Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Prismojeni profesorji bluesa
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2016
Játékidő: 79:32
Értékelés: 5/5
Manapság Szlovéniában nehéz elképzelni olyan csapatot, amelyben akkora egység, ilyen összetartás, ennyire magas fokú bizalom, a szerzői zenei víziók ilyen egységes fókusza és az ebből fakadó kreativitás uralkodna, mint a Prismojeni profesorji bluesa esetében.
A kvartett csak néhány éve bukkant fel a színtéren, pedig a „rejtett barlangjaiban” hosszú ideig gyakorolt, gyakorolt, és csak gyakorolt. Koptatta és csiszolta a hangszerek uralását. Aztán hirtelen, derült égből villámcsapásként tört elő az ismeretlenségből, és hihetetlenül meggyőző fellépések sorát hozta, amelyeket a zenélés és az előadás hihetetlen szenvedélye koronázott meg. Játszottak feldolgozásokat és saját szerzeményeket egyaránt. A zenekar minden koncerten szó szerint leizzadt, a maximumot nyújtotta, és szívből jövő őszinteségével a közönség szívét is meghódította, amely az együttest azonnal a magáénak érezte. Így hatotta át a zenekar esszenciáját a koncertvonzerő szelleme, amely a srácok előtt megnyitotta a klubok, majd a nagyobb és jelentősebb koncerthelyszínek kapuit is. Több mint megérdemelten. A Prismojeni profesorji bluesa tagjai ugyanis kivételes melósok, akik tudják, hogy a sikert csak az ügy iránti odaadás és a rengeteg munka garantálja. A kvartett szinte „vérbeli” testvériségéből ered a stúdióbemutatkozásuk sokatmondó címe is: „Familiy”.
A tizenkét tételes album igazi apró világlexikon a bluesról, amelyben a srácok gyakorlatilag e híres műfaj minden szegletét megérintik. Valójában elég nehéz követni azt a rengeteg ötletet és erős bizonyítási vágyat, amely a bemutatkozó lemezből árad. Az album ugyanis a kvartett tagjainak teljesen természetes érését, és az együttes teljesen természetes zenei fejlődését tükrözi. Ez az a különlegesség, illetve alkotói magától értetődőség, amely a természetes tehetségek lelkesedésével vethető össze, azokéval, akik sok évtizede a lábukra állították a rockzenét. Egykor magától értetődő zenei elem ez, amely manapság a féktelenül mohó és kielégíthetetlen zeneipar pusztító korporativizmusa miatt erősen veszélyben van.
Röviden: mind a tizenkét tétel (az „intro” és az „outro” nélkül) a négy „csodafiú” előadásában elsősorban ötletek terén rendkívül ágas-bogas, mozgalmas és sokszínű. Bár az album folyamatosan a blues műfajában mozog, ezt a változatosságot tollpihe-könnyedséggel éri el. A srácok az albumon három fő énekhangot használnak, amelyeket kifejezésmódjuk összeillése szerint értelmesen osztanak el az egyes számok között. Julijan hangja főleg a hatvanas évek brit „white blues boomjának” örökségével kacérkodó dalokhoz illik, Zlatko torokból jövő, férfias hangja még a feketék lelkes nagyságához és a Mississippi-delta blues úttörőihez is közel áll, a férfiasan macsó Miha pedig valahol a kettő között félúton lovagol. Mindhárom énekes remekül bánik az angol nyelvvel, a metrika ugyanis hibátlan, és az „Family” bármelyik hallgatója egy pillanatig sem gondolja, hogy a Prismojeni profesorji bluesa ne amerikai vagy angolszász zenekar lenne. Szlovén csupán a zenekar neve. Nemcsak az énekesek karizmája, hanem a rendkívül érzéki és átélt hangszeres játék is ilyen: Miha végig nagy energiájú szájharmonikája gyakran átveszi az énekhang szerepét, a Julijan gitárja és Miha szájharmonikája közötti végtelen szólókalandok mellett pedig az átmeneteknél Zlatko zúgó ritmikai mozgékonysága és Miha basszusgitáros sem marad el, így a hallgató végig feszült izgalomban van a váratlan fordulatok miatt. Az albumon minden teljesen természetesen hat, finoman elosztva, összeillő hangszerelések fényében és egy pillanat alatt magával ragadó, őszinte szívélyesség vonásaival. Hogy szereted-e a bluest vagy sem, már nem is számít. A közönség kegyét a megmutatkozó tűz nyeri el. És valójában ez a lényeg.
