Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Europe
Kiadó: Hell & Back Recordings
Megjelenés: 2017
Játékidő: 40:59
Értékelés: 4.5/5
A svéd hard rock legendás intézménye, az Europe mindössze két év után új stúdióalbummal jelentkezik, melynek címe „Walk the Earth”. Az Europe már évek óta nem a nyolcvanas évek második felének ikonikus slágerei mintájára írja saját dalait, pedig az újraegyesülésük után sokan hevesen ezt követelték tőlük. A fiúk művészileg megérettek, az új zenét pedig kizárólag a saját örömükre, a maguk kedvére szerzik. Ezért az ezredforduló utáni stúdiólemezek – különösen a „Bag of Bones”, a „War of Kings” és most a legújabb „Walk the Earth” – tartalma arra enged következtetni, hogy az Europe bejárta a maga fejlődési ívét, és ma a hard rocknak olyan változatát játssza, amely azokból a zenekarokból merít ihletet, amelyeket a srácok tinédzserkorukban hallgattak. Ezek a hatások a „Walk the Earth” esetében különösen erősen érződnek, még inkább, mint az előző két albumon, ami azt bizonyítja, hogy az Europe zenészként visszatért a kezdetekhez, az ősforráshoz és a művészi lényeghez.
Míg a „Bag of Bones” kifejezetten blues-ihletésűbb volt, a muzikálisabb „War of Kings” az Europe számára afféle közbülső lépcsőfok volt a legújabb „Walk the Earth” felé. Ez – szőrmentén sem fogalmazva – az együttes egész pályafutásának egyik legsötétebb, legkomorabb lemeze.
Már a nyitó címadó dal, és közvetlenül utána a második, a The Siege is rendkívül magával ragadó, sötét hangulatot teremt az albumon, a vezető futamokban pedig jócskán érződik az arabeszkes dallamvilág iránti vonzódás is. A középtempó tovább mélyíti ezt a komor atmoszférát, és mindkét tételben bőven találni Rainbow-, Deep Purple-, Glenn Hughes szólólemez- és Led Zeppelin-utalásokat (a rock’n’roll epikus klasszikusai: Stargazer, Perfect Strangers, Kashmir). A harmadik dal, a Kingdom United különösen a nyitó főriffben és a versszakban fejezi ki a zenekar örök rajongását a Thin Lizzy iránt. Érdemes kiemelni, hogy főleg Joey Tempest, aki ezen a lemezen is ragyog fenomenális hangjával, mindig is nagy Thin Lizzy-rajongó volt, a vokális dallamok verslábai pedig a néhai Phil Lynott énekstílusának jellegzetességeit idézik (a két énekes hangszíne persze összehasonlíthatatlan).
A negyedik szám, a Pictures az album abszolút különlegessége. Afféle főhajtás David Bowie előtt, és Tempest szándékosan átélten lehelli bele Bowie énekstílusának esszenciáját. Mivel az Europe hard rock zenekar, a dal a Space Oddity elemeinek érdekes keveréke, a klasszikus zongorára írt hangsúlyos hangszerelések pedig a Procol Harum proto-progrock esszenciáját idézik. Kiváló szám, bizonyosan a „Walk the Earth” egyik legerősebb pontja, és az album hangulati sorrendjének fantasztikus, atmoszférikusan dinamikus fordulópontja. A lemez további részében is érződik a régi hard rock iskola hatása (Deep Purple, Glenn Hughes szólólemez), különösen a GTO-ban (a Deep Purple-klasszikus Burn fogásait idézi) és a kifejezetten sötét Haze-ben, amelyet ma is szívesen elénekelne Glenn Hughes a Black Country Communionnel. Persze egy másik, vagyis B.C.C.-s forgatókönyvben. Az album zárlatára az Europe a legdrámaibb próbatételt tartogatta, a Turn to Dust című dalt. Az egyik legerősebb kompozíció, kifejezetten sötét eposz, olyan atmoszférával, amitől végigfut a hideg a hátadon hallgatás közben, és tele van azzal a sűrített érzelmi intenzitással, amit egy zenekar fejlődésének ezen a fokán, 2017-ben képes kelteni. Hihetetlenül erős lezárása ez a lemeznek, amely egyszerűen arra késztet, hogy a CD-lejátszón újra megnyomd az ismétlés gombot, és az egész albumot elölről, az elejétől a végéig újra végighallgasd.
Az Europe ezen a lemezen kivételes kompozíciók sorát építette fel. Kivételesek főleg abban, hogy a lemezt átható sötét, melankolikus hangulat elképesztően megragadó és ragadós. A „mid-eight” részekben tele van drámai zenei modulációkkal és a billentyűk meg a gitár remek párbeszédével. John Norum egyszerűen ragyog a kifinomultan megformált szólóival, és szigorúan azon őrködik, hogy a számokban megmaradjon a dráma színházi hangulata. A Wolves című dalban, ahol a gitár különösen zsíros és mélyebbre hangolt, az album egyik legszínesebb és egyben legcsodálatosabb szólóját szállítja. Az érzelmek és a szenvedély megjelenítése terén is. Norum kivételes. Megint kivételes, és a munkájával ismét bebizonyítja, hogy nagyszerű gitármester. Ismét a legjobbat adja magából.
Az Europe végig kivételes hangzásvilágot épít a tömör gitárfutamok és a vaskos Hammond-vonalak kombinálásából, a dalok átvezető, bevezető és kifutó részeiben pedig olyan hangzásokhoz is nyúl, amelyek a mellotront idézik. Vagyis kipróbálnak néhány újdonságot, amelyek a zene világában ugyan már ismertek, de ez nem is számít. Az a fontos, hogy a „Walk the Earth” olyan album, amilyet az Europe még nem készített, ugyanakkor tősgyökeresen, végletekig tipikus Europe-lemez, amelyen a zenekar a lehető legjobb, legkreatívabb és legművészibb módon szállítja a zenei tartalmat.
Europe – Walk the Earth (hivatalos videó):
Felállás
Joey Tempest – ének
John Norum – gitár
Mic Michaeli – billentyűs hangszerek
John Leven – basszusgitár
Ian Haugland – dob
Produkció
Dave Cobb
Számlista
1. Walk The Earth
2. The Siege
3. Kingdom United
4. Pictures
5. Election Day
6. Wolves
7. GTO
8. Haze
9. Whenever You’re Ready
10. Turn To Dust
