Helloween és Gamma Ray – pokoli rock a Šiškában! (2013)

0 120

Helyszín: Ljubljana / CUK Kino Šiška / Szlovénia
Dátum: 2013. március 18., hétfő


Nyolc óra után nem sokkal a meglepően szép számú közönség elé léptek a brazil Shadowside tagjai, és bebizonyították, hogy egyetlen egzotikus vonásuk, hogy Brazíliából jönnek, és hogy a zenekar élén Dani Nolden énekesnő áll. A Shadowside ugyanis a túl hosszú, negyvenperces szettben általános power metalt tálalt, amilyet minden sarkon hallani lehet. Hogy még rosszabb és még nehezebben emészthető legyen a dolog, arról egy kétségbeejtő hangzás gondoskodott, amely az egyetlen gitárt valahová a basszus elviselhetetlen dörgése alá nyomta. Az énekesnő egész jó hangja, amely szerencsére messze állt holmi gothic csicsergéstől, minden igyekezete ellenére sem tudta kompenzálni a tapasztalatlanságot, a közönség álmos maradt, és csak elvétve jutott a bandának egy-egy taps, amit a Motörhead-klasszikus, az „Ace of Spades” siralmas előadása után amúgy sem érdemelt volna meg.

De hát világos, hogy ezúttal csak a német power metal két mesterére vártunk, az elsőre talán még jobban, mint a másodikra, hiszen a német nehézsúlyú Gamma Ray a legendás Kai Hansennel most először lépett fel nálunk. A várakozás emiatt is, főleg emiatt óriási volt, és annál szebb, hogy a Gamma Ray rögtön az elején teljesítette is azt a Power Plant-os rombolóval, az „Anywhere in the Galaxy”-vel. A közönség az első pillanattól együtt lélegzett az energikus és remekül felszabadult zenekarral, és a négyest többször is megszakította, látható meglepetést okozva nekik a spontán skandálással: „Gamma Ray, Gamma Ray!” A karizmatikus frontember és a német metalszcéna legendája, Kai Hansen nem maradt adós: tökéletesen megmozgatta a közönséget, fantasztikusan énekelt, a repertoárja pedig ragyogó volt, himnuszokból sem volt hiány, mint a „Men, Martians and Machines”, a „The Spirit”, az „Empathy” és a „Rise”. Kai arcán végig széles mosoly húzódott, a zenekarból pedig szinte gyerekes játéköröm sugárzott a színpadról. Persze az ugrálás sem maradt el, a dobfelszerelés két oldalán lévő emelvényekre való felmászkálás az új dobos, Michael Ehré körül, Dirk Schlächter basszusgitáros „manowaros” pózolása, valamint a „Judas Priest”-es csípőriszálás sem. Éppen ez utóbbi, a Kai Hansen/Henjo Ricther páros gitárharmóniáinak ragyogó előadásával együtt váltotta ki a legnagyobb lelkesedést. Mivel a Gamma Ray épp most adta ki új EP-jét, a „Master of Confusion”-t, két vadonatúj dalt is kaptunk: a címadót és az „Empire of the Undead”-et, amelyek a meglehetősen közepes To the Metal! után újabb Gamma Ray-rombolást ígérnek. Kai és a társaság a plafonig emelte a közönséget, amikor Kai a híres gitárbevezetővel beharangozta a vasból való Helloween-klasszikust, a „Future World”-öt, majd egy közhelyes és közepes metalódával, a „To the Metal”-lal búcsúztak, és nagy stílben végleg elköszöntek a fantasztikus „Send Me a Sign”-nal.

