Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Trdoživi
Kiadó: Samozaložba
Megjelenés: 2016
Játékidő: 42:40
Értékelés: 4/5
A Trdoživi tengermelléki punk rock banda, pontosabban az ajdovščinai Branikból (Rihemberk vára) származó csapat, amely közvetlenül a komeni Karszt dombjai alatt él. A tavaly év végén megjelent „Poreklo” albummal nyolc év után térnek vissza a színtérre. Az elődjük, a „Kamen spotike” ugyanis 2008-ban jelent meg. Ha kemény vagy és életben vagy, kemény életet élsz. Ez azt jelenti, hogy ha túléled, egyre inkább kibírod, és végül tartósan strapabíróvá válsz. Igazi „trdoživ”, vagyis szívós fajta. Nyugi, nem édesvízi csalánozók csapatáról van szó. Ezúttal olyanok csapnak le a régi iskola ősi, borotvaélesen szúrós punkrock-retorikájának igazi ostorával, akik a szárazföld lakói: Klavdijo Čebron (basszusgitár, ének), Boštjan Vodopivec (dobok, vokál) és Miha Gerzelj (gitár, vokál).
Ez tehát az a brigád, amely átvészelte a szocializmusból a posztszocializmusba vezető átmenetet, az a gárda, amely ma már meredeken száguld az Ábrahám felé. Az a gárda, amely a sztrájkok és a lázadás korában, a nyolcvanas években, hitével az igazságban és a becsületben (pedig ezek csak kitalált illúziók voltak a neokapitalisták manipulációjának markában) lábon tartotta a punkot, az ellenzék opciója volt, az utca hangja, a nép hangja. A „Poreklo” album nem kaphatott volna sokatmondóbb címet, és mindent elmond a zenekarról. Azt kapod, amit hallasz. A kozmetikázást és a szépítgetést a banda nem ismeri el és nem tűri. Csak a középső ujj emelkedik a kviskek felé, egyenesen a tőke és azok hazaárulása szemébe, akik a népnek kicsavarták a kezéből az országot (és ezzel határtalanul megalázták az állampolgárok személyes méltóságát), méghozzá több mint 25 évvel ezelőtt, és akik ma „önigazgatóan” rabszolgái Brüsszelnek és az USA-nak. Ebben az értelemben fejlődik a „Poreklo” is. Az ősök lázadásának kiáltása ez. Megszelídítetlen kiáltás, amely lényegében hitelességével és határtalan szellemi őszinteségével a hallgatót egy pillanat alatt lerántja a lábáról. Tipikus dokumentuma a régi iskola szlovén punkrockos gúnyosságának, nyílt felhanggal, amelyet az albumhoz a karszti bóra egyedülállóan üvöltő szele ad hozzá.
Bár a Trdoživi ma a szlovén zenei színtér dinoszauruszfajtáinak tűnnek, annál nagyobb becsben tartott az új ébredésük, hiszen zenei szempontból a régi punk rock iskola és „nevelés” ereklyéi, amilyen az aktuális színtéren szinte már nincs is. Egy pillanatra felébredtek például a metlikai Indust Bag is, ki még? Ja igen, a t’minski Rodoljubac, ki még? Aha, a kočevjei Pankeroschi. És ki még?
Azt az energetikai vibrációt, amelyet a „Poreklo” album megtestesít, a fiatal gárdától, amely az alternatív rockos art kultúra címkéjével próbál megvetni a lábát, ma nem kaphatjuk meg. Nem is volna korrekt számon kérni rajtuk. Egyszerűen így van. A második generáció másképp nevelkedett, ezért érti, érzékeli és alkotja is egészen más zenét, amelyet viszont még mindig punknak hív, még ha az már csak „csiklandozza” is a fülkagylót, és nem ismeri azt a jól ismert szent dühöt, amellyel a régi iskolás rock’n’roll mesterség desperadói, a Trdoživi még mindig képesek odacsapni és elbűvölni.
Szarkazmusból, önirónából, valódi és egészségesen szemtelen oldalból sincs hiány ezen az albumon. Ebben a tekintetben a tengermelléki bandák fekete humorát, mint amilyen a Zmelkoow, az Ana Pupedan és esetünkben a Trdoživi, szinte közmondásossá teszik (Po bndimi, Pejn pokozlan). Persze rengeteg a hibácska az albumon, de ez a szereplők korának penészéhez még további nemességet, színt, illatot és ízt ad. Amikor hallod ezt az albumot, visszalő az aranykorba. A kilencvenes évek elejére, és úgy érzed, mintha a szlovén punk rock második generációja újra megszületett volna! Legalább egy pillanatra. Egyébként a „Poreklo” olyan album, amely java részt gyorsított rock’n’roll rombolókkal van tömve, három-négy akkordra összekalapálva, enyhén devianciás, disszonáns kanyarokkal, nem túlzottan pontos énekes kivitelezéssel. Elemi, kezdetleges, eredeti. Ahogy az a valódi punk és rock’n’roll értelmében lennie kell. Van benne nyersesség, élesség, szívből kihányt zokogás fékezetlen kvantumai. Bár a Trdoživi érett korukban, minden szerénységük mellett, talán maguk sem merik nyíltan bevallani, a „Poreklo” album pontosan így hat. Egyedülállóan. Elveszve időben és térben. Megingathatatlan briliáns az alternatív rock underground világából, amely továbbra is egyedül küzdi át magát és tartja fenn magát. Félelmetes! Mindezek mellett fiatalosnak, megszelídítetlennek hat, ezért idővel rá fog ragadni az „örökzöld album” jelző.
Trdoživi – Modre luči:
Felállás
Klavdijo Čebron – ének, basszusgitár
Miha Gerzelj – gitár, vokál
Boštjan Vodopivec – dobok, vokál
VENDÉGEK:
Edi Žorž – második gitárszóló a 7. számban
Blaž Škrbec – szintetizátor all a 11. számban
Blaž Stubelj – bariton szaxofon a 14. számban
Boco – ének a 14. számban
Produkció
David Šinigoj
Számlista
1. Moč in energija
2. Poreklo
3. Kačji pastirji
4. Modre luči
5. Pomlad
6. Vaša muzika
7. Živeči
8. Na grad
9. Lončeni prostor smrti
10. Slovo od Rihemberka (poezija Simon Gregorčič)
11. Po bndimi
12. Tramvaj
13. Hej hou
14. Mona
15. Super vera
16. Pejn pokozlan
17. Gruden
