Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Thunder
Kiadó: Ear Music Records
Megjelenés: 2015
Játékidő: 55:23
Értékelés: 4.5/5
A Thunder, a hosszú életű brit hard rock veteránok, akik 1990-ben, vagyis egy évvel azután, hogy 1989-ben a Terraplane nevet Thunderre cserélték, kihozták a debütáló stúdióalbumukat, most a sorban a 10. stúdiólemezzel térnek vissza. A zenekar pályáját két visszavonulás és két visszatérés jellemzi. A második visszavonulás a „Bang” (2008) megjelenése után, 2009 elején következett be, de a banda úgy döntött, visszatér a színpadra, és 2013-ban, majd 2014-ben koncertsorozatot adott, főként Nagy-Britanniában, amely kivételesen sikeresnek bizonyult. Úgy tűnik, a hosszabb alkotói szünet nagyon jót tett nekik, a zenekar feltöltötte az akkumulátorait.
A banda remek ötletek tömkelegével tért vissza a stúdióba, tele alkotói frissességgel és lendülettel. A veteránok rendkívül rutinosak: Gary „Harry” James dobos (aki a Magnumban is játszik), Danny Bowes énekes és Luke Morley gitáros 1975 óta együtt zenélnek, így nincs köztük bújócska, a zenei irány pedig, amely felé a Thunder az alkotásban törekszik, már régóta világosan és szilárdan körülhatárolt. A zenekar az évek során erős blues-hatás alatt fejlődött, amit a hatvanas évek végi brit white blues invázió mindenképpen alaposan megalapozott. A blues eleme mindig is fontos építőköve volt a csapat zenei hagyatékának. A debütálás óta.
A varázslat a „Wonder Days” albumon is érintetlen. Minden itt van. Minden ott, ahol lennie kell. A helyén. Ördögien kiélezett gitárriffek, alaposan megbolondítva a blues muzsika ízeivel, ami igaz a futamokban elhelyezett finom díszítményekre is. Luke Morley Ben Matthews támogatásával továbbra is kiváló dalszerző. Jamesnek és Childsnek a szilárd ritmusalapja tömzsi és áthatoló, a banda lenyűgöz a rendkívüli organikus érzettel, ami vonzóan megőrzi a lemez dinamikus tónusát és a produkció fényét. Danny Bowes énekes a megélt előadásmódjával továbbra is lenyűgöző központi figura, aki rendkívül ravaszul kanyarog a kifinomultság és az adrenalinlöket között. A hangja örökké robbanékony azokon a helyeken, ahol a felgyorsult, felpörgetett dalok ezt megkövetelik, mint például a The Thing I Want, ez a makacsul áthatoló „rock’n’roller”, amely egy pillanat alatt beindít, ugyanakkor rendkívül bársonyos és érzéki az album csendesebb pontjain (The Rain, Broken). A Thunder tud erősen melankolikus is lenni, ha akar (a When the Music Played refrénje). Ha valami megfelelő kifejezésbeli párhuzamot keresnénk nekik az Atlanti-óceán túlpartján, azok a jó öreg Great White lennének (a Russell-féle énekes verzió), bár ennek hangsúlyozása ebben a kritikában nem is lényeges.
