Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Black Star Riders
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2017
Játékidő: 44:34
Értékelés: 3.5/5
A Black Star Riders, vagyis mindaz, ami ma a Thin Lizzy, a heavy rock egyedülálló és megismételhetetlen legendái örökségéből, a rock’n’roll úttörő, győzelmes tetteiből és népszerűsítéséből megmaradt, harmadik albumával tér vissza, amelynek a „Heavy Fire” címet adták.
A „The Killer Instinct” után ez az első lemez, amelyet a Black Star Riders végre változatlan felállásban vett fel. A zenekar csupa rendkívül rutinos, csiszolt, tapasztalt zenészből áll a világ hard rock térképének élvonalából, akik az évek során neves, világszerte ismert formációkban edződtek, és a rockörökség alakításában is részt vettek. Az új albummal folytatják útjukat, ami a várakozásoknak megfelelően a „post-Thin Lizzy” evolúció egyfajta folytatása, amely még mindig tart, pedig Thin Lizzy már nincs.
Scott Gorham réges-rég megbékélt azzal, hogy a Black Star Riderst örökké a nagy Thin Lizzy alapvető védjegyeivel fogják összevetni. Zeneszerzőként Gorham ennek nagy részét a látnoki mentortól, a néhai Phil Lynotttól vette át, miért is hagyná hát el a receptet, amely mindig azonnal begyújtott? Az viszont érdekes, hogy a zenekar ezúttal nagyrészt lemondott a kötelező terces gitárharmóniákról (a gitárfrázisokra ültetve), így ebben az elemben legalább részben eltávolodnak a Thin Lizzy-kép „másolásától”. Az első olyan dalra, amelyben hangsúlyosan megjelennek a terces gitárharmóniák, ezúttal kicsit várni kell. Az albumon csak a hatodik helyen áll, az egyébként kiváló Testify Or Say Goodbye. A kompozíciók felépítése tehát megőrzi az alapvetően retró hangzásbeli és stílusbeli rokonságot a Thin Lizzyvel, ahogy itt is ott van Ricky Warwick hihetetlenül átütő, markáns és lynotti módon szuggesztív hangja, aki most néhány további kitérőt is megenged magának az önálló, szólisztikus énekes feladatok felé. Ilyen a When the Night Comes In versszaka, ahol meglepő a női vokálharmóniák beépítése a refrénbe, amelyek támaszt adnak Warwick vezető énekének, és hatásosan mélyítik a hangulatot. Ez tehát jó. Kaptunk egy albumot, amely nem azonnal, száz százalékban a Thin Lizzyt idézi, még ha világos is, hogy végig feléjük húz. A dalok ráadásul valamivel később ragadnak meg a fülben, mint az előző két album anyagánál. Legalább háromszor végig kell pörgetni a lemezt, hogy a riffek a bőr alá másszanak. Nem is minden szám egyformán erős kifejezőerőben. Ebből a szempontból kissé csalódást keltő a két balladás Fade és Cold War Love, amelyek nélkül gond nélkül meglennénk. Hasonlóképpen a True Blue Kid sem visz előre sokat. Ezek a dalok nem hordozzák ugyanazt a pecsétet, mint a négy nyitószám, amelyek nagyon átütőek, vagy később, a lemez közepén a Thinking About You Could Get Me Killed és a már említett Testify Or Say Goodbye.
Megint zavar, hogy időnként túlzásba viszik a refrének ismételgetését, főleg a dalok záró szakaszaiban, ahol a hallgatónak megspórolhattak volna egy kis időt. A dalokban minden fontos dolog kicsivel hamarabb megtörténik, mint ahogy a számláló jelzi. Nem kötelező, de többször helytálló ez a megjegyzés, különösen az olyan számoknál, mint a Ticket To Rise és a Letting Go Of Me.
Az album összességében megtartja a magas színvonalú szerzeményeket, és kiválóan pereg az első perctől az utolsóig, így nem maradtok élvezet nélkül hallgatás közben. Nincs itt semmi mély filozófia. Ez egy új album szépen megcsiszolt, átütő, letisztult és merész rockos „prédikációkból”, jó adag „desperado macsizmussal” megfűszerezve, amelyeket a legendás Scott Gorham és társasága kovácsolt a saját vállán és eszével, olyan módon, amelyről világos, hogy hitelesen csak az a zenészgeneráció teheti meg, amelyhez Gorham, Phil Lynott kortársa és egykori haverja tartozik. Ilyen zenészeket ma már „nem gyártanak”, és velük együtt a napjai meg vannak számlálva az olyan albumoknak is, mint a „Heavy Fire”. Ezért élvezzük még egy ideig azt az édes illúziót, hogy 2017-ben a Thin Lizzyt hallgatjuk, pedig itt van velünk a Black Star Riders.
Black Star Riders – Testify Or Say Goodbye (hivatalos videó):
Felállás
Ricky Warwick – gitár, ének
Scott Gorham – gitár
Damon Johnson – gitár
Robert Crane – basszusgitár
Jimmy DeGrasso – dob
Produkció
Nick Raskulinecz
Számlista
- Heavy Fire
- When The Night Comes In
- Dancing With The Wrong Girl
- Who Rides The Tiger
- Cold War Love
- Testify Or Say Goodbye
- Thinking About You Could Get Me Killed
- True Blue Kid
- Ticket To Rise
- Letting Go Of Me
- Fade*
*… bónuszdal