A veterán Helloween fél órányi előkészület után igencsak pompázatosan lépett színpadra. A kötelező AC/DC-himnusz, a „For Those About To Rock (We Salute You)” átment az élőben előadott „intróba”, a „Wanna Be God”-ba, a töklámpások pedig a álcaháló mögül léptek elő. A posztapokaliptikusan lerombolt, gázmaszkok mögé bújtatott tökökkel díszített színpad azt vetítette előre, hogy a töklámpás-katonák lesznek az új világ urai, a Helloween mégis először a fantáziavilágba taszított minket az új lemez, a „Straight Out of Hell” első kislemezével, a „Nabatea”-val. Ez az epikus, „darkridish” hangulatával élőben még jobban meggyőzött, mint lemezen, és kár, hogy a rendkívül ígéretes kezdést a Helloween a folytatásban kissé elrontotta a szerencsétlenül megválasztott repertoárral. Az átlagos friss anyagról egész öt számot kaptunk, sajnos éppen azokat, amelyek nem a jobbak közé tartoznak. A „Live Now!” és az unalmas „Hold Me In Your Arms” helyett például a „Burning Sun” vagy a „World of War” sokkal jobb választás lett volna. De a Helloween így is fél kézzel a levegőbe emelte a közönséget már az elején, az örök klasszikus, az „Eagle Fly Free” kiváló előadásával. Itt ki kell emelni, hogy Andi Deris egész este nagyon magabiztos volt, pedig a hangja a múltban már okozott csalódást. Most úgy ment, mint a karikacsapás, még ha a legmagasabb sikolyoknál többször segített is a keverőpult, de sokat elmond, hogy a Kiske-korszak dalaiból is kielégítően kihúzta magát. A folytatásban a kiváló előadás, a jó hangzás és a mindig remek kedvű Markus Grosskopf és Michael Weikath (mozdulataik, pózaik és eszelős grimaszaik senkit nem hagynak hidegen) ellenére kissé visszavett az energiából a 7 Sinners-es „Where the Sinners Go” és az újdonság, a „Waiting For the Thunder”, de ezután jött az est első csúcspontja, a Time of the Oath acélos kínzója, a „Steel Tormentor”, amit csak Dani Löble felesleges és értelmetlen dobszólója rontott el, aki újabban egy négy lábdobos erődítmény mögött ül. Teljesen felesleges és túlzottan pózoló. Az ízlést szerencsére helyrehozta Weiki „I’m Alive”-ja és a hihetetlen „Falling Higher”. Nagy kár, hogy a kilencvenes évek Helloweenje ennyire háttérbe szorul. Derisnek a dalok egyértelműen testhezállóak, a Master of the Rings–The Time of the Oath–Better Than Raw remek hármasának anyaga pedig a legjobb dolgok közé tartozik, ami a kilencvenes években a heavy metallal történt, és méltatlanul mellőzött korszak. Ebből a szempontból a Helloween sokkal jobban lenyűgözött a Hellish Rock turné első felvonásán. Mindazonáltal túl nagy szemrehányást nem érdemelnek, hiszen elsősorban az energikus előadásukkal, a szimpatikus színpadi jelenlétükkel nynyűgöznek le, ezúttal pedig főleg Deris szerepelt nagyon jól, Kiss-pólóban és Gene Simmons utánzásával, még inkább pedig azzal, hogy a „Power” alatt nem húzta a végtelenségig a közönséget elcsépelt poénokkal. Az első ráadásban a Helloween felgyújtotta a termet a fertőző sikerszámmal, a „Dr. Stein”-nel, a legjobban várt pillanat pedig kétségkívül a zárás volt, amikor régi kollégáihoz, pontosabban Markushoz és Weikihez ismét csatlakozott Kai Hansen. A srácok mesterien lenyomták az örökzöld „Halloween” csokrát (kár, hogy nem teljes egészében, mint az első turnén), még jobban elvarázsolt viszont a visszatérés a Walls of Jericho debütalbumra a „How Many Tears”-szel és a „Heavy Metal (Is the Law)”-val. Hihetetlen előadás, főleg a fantasztikus Kainak köszönhetően, aki akkor borzolta fel leginkább a hátunkat, amikor Weiki mellé lépett, és fenomenálisan eljátszott harmóniákkal szolgáltak. Az utolsó és kétségkívül kiváló pillanatot pedig a talán legnagyobb német metalsláger, az „I Want Out” zárása jelentette, amelynél a Helloween mellé a színpadon a Gamma Ray is csatlakozott (a dobos Michael kivételével). Az előadás extázisba lökte a közönséget, talán csak az zavart, hogy túl sokáig húzták az „I Want Out”-ot, de Kai látványa Markus és Weiki oldalán minden esetleges hiányosságot felülírt.

A pokoli rock sikerült, a Helloween jó hatszáz embert hagyott elégedetten, de azért kissé éhesen egy jobb dalválasztásra. A töklámpások kétségkívül Németország egyik legnagyobb zenekara, akiket nálunk is mindig szívesen látnak, de ennél sokkal jobbat is tudnak, és a setlistet is alaposan át kellene szabni. Annál inkább elvarázsolt viszont a Gamma Ray, és reméljük, hogy Kai tartja az ígéretét, és főzenekarként, saját turnéval is visszatér hozzánk.

szerző: Rok Klemše
fotók: Aleš Podbrežnik

SHADOWSIDE: 
1. I’m Your Mind
2. A.D.D.
3. Highlight
4. Hideaway
5. Gag Order
6. Ace of Spades
7. Waste of Life
8. Angel With Horns

GAMMA RAY:
1. Anywhere In the Galaxy
2. Men, Martians And Machines
3. The Spirit
4. Gamma Ray
5. Master of Confusion
6. Empire of the Undead
7. Empathy
8. Rise
9. Future World
10. To the Metal
— ráadás —
11. Send Me a Sign

HELLOWEEN: 
1. Wanna Be God (intro)
2. Nabatea
3. Eagle Fly Free
4. Straight Out of Hell
5. Where the Sinners Go
6. Waiting For the Thunder
7. Steel Tormentor
8. Drum Solo/I’m Alive
9. Live Now!
10. Hold Me In Your Arms
11. Falling Higher
12. Hell Was Made In Heaven
13. Power
— 1. ráadás —
14. Are You Metal?
15. Dr. Stein
— 2. ráadás —
16. Halloween/How Many Tears/Heavy Metal (Is the Law)
17. I Want Out


Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik