anno 2005. december 19-én Ljubljanában? Ezúttal a felsorolt trió közül a Chimaira tisztelt meg minket a látogatásával. A metalcore-erények újraélesztésének igazi szellemében, ezúttal a turné főszereplőjeként, amelyet új stúdióalbumuk, a „Resurrection” (2007) megjelenése fémjelez. A helyszínen valamivel szerényebb számú metalrajongó gyűlt össze. Ezt talán a Hala Tivoliban játszott Olimpija–Salzburg jégkorongmeccs befolyásolta (az Olimpija végül nyert!), mert kétlem, hogy a Chimaira-koncertről a Psycho-Path vonta volna el az embereket, akik ugyanazon a napon a Metelkován, a szomszédos Channel Zeróban mutatták be új albumukat (apropó, a koncert már a második estén is teljesen teltházas volt). Akárhogy nézzük, a Gala halában végül jó 130–150 ember gyűlt össze, ami azt jelentette, hogy a teremben a hangulatról több mint kellőképpen gondoskodva lesz.
DEAD SHAPE FIGURE 20.30–21.00:
A Dead Shape Figure finn formáció, tagjai Galzi énekes, Juhani Flinck és Erno Talvitie gitáros, Neibu basszusgitáros és Raikku Tuomikanto dobos, a Helsinki melletti Uusimaából valók, és 20.30-kor kezdték el az ördögi hajcsárkodást. Rendkívül kevés helyük volt, mert az amúgy is kicsi Gala hala színpadára extra dobokat kellett felállítaniuk. A sikoltós core vokállal vezetett death és thrash metal keverék a gitárfrázisokban nem titkolta a Slayer és a Pantera hatását. Összehangolt munka a gitárduótól, ráadásul gitárszólók is akadtak! Előzenekarként igazán találó hangzással szolgáltak. Az énekes hamar rájött, hogy a színpad túl kicsi. Leugrott róla, és végigsétált a Gala halán, miközben a kiáltozása dühével árasztotta el a közönséget. A műsorban ott volt a Blithering Icon és a Remedy is. A technikailag kiválóan összeszokott finnek ezt a műsor pontos kivitelezésével bizonyították (főleg az átvezető részeknél), és hihetetlen sebességre is képesek. A zenekar végre hivatalosan is elveszíti az ártatlanságát, hiszen bejelentette „The Grand Karoshi” című EP-jét, amely idén májusban jelenik meg. A Dead Shape Figure alaposan fel tudta melegíteni a közönséget, és fellépésük vége felé a terem egy részét még moshpitbe is sikerült bevinnie. Kellemes a fülnek, ugyanakkor veszélyesen fogazott!
THE SORROW 21.15–21.45:
Ezen az estén a „brutális” kategóriában a legszelídebb hangzást a The Sorrow hozta. Az osztrák kvartett, amely a Moshviertel nevű helyről származik, és nemrég adta ki „Blessings From A Blackened Sky” című debütjét, a metalcore olyan változatát kínálta, amely még a Dead Shape Figure-nél is dallamosabb volt. Egy kis darab az európai Bullet For My Valentine-ból vagy Calibanból, és valószínűleg futó párhuzamok az amerikai Killswitch Engage-dzsel? Dallamos, kettős gitárharmóniák, egyenesen az Iron Maiden gyárából. Amikor ezeket a duplabasszuslábak torpedózása támasztja alá, ezekben a részekben és a versszakok felvezetésében az In Flames jelenik meg a szemünk előtt. Az ének a refrénekben szívesen szökött át dallamos, tiszta éneklésbe, ami az emocore-érzelgősségre emlékeztetett, és ez talán zavaró volt, hiszen a teremben végig a megalkuvás nélküli pokol várakozásának szelleme lengett, amelyet a koncert főszereplője, a Chimaira teremt. Talán ezekből a közepes tempójú, tiszta énekkel vezetett dallamos részekből ered a rövidebb haj, meg a fésű, a hajfesték és a hajlakk nagyobb használata. Szép fiúk. Aki ezúttal lemaradt róluk, 2008-ban a tolmini Metal Campen újra megnézheti őket Szlovéniában. A srácok gyakorlott, összeszokott kvartett, technikai kivitelezésben és a harag általános kiengedésében ugyan egy jó lépéssel a Dead Shape Figure, vagyis a náluk előbb tomboló finnek mögött vannak, de a jó fél órában a reményteli The Sorrow korrekten kihasználta a rendelkezésre álló időt a bemutatkozásra.
MAROON 22.00–22.40:
A németek, a Maroon, Nordhausenből! Hosszú koncertmúlttal és gazdag tapasztalattal rendelkező srácok, akik új albumukat, a „The Cold Heart Of The Sun”-t mutatták be, ez összesen a negyedik. A Fear The Most Them Who Protect, az Only The Sleeper Left The World és a Reach The Sun a Gala halában is rányomta a bélyegét. Az énekes, Andre Moraweck kétségkívül a zenekar legfontosabb láncszeme. Kiváló vezér és diktátor, ezért a felhergelő kommunikációjára a színpad előtt, a kvintett számára rendelkezésre álló rövid időben a fejek tömegesen forogtak néhány erőteljes moshpitben. Az énekhangjában hihetetlen méreg van, és a düh, a félelem, az agónia és a kétségbeesés érzése először csapott fel igazán kézzelfoghatóan a teremben. A régebbi And If I Lose Welcome és a Chosen Fate is teljes gőzzel égett. Ördögi európai metalcore, a Kreator- vagy Sodom-féle old school thrash gitárfrázisok keverékével, az átvezetésekben gitárharmóniákkal, de jóval kisebb mértékben, mint a két korábban fellépő zenekarnál. A Maroon meggyőzően felfűtötte a népet munkahőmérsékletre, egyenesen ideálisra ahhoz, hogy közösen rohamozzuk meg a gonosz és az agónia szakadékát az est főszereplőjével, a Chimairával.
