Szerző: Primož Novak
Előadó: Kreator
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: year_month
Játékidő: 51:43
Értékelés: 3.5/5
Öt év elég hosszú idő két album között. A fiatal zenekarok ezt semmiképp sem engedhetik meg maguknak, mert gyorsan elfelejtenék őket. A Metallicához, a Slayerhez, az Iron Maidenhez és a Kreatorhoz hasonló bandák azonban már olyan ismertek, hogy megengedhetnek maguknak egy hosszabb koncertszünetet egy új album megalkotásához.
A Kreator a jól fogadott Phantom Antichrist után tért vissza. A zenekar ezúttal ismét ugyanazt a producert választotta. Jens Bogren ma már elismert név, aki a referenciái alapján „biztonsági játékos” albumokat készít. Hangzásban a Bogren-albumok erősek és tiszták, a dalok pedig többnyire értelmesen felépítettek, felesleges bonyolítás nélkül. Bogren tehát a megfelelő választás ahhoz, hogy segítsen a zenekarnak egy nagyobb közönségnek szóló albumot felvenni, és ettől a Kreator sem tér el.
A Gods of Violence-en egy pompázatos intró után a Kreator a várakozásoknak megfelelően egy gyors dallal, a World War Now-val csap oda, amelyben a zenekar megerősíti, hogy nem fog eltérni thrasher természetétől. A folytatás ugyanilyen logikus a Satan Is Real-lel, amely már nem a sebességet, hanem a dallamot és a refrént hangsúlyozza, a tempó pedig kissé lelassul. Egy szó, mint száz: kötelező sláger, amely már a címével is próbál megfogni. A refrén hangsúlyozása itt kicsit túlzásba is megy, mert több mint nyilvánvaló, hogy a közönség végigéneklik majd a koncerteken. A képet valamelyest javítja a gyorsabb és ütősebb, ahogy egy thrash metalhoz illik, Totalitarian Terror. De hamar kiderül, merre hajlik a kréta. Hiába szól a szövegek témája háborúról, politikáról és emberi gonoszságról, a dallamos, énekelhető refrének a sötét szövegek mellett paródiának hatnak. Azért nem minden hiábavaló: a címadó dal érdekes intróval bizonyítja, hogy a Kreator az albumra azért igencsak odafigyelt. A szerkezete is érdekesebb, mint a többi dalé, az egészet pedig természetesen Sami Yli-Sirniö dallamos gitárja teszi szebbé, aki az egész albumon szép, kidolgozott szólókat játszik. Az Army of Storms is meggyőző, ráadásul egy ütős breakdownnal is megörvendeztet, ami szép kiegészítés a dal dinamikájához. A már említett gitáros, Yli-Sirniö kétségtelenül hallgatóbarátabbá tette a Kreatort azzal, hogy bevezette „finn” dallamvilágát, amely a melodikus death metal vagy a power metal stílusát idézi. A gond az, hogy ez a dallamosság néha túlfeszül, és a folk metal stílusában giccsesnek hat.
A Gods of Violence-nek vannak hullámhegyei és hullámvölgyei. Akad egy-egy töltelék is, és tele van közhelyes dallamokkal, például a Hail to the Hordes, amely eléggé erőltetettnek hat, és igazi ihlet nélkülinek. A közhelyesség csúcsát a Kreator a Fallen Brother című dallal éri el, amellyel az elhunyt zenei legendák előtt tisztelegnek. Egyszerűségével és sing-along refrénjével a dal több mint ideális a nagy koncertekre. A Kreator a Death Becomes My Light-tal zárja az albumot, amelyben Mille Petrozza és társai utoljára próbálják meggyőzni a hallgatót, hogy képesek valami epikusabbat is alkotni. A zárás egyébként szilárd, de nem veszi fel a versenyt a korábbi albumokkal.
A kivitelezésre nincs panasz. Jens Bogren kiválóan és értelmesen fogta egybe az egészet, ami újabb bizonyíték arra, hogy érdemes nála albumot felvenni. Az azonban igaz, hogy bizonyos dolgok jobban kiemelkednek, mint mások. Petrozza hangja erősen szól, és a szövegekhez illően dühös. A gitárok kétségtelenül erős pontok, a ritmusszekció kissé visszafogottnak tűnik, de ez nem jelenti azt, hogy az egész ne lélegezne.
A Kreator 2001-ben a Violent Revolution albummal új mérföldkövet állított fel. 16 évvel és négy albummal később több mint nyilvánvaló, hogy a Kreator nem tér el a saját ideológiájától, amely összhangban van a modern normákkal. Ebbe illeszkedik a Gods of Violence is, amely kiemelkedő pillanatok nélküli termék, de az mindenképp érezhető rajta, hogy stabil. A többség jól fogadja majd ezt az albumot, a régi rajongókat viszont hidegen hagyhatja.
A Kreator a Gods of Violence-szel azt bizonyítja, hogy ők is a komfortzónájukban érzik jól magukat, mint oly sok metalveterán, akik egy kísérletezős korszak után megtalálták a lényeget, és attól egyszerűen már nem fognak eltérni. Albumokat pedig már csak azért vesznek fel, hogy ne merüljenek feledésbe.
Felállás
Mille Petrozza – ének/gitár
Sami Yli-Sirniö – gitár
Christian Giesler – basszusgitár
Ventor – dob
Produkció
Jens Bogren
Dallista
01. Apocalypticon
02. World War Now
03. Satan Is Real
04. Totalitarian Terror
05. Gods Of Violence
06. Army Of Storms
07. Hail To The Hordes
08. Lion With Eagle Wings
09. Fallen Brother
10. Side By Side
11. Death Becomes My Light
