Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Brdnik, Marko & Rakovec, Uroš
Kiadó: ZARŠ Records
Megjelenés: 2016
Értékelés: 4.5/5
Csak idő kérdése volt, mikor olvasztja össze egy sajátos zenei történetben a hangszerét és zenei víziót a harmonikás Marko Brdnik és a gitáros Uroš Rakovec. A két zenész zenei háttere, vagyis az eddig bejárt művészi útjuk önmagában is azt diktálja, hogy a kettejük közös munkája olyan zenei eklekticizmust szülhet, amelyet előre megjósolni vagy behatárolni lehetetlen, sőt egyenesen méltánytalan lenne.
Az albumnak a „Leta” címet adták, a címhez pedig értelmes, sokatmondó borítót is kerestek: az a fatörzs évgyűrűit mutatja (az évgyűrűk szerkezetéből ítélve nagy valószínűséggel fenyőét), egyúttal a zenéjük természettel való szoros kapcsolatát jelképezi. Az album ugyanis teljes egészében az akusztikus zenei elemek dallamos egymás mellé fűzésére épül, egy sajátos módon felépített, természetesen, organikusan csengő hangzásvilágban. Egy szemernyi stúdiókicsi, csillogtatás vagy „elbújás” a hangeffektek és az esetleges mesterséges protézisek mögé. Természetesen teljesen instrumentális albumról beszélünk.
Mindkét zenész hatalmas rutinnal és irdatlan mennyiségű megszerzett tapasztalattal rendelkezik, hiszen a múltban számos műfaji szempontból tarka zenei projektben működtek vagy működnek közre, például a Tamara Obrovac Transhistria Ensemble-ben, a Mildredsben, az Amalában, az Ira Romában, a Zero Hour Quintetben, a Miusow Quartetben és a The Puzzledben, emellett Brdnik színházi zenék szerzőjeként is tevékenykedik.
A „Leta” tulajdonképpen két zenész két világának kirakója, amely bizonyos módon tükrözi a korábbi művészi útjukat is, és a maga módján átvezeti a jelenbe, a közös zenélésükbe. Az album teljesen igénytelenül, nagyképűség nélkül hat. Lassan, szinte szerényen hódít, de az egyedi karizma hihetetlenül megnyerő, a bőr alá is beférkőző, hirtelen elbűvölő báját árasztja, ami ismerősnek, valahol már hallottnak és nagyon otthonosnak hat, ugyanakkor a megmutatkozó kalandvággyal folyamatosan ingerli és lefoglalja a hallgatót.
A tizenegy szám tizenegy lezárt történetként hat, kidolgozott zeneszerzői karizmával. Szivárványszínű leporelló a világzene számos elemének egyedi összefonódásából, amely a két zenész sokrétű zenei fogékonyságát tükrözi, s mindebbe finoman neoklasszikus elemek, a jazzes kalandvágy szellőinek kihívó szikrázása szövődik, míg a ritmikai lendület, amelyet főleg Marko harmonikája diktál, bármelyik hallgatót elvezetheti a tangó elemei felé. Nyolc szerzemény saját szerzés, az album pedig még három feldolgozást is kínál: a szlovén népdal, a Dve leti in pol, az olasz énekes, B. Martino Estate című száma, valamint a Dom de iludir (az eredeti Caetano Veloso). Utóbbi jazzstandard, amely Brdniknak és Rakovecnek a közös jammelések során a kölcsönös kompatibilitásuk egyfajta mércéjéül szolgált. Ezért talán a legfontosabb közös élményüknek is tekinthető, amely tulajdonképpen megadta az alapot a „Leta” megszületéséhez, vagyis ahhoz, hogy a Brdnik és Rakovec közötti kémia egyszerűen szólva működik, és alkotóerejű lehet.
A kidolgozott frázisok, a világosan körvonalazott zeneiség a számok szerkezetében a váratlan fényében bontakoznak ki, a két zenész azonban egy pillanatra sem veszíti el a vezérfonalat az album összetett, mégis (végig) nagyon jól hallgatható kirakójának összeillő darabjai aranyzása és sorba rendezése közben. A kísérletező elem, vagyis az úgynevezett szabadelvű zenei érintés tömören utat tör magának a számok szerkezeti formájában, ezért az album minden számában jól kivehető. Közben a két zenész rendkívül ügyesen érzékeli egymást, hiszen folyamatosan, rugalmasan teret nyitnak egymásnak a szólóakrobatikára. Az album egy adott pontján Brdnik tartja a háttérkíséret díszletét Rakovecnek, hogy az megvalósítsa az „előteret” a szólóival, de természetesen fordítva is igaz, a szerepek folyamatosan cserélődnek. Azok a pillanatok, amikor a zenészek egymást incselkedik az improvizáció kihívásaival, ismét teljesen igénytelenül hatnak, a számok pedig az improvizáció elemével a megfelelő árnyalatokban és a megfelelő helyeken vannak adagolva. Ez azt jelenti, hogy a „Leta” semmiképp sem esik a töredezettség érzésébe, vagy ami még rosszabb, nem válik zeneileg „nehézkessé”. A harmonika és a gitár hihetetlenül hatékonyan egészíti ki egymást mindenben, amihez hozzáfog. A két hangszer ebből a szempontból végig „kiegyenlített”. Egyik sem viszi el a figyelmet, és nem próbálja túlszárnyalni a másikat. A két hangszer szimbiotikus párbeszéde hibátlanul működik.
Mediterrán dallam (Andaluse), skandináv szomorkás szelídség és misztikum (Estbjörn), vízcseppek játéka (Voda), városi eufória (Moskva), játékosság (Boulevard), nosztalgia és vágyakozás (November),… Öröm elmerülni az érzelmek, de a szenvedélyek forrongó kútjában is, amelyet a két zenész ilyen pajkos szívélyességgel csal elő a zenei anyagból és önt át a hanghordozóra. Ebből a szempontból az album a maga szerénységében, amellyel a világába hív minket, noha rendkívül elmélyült szerzői munkáról van szó, ahol hibátlan finommechanika és érzékiség szükséges, mindenképp pazarul gazdag, és minden, csak nem szerény. És éppen az a két zenész érzékeny, ösztönös reagálásának összetevője hat egyedülállóan. Úgy, hogy ez az album minden alkalommal másként hat a hallgatóra, és más érzéseket kavar benne, amelyek hangulatállapotokhoz kötődnek. Valahányszor meghallgatod a „Leta” albumot, a számok más érzéseket ébresztenek benned.
A „Leta” gyönyörű album, egyedi zenei névjegy és a két alkotó sokrétű formálódásának képszerű lenyomata, amely sokféle hallgatótípust elégít majd ki. A zenei puristákat és gurmanokat éppúgy, mint a világzenei elemek és a neoklasszicizmus kalandos fúziójának minden kedvelőjét, amelyet mesterien gazdagít a jazz szellemének szikrázó kalandvágya.
Marko Brdnik & Uroš Rakovec – Leta (szám):
Felállás
Marko Brdnik – harmonika
Uroš Rakovec – klasszikus gitár
Produkció
Stefano Amario
Számlista
1. Voda (Water)
2. Andaluse
3. Dom De Iludir
4. Matrica (Matrix)
5. Esbjörn
6. Leta (Years)
7. Estate
8. Dve leti in pol (Two Years and a Half)
9. Boulevard
10. Moskva
11. November