CHIMAIRA 23.00-24.00:
Este tizenegy körül érkeztek a színpadra a látogatás fő célpontjai, a clevelandi Chimaira, a következő felállásban: Mark Hunter (ének), Rob Arnold (szóló- & ritmusgitár), Matt DeVries (ritmusgitár), Jim LaMarca (basszusgitár), Chris Spicuzza (billentyűk, kísérőének) és Andols Herrick (dob). A turnét kiváló új albumuk, a „Resurrection” (2007) bemutatásának szentelték.
A színpadot egy pillanat alatt sűrű köd borította el, és a stroboszkópok villogásában (értsd: halál a fotósokra) a Chimaira beosont a színpadra, és harci állást foglalt. A Pure Hatred („The Imposibility Of Reason”, 2003) volt a koncertnyitó, és ezzel a maximálisan felpörgetett számmal, amelyet a duplabasszusláb ultraszonikus gurulása hajt, delíriumba kergették a közönséget. Mark Hunter egyértelműen élete formájában van, a sikoltós hangszínek közti váltása, amelyeket használ, tökéletes volt. Játszi könnyedséggel sorolta az énekben lelke legsötétebb zugának legkeserűbb érzéseit. A fickó született vezér, párját ritkító karizma. A hangszeres részekben parancsnoki stílusban a háta mögé tette a jobb alkarját, mintha a halálzászlóaljat vizsgálná. Maga az ultra élő és izzó hangzás, amelyet a Chimaira megteremtett, egy pillanat alatt a feledésbe fújta az előzenekarokat. A reneszánsz Pantera-riffek nemes elemei, mélyen detonáló „groove” effekttel díszítve, amelyet a ritmusvonal és a riffszekció jellegzetes kontrasztja alkot, öntelten és megalkuvás nélkül hatottak. A The Flame is kegyetlen volt a folytatásban. Ahogy a Chimaira számot szám után gurította, a kis terem egyre jobban az általános káoszra és pusztításra emlékeztetett. A terem parkettjét átitatta a kiömlött sör és más szeszes italok. Az emberek megvadultak, Hunter pedig egy percig sem habozott uszítani a közönséget. Több mint nyilvánvaló volt, hogy az új „Resurrection” album a szlovén közönség körében már nagyon jól megfogant, hiszen az első sorokban intenzíven együtt énekelték Hunterrel az új dalok versszakait. Azt, hogy a billentyűket nem lehetett hallani a koncert alatt, nem kell külön kiemelni. Egy ilyen klubhelyiségben ez teljesen logikus, ahol a hang mindig szeret legalább egy kicsit packázni.
A repertoár nagy részét az új „Resurrection” album és az „Impossibility Of Reason” dalai tették ki, amelyet a zenekar láthatóan nagyon kedvel. A vége felé a srácok érintették a „Pass Out Of Existence” (2001) debütalbumot is a Severe és a Let Go számokkal, ahol a koncert az egyik legintenzívebb pillanatát élte. Az album címadó dala, a különös, már-már epikus refrénű Resurrection még egyszer talpra állította a Gala halát, aztán mindössze egy óra után a szörnyeteg Chimaira összepakolta a holmiját, és ráadás nélkül elhagyott minket.Chimaira setlist:1. Pure Hatred2. The Flame3. Power Trip4. Worthless5. Black Heart6. Nothing Remains7. The Dehumanizing Process8. Cleansation9. No Reason To Live10. Let Go11. Severed12. Resurrection
Egy headliner koncertje alig egyórás műsorral? Szomorúan hangzik és olvasható, de négy zenekar csomagját láttuk nevetségesen alacsony jegyárért. Ennek ellenére ez lényegtelen, mert az atomrobbanás, amelyet a Chimaira, a metalcore e kiváló bajnokai rendeztek, a hagyományában és a kivitelezésében 100%-ban valódi volt. A várakozásoknak megfelelően. A jó metalcore minden rajongójának paradicsoma így teljes pompájában életre kelt. Vakmerően, vészjóslóan, zajosan és hamuvá égetően! A Chimaira immár másodszor győzte meg a szlovén közönséget arról, hogy a saját zenei terepén nem ismer el nálánál jobbat.
szerző: Aleš Podbrežnik
fotók: Aleš Podbrežnik
The Sorrow setlistje:
1. Elegy
2. The Dagger Thrust
3. Far Beyond The Days Of Grace
4. Intro
5.From This Life
6. Her Ghost Never Fades
7. Knights Of Doom
8. Death Fom A Lovers Hand
Chimaira setlist:
1. Pure Hatred
2. The Flame
3. Power Trip
4. Worthless
5. Black Heart
6. Nothing Remains
7. The Dehumanizing Process
8. Cleansation
9. No Reason To Live
10. Let Go
11. Severed
12. Resurrection
