Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Same babe
Kiadó: Založba Pivec
Megjelenés: 2014
Játékidő: 37:02
Értékelés: 4/5
A Same babe nevű szextett, amely zenei dossziéját csipkelődően szarkasztikus, ám végig földhözragadt prédikálásra építi a „másféle” sanzon színházán keresztül, idén végre kiadta hivatalos dokumentumát. Ez társadalomkritikai lenyomata annak, milyen is az élet a mi szép, „szeplőtelen” kis országunkban, ahol a kisember szolgalelkű készséggel kiszolgálja a maroknyi „vazallust”, ők pedig ezt a jóindulatot határtalanul kihasználják, és a többségében „kiéheztetett” csőcseléket szorosan láncon tartják.
Az album alapja mindenképp az erős líra, az előtérbe pedig természetesen a vokálok, a vokális kórusok és a versek interpretációja lép, amely elsősorban az átélt, hiteles üzenetközvetítésre koncentrál. Ez a zenekar nyerő pókerlapja: ezzel animálja és hódítja meg a fogyasztót, majd viszi el a különleges művészi élmény világába. Ettől a bevezetőtől függetlenül a „Dobri možje” elég tékozló darab a zenei tortából, és sok figyelmet követel. Semmiképp sem működik, ha a végén vagy a közepén kezded csemegézni. Ha betetted a CD-lejátszóba, egyben kell elfogyasztani. Az első másodperctől az utolsóig. Minden más szóba sem jöhet. A dallamok a szlovén népi melosz örökségének keverékei, amelyekbe műfaji kitérők kapcsolódnak a rock (Gospodarji – itt még Zappa-elvek is felfedezhetők), a funk (V kleti… / Obešena Tončka), sőt a blues, a swing és az akusztikus boogie világába is, így az eredmény a zenekar által ápolt művészi vízió különleges terméke. A zenekar vokális kórusa például összhangzóan változik át csalogányok szívből jövő csicsergésévé a Pomlad című szám a cappella előadásában. Az album 18 tétele tehát örökké mozgalmas, változatos ötletkeveréket tár elénk.
Az albumon találunk olyan számokat is, amelyek közel állnak a rádiós frekvenciák befogadhatóságához (Dobri možje, Skladba o Beti). A szövegek letisztult formájában, amelyek frontálisan szólnak (bújócska nélkül), sok tér jut a keserűség érzésének. A Same babe olyan üzeneteket közvetít, amelyek élénken rajzolják meg mindennapi valóságunk nyomorát és csillogását. A küldetés tehát sikerült. A fiúk odaadó finomsággal igazítják a vokális interpretációt. Ez különféle érzéseket kelt. A vokálok hathatnak békésen, ünnepélyesen, a következő pillanatban maróan, csípősen, de lehetnek tele súlyos panaszkodással is (Gospodarji, Repa, korenje). A vokális fintorgás adagja rendkívüli. Mint mondtam. A „Dobri možje” albumon minden a vokálokon és az interpretáció elvén áll vagy bukik.
Mivel az albumon különböző korszakokból származó számok vannak – a legrégebbi hangfelvétel még 2006-ból való –, világos, hogy a „Dobri možje” koncepciója hosszabb ideig érett. A zenészgárda kidolgozott vízióval dolgozik, és pontosan tudja, mit hová kell tenni, amikor a kompozíciók hangszerelésébe fog. A hangulatok és kedélyállapotok fokozatosan váltakoznak a számok során: a feszült, drámai színházi pillanatoktól a felszabadult bohózatig és mindenig, ami közte van. Az már hallott és újracsomagolt dallamok olykori banalitása ellenére éppen ebben a banalitásban rejlik a kifejezőerő lényege, amelyet a zenekar az adott pillanatban át akar adni (Zjutraj ptički prav lepo pojo). A koncepcióban értelmes helyet kapott a Franček silni című szlovén népdal újraértelmezése is, amelyet egykor, réges-régen Andrej Šifrer is feldolgozott „Nove pravljice za otroke in upokojence” című, 1983-as lemezén.
Az album az élre a vokális interpretáció erejét és az üzenetek átélt közvetítését állítja, amelyeknek ilyen hatósugárral hatékonyan kell megmozgatniuk a hallgató lelkét és érzelmeit, ám a zenei kíséret sem mindig „ártatlan”. Igaz, hogy alárendelt, és valóban afféle törékeny, könnyű burokként működik a vokális hangszerelések körül, de kontrasztot adó szerepe fontos ahhoz, hogy a számok úgy ragadjanak meg, ahogy kell. Erre már a kazoo szerény „sminkje” és az egyszerű gitárfrázisok is felhívják a figyelmet a Moj šef című számban, amelyet hasonló formában a Dobri možje követ, a vezérdallamban egy kényelmes lovaglás ritmusával gazdagítva.
A Same babe-nek nincsenek közeli rokonai a szlovén előadók között, ha összehasonlításról van szó. A „Dobri možje” tartalma azoknak keltheti fel a figyelmét, akik ismerik például a Nula kelvina munkásságát, és némi távoli asszociációként az újabb Melanholiki-t is. Az album egyébként több mint felében élőben készült, ami külön báj.
A borító megrázó. A kasztrált férfiak korát ábrázolja, akiket női dominák uralnak. Vagyis a csupa nőből álló világról van szó, a szó legigazibb értelmében. A csomagolásban (a borító megalkotásában) és a tartalomban, amely alatta rejtőzik. Kéz a kézben. A koncepció hihetetlenül átgondoltan készült, és éppen ezért érinti meg olyan meggyőzően a hallgatót, és ingatja meg a talajt a lába alatt. A Same babe-bel és a „Dobri možje” albummal való találkozás azonban akkor hat a legintenzívebben, ha koncerten szembesülsz velük.
Felállás
Miha Nemanič – ének, szájharmonika, tamburin, shaker
Marko Voljč – ének, trombita, tamburin, shaker
Marko Jelovšek – ének, nagybőgő, gitár
Uroš Buh – ének, bongó, dob
Matjaž Ugovšek – Ugo – ének, gitár
Viki Baba – ének, gitár
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Maja Marovr – ének a 14. számon
MPD Človek in Duh – vokális kíséret a 18. számon
Borut Činč – billentyűk
Produkció
Borut Činč
Számlista
1. Idila
2. Aplavz spodbude
3. Moj šef
4. Dobri možje
5. Kapitalistu kazal tiča
6. Zjutraj ptički prav lepo pojo
7. Repa, korenje
8. Pomlad
9. Cigaretna pesem
10. Franceljna nihče nikoli ne zafrkava
11. Franček silni
12. Gospodarji
13. V kleti … / Obešena Tončka
14. Balada o Beti „Blue” F.
15. Zares krvava najava
16. Zares krvava pesem
17. Aplavz navdušenja
18. Franček FF (Rave On!)