A banda az új lemezen talán még inkább, mint valaha, nosztalgikusan kacsingat azokra a zenei gyökerekre, amelyekből ered. Így a nyitódal, a Wonder Days, majd később a Chasing Shadows is enyhén kacsint az Led Zeppelin felé, a száguldó rockos ugrabugrában, a The Thing I Want című dalban egy csipetnyi AC/DC-t érezhetünk, a melankolikusan révedő balladában, a The Rainben pedig a blues és a kelta folk-érzelmesség nyitó kombinációját. A The Prophet felébresztheti az érzelmeket a heavy rockerek, az UFO és az örökös skót morgósok, a Nazareth rajongóiban is. A gitárfrázisok mindenesetre hordoznak bizonyos asszociációkat. A The Prophetben a zenekar a mid eight részbe teremin használatát is bevonta. A középső mid eight részek kifinomultak és filigrán módon felépítettek. Éppen a The Prophetben esik különösen jól a gitárok „nyögése” a harmonizált, tercekben szóló szólókon át, slide-dal megszólaltatva. Fűszer, amely csak a legnagyobb mesterek fejébe jut eszébe. A The Prophet rendkívül komor dal, és biztosan az album egyik csúcspontja. A Broken a mid eight részben képes felidézni az Uriah Heep munkásságát a hetvenes évek második feléből, ezt az érzést a slide-dal játszott, nyögős-melankolikus szóló kelti. A When the Music Played című dal különösen nosztalgikusan hat. A refrén kifejezetten melankolikus, Bowes szó szerint megható, ahogyan az énekhez közelít. A Serpentine kezdetben country-s déli hangulattal kacsingat, majd átcsap egy blues-boogie rock pillanatba, tele huligán adrenalinnal, amit áthatoló riffek és Bowes éneke hajt! Az albumot egy rock’n’roll „nyalánkság” zárja, I Love the Weekend címmel, és felteszi az i-re a pontot a lemezt átható nosztalgia érzésének. Mindezekben a dalokban a Thunder újra és újra kiaknázza jellegzetesen magas melodikus formáltságát, ami nélkülözhetetlen egyedi előjelet ad a szerzői tartásnak, és hihetetlenül jól hallgathatóvá teszi a lemezt!
A „Wonder Days” kivételes egyensúlyt hoz a gyors, egyszerűen felépített „rockos pulzálók”, a bonyolultabban, atmoszférikusan elmélyülő pontok, valamint a csendes, bluesosan elcsábító pillanatok között. Minden itt van. Mondhatjuk, hogy a lehető legjobb módon tükrözi a zenekar állapotát 2014-ben, illetve 2015-ben. Talán a csapat még szorosabb összeforrottságához hozzájárult Ben Matthews gitáros alattomos rák elleni közelmúltbeli, szerencsésen megnyert harca is.
Blues hard rock rendkívül lenyűgöző módon, amit mindig is szenzációsan garantáltak a múlhatatlan Thunder. Ez az album már nem hoz nekik egyetlen slágert sem, ahogyan az a kilencvenes évek első négy lemezére igaz volt, de nélkülözhetetlen mindazoknak, akik szeretik a klasszikus hard rock ősi őszinteségű hozzáállását, az erotogén blues-adaggal megtömve, miközben minden igazhitű Thunder-rajongónak biztosan már otthon van. A Thunder talán még soha nem hatott olyan nosztalgikusan, mint a „Wonder Days” albumon. Mintha bezárult volna a pályájuk köre, és még egyszer rákacsintottak volna küldetésük forrására. Függetlenül attól, hogy a zenekar határozottan érett, amit a kivételes „Wonder Days” is több mint üdvözlendő módon jelez, reméljük, hogy nem vonul vissza újra, és inkább hozzon létre a jövőben még néhány albumot olyan szellemben, ahogyan a „Wonder Days” készült. A „Wonder Days” olyan termék, amelyhez nincs mit hozzátenned, és nincs mit elvenned belőle. Briliáns munka, srácok!
Felállás
Danny Bowes – ének
Luke Morley – gitár, vokál
Ben Matthews – gitár, billentyűk
Chris Childs – basszusgitár
Harry James – dob, ütőhangszerek
Producer
Luke Morley
Dallista
01. Wonder Days
02. The Thing I Want
03. The Rain
04. Black Water
05. The Prophet
06. Resurrection Day
07. Chasing Shadows
08. Broken
09. When The Music Played
10. Serpentine
11. I Love The Weekend
12. Black Water (Acoustic)
13. Broken (Acoustic)