A srácok a brit blueszenekarok régi iskolájának rajongói a Creamtől a Nine Below Zeróig, a Fleetwood Mac „Peter Green-korszakától” a Ten Years Afteren és a John Mayall And the Bluesbreakersen át, ugyanakkor azonnal világos, hogy a filigrán-finommechanikusan „megfaragott” gitármester, Julijan alaposan áttanulmányozta a híres Jimi Hendrix minden trükkjét. Ebbe a színes konglomerátumba olyan pillanatok szövődnek, amelyek az emlékezetes bluesmesterek, Albert King, Alisson Luther és Freddie King hatása felé is kacsintanak, így hát „fingerpickingből” sincs hiány! Párhuzamok vonhatók Chet Atkins instrumentális munkáival is. Egyszóval a „Family” kemény dió. Tele van információval, amelyet hihetetlen kreatív érzékenységgel és érzéki töltettel adnak át.
Bár a blues alapvetően szenvedést kifejező zene, és a zenészek előszeretettel „panaszkodnak” benne a hétköznapok nyűgeire, a Prismojeni profesorji bluesa az egész történetet az önparódia világos oldalára fordítja, a nyavalygást pedig az optimizmus tüzével győzi le, ami teljesen gondtalan és erőteljesen forrongó bolondozásával illik a kvartetthez, ahogy azt a „Family” is megtestesíti. Kivételes karizmájú album, olyan album, amelyen a srácok ugyan nem fedezik fel a spanyolviaszt, mégis olyan, amely nemcsak a hibátlan kivitelezés, hanem a szívélyesség és a zenéhez való lelkes hozzáállás miatt is visszafordíthatatlanul elbűvöl. Idő és tér nélkül elveszett album, amely minden lépésnél meglep. Féktelen energiafeszültséggel teli album, amelyben egyetlen dolog uralkodik: az őszinte szeretet a zene iránt, amelynek odaadod magad, amelyet alkotsz és játszol. Olyan album, amely a produkció tekintetében megragadta a régi szép idők ősi retrohangzását, amikor még szalagra vettek, és elsőre tudni kellett lejátszani egy számot. Olyan album, amelynél elfog az a (manapság) ritka érzés, hogy puszta ösztön hajtja a rendkívül érzékeny zenei lelkeket.
A Prismojeni profesorji bluesa szerénytelenül szólva arra született, hogy uralja a nemzetközi színtér színpadait, és zenéjével a világ többi részét is lenyűgözze és elbűvölje.
Prismojeni profesorji bluesa – Ragin’ Mad:
Felállás
Miha Erič – ének, szájharmonika
Julijan Erič – ének, gitár
Zlatko Đogič – ének, dob
Miha Ribarič – basszusgitár
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Borut Činč – Hammond-orgona
Andrej Tomazin – ütőhangszerek
Domen Gracej – trombita
Jasna Kmetec – szaxofon
Produkció
Borut Činč
Számlista
1. Intro
2. Race Me Down the Street
3. Cold Sweat
4. Ragin’ Mad
5. Big City Woman
6. Buzzaround
7. Why I Sing the Blues
8. Truck Driver
9. Keep On Groovin’
10. Run Hilda
11. Down Behind the Gates
12. Cryin’ Shame
13. Party Time
14. Outro
