The Satanist
Szerző: Primož Novak
Előadó: Behemoth
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2014. 02. 03.
Játékidő: 44:17
Értékelés: 3.5/5
Az elmúlt öt évben elég sok minden változott a Behemoth háza táján. A felállásban ugyan nem történt módosulás, annál nagyobb visszhangot kapott a zenekar frontemberének, Adam „Nergal” Darskinak az egészségi állapota: Nergal 2010 augusztusában leukémiát kapott, és a betegség szövődményei miatt maga a zenekar sorsa is kockán forgott. Szerencséjére akadt csontvelődonor, aki kihúzta a bajból, és Nergal lassan, sikeresen talpra állt.
Először különféle turnék következtek, amelyeken Nergal bizonyította, hogy az egészsége javul. Ezt követte az új album hosszas megírása, amellyel a Behemoth lényegét akarta meghatározni. Ehhez illően Nergal egyszerű címet választott: The Satanist. Amikor a zenekar kiadta a Blow Your Trumpets Gabriel kislemezt, egyértelművé tette, hogy újra rokonszenvez a black metallal, a death metalt pedig valamiképp elengedte. A Behemoth ugyanakkor megtartotta az epikus felhangot különféle egyéb hangszerek, például a kürt bevonásával, ami azonban nem újdonság: klasszikus hangszerek korábban is megjelentek a zenéjükben.
A következő számokból az is kiderül, merre indult el most a zenekar. Nergal már nem akarta hangsúlyozni a technikás oldalt, ezért a Nile-féle riffek egyszerűen hiányoznak. Főleg black metalos gitárok szólnak, ami a régi rajongók szívét melengeti, itt viszont elakad a dolog. A Behemoth black metalos korszakában (az első három albumon) a riffekkel és a hozzáállásával sok újítást vitt magába a black metalba, ami a Norvégiában kifejlődött black metalra általában nem volt jellemző. Minél közelebb ér a vége az albumnak, annál inkább úgy tűnik, hogy Nergal túl bejáratott utakat választott, és ezzel elveszett a kísérletezés és az egyediség íze.
Ami zavar, az ugyanis az, hogy számos black metal zenekar jut az eszünkbe. A gyors számok egészében véve valami Marduk- vagy akár Dark Funeral-szerűek a olcsó, egyhúros riffek miatt. A kicsit lassabb, a tömeges produkciónak köszönhetően mindenképp epikus komponenssel bíró dalok pedig a nagyokat, a Bathoryt másolják. Az O Father O Satan O Sun! című lassú számmal Nergal és csapata ugyan remekül zárja az albumot, de ettől a lemez többi része még nem lesz érdekesebb. A Behemoth bizonyos számokban túl elnyújtottnak hat, jó példa erre az In The Absence ov Light, amelyben a Ślub című lengyel filmből vett idézet egyszerűen felesleges.
A hangzásnál érezhető, hogy a zenekar nem akart úgy szólni, mint a mai csiszolt bandák, ezért a hang kicsit koszosabb. Ezzel a Behemoth hitelességet nyert: az orkestrációk, a torzítatlan részek és persze Nergal dühös ének a black metalos gitárokkal együtt valódibban hat. Néhány dolog jól kidolgozott az albumon, például a szólók. A basszusgitár is jobban hallatszik, mint korábban. Az extrém dobos, Inferno játéka továbbra is magas szinten van, bár most nem annyira ötletes, ráadásul a dobok hangzása időnként elmosódott. Az album elkészítésében részt vevők számát tekintve mindenesetre többet vártam volna a produkciótól.
A Behemoth a The Satanist című lemezzel láthatóan visszalépett egyet, ami a régi rajongóknak talán jobban is fog tetszeni, de a bejáratott black metal bandák sablonjainak másolásával a Behemoth az identitásából veszít. Ennek ellenére a zenekar nagy sikert aratott ezzel az albummal, így várható, hogy ezt a stílust folytatja majd.
Felállás
Adam „Nergal” Darski – ének, gitár, szövegek
Tomasz „Orion” Wróblewski – basszusgitár
Zbigniew Robert „Inferno” Promiński – dobok
Produkció
Daniel Bergstrand, Matt Hyde, Wojciech Wiesławski, Sławomir Wiesławski
Számlista
01. Blow Your Trumpets Gabriel
02. Furor Divinus
03. Messe Noire
04. Ora Pro Nobis Lucifer
05. Amen
06. The Satanist
07. Ben Sahar
08. In the Absence ov Light
09. O Father O Satan O Sun!