Szerző: Rok Klemše
Előadó: Entombed A.D.
Kiadó: Century Media
Megjelenés: year_month
Játékidő: 51:12
Értékelés: 3.5/5
A Back to the Front nem is lehetne találóbb cím a svéd death metal öregek új albumához. Nemcsak azért, mert legutóbbi stúdiólemezük, a Serpent Saints – The Ten Amendments jó hét évvel ezelőtt jelent meg, hanem a névvita miatt is, aminek következtében az új album egy teljes évet késett. Az eredeti tagok ugyanis nem tudtak megegyezni a névhasználat jogáról, a végső szót pedig természetesen a bíróság mondta ki. Az Entombed egyetlen eredeti tagja így most Alex Hellid (gitár), L.G. Petrov énekes pedig ezt az albumot tulajdonképpen a Serpent Saints felállással adta ki.
Vajon a Back to the Front-tal a legendás svédek a death metal első sorába is visszatörtek? Igen is, meg nem is. Bár az album technikailag az Entombed A.D. első lemeze, természetesen az Entombed logikus folytatása, egészen a kultikus Left Hand Pathig visszamenően, amely az egész svéd death metal alapjait lefektette. Petrov vezetésével a srácok az új név ellenére is azokon a vágányokon maradnak, amelyeket az „eredeti” Entombed a Left Hand Path, a Clandestine és a Wolverine Blues albumokkal kijelölt. Nincs új a nap alatt. A Back to the Front tele van közepes tempójú dübörgéssel, amely helyenként az Entombed death ‘n’ roll korszakának legjobb pillanatait idézi fel. A gitárok pusztítóak, a groove-juk úgy lomtalanít, mint egy buldózer, és úgy üvölt, mint egy körfűrész, és bár a riffek egyszerűek maradnak, változatosak és dinamikusak. A staccato riffelést dallamos betétek szakítják meg, amelyek közt Petrov tévedhetetlen, dühös hangja ragyog, és még mindig úgy szól, mintha egész életében benzinnel oltotta volna a szomjat, miközben végig cigarettázott.
Az album tempója koherens és állandó, ám ez egyben a legnagyobb problémája is: a számok a folyamatosan érezhető, közepes sebességre hangolt jellegük miatt hamar ismétlődni kezdenek és vontatottá válnak. Hiába tép és zúz az album hangzása könyörtelenül, a Back to the Front death rockjából hiányoznak a gyorsabb ritmusok és az átgondoltabb dinamika. A srácok ezúttal biztosan horgonyoznak a punk/d-beat ritmusukban, a buldózerből a gyorsabb, tankszerű dübörgésre például csak a Vulture and the Traitorben, és főleg a két és fél perces The Underminer című kilövésben ülnek át.
Az old-school rajongók valószínűleg nem fognak kiugrani a bőrükből, ha Left Hand Path 2-t vártak, de Petrovtól és a fiúktól ilyet várni tulajdonképpen igazságtalan lett volna. A Back to the Front a hétéves stúdiócsend után több mint szolid lemez, amelynek csupán a változatosabb, a meghallgatás után hosszabb ideig megmaradó számok hiánya fáj. Mindezek mellett a Back to the Front elég sikeresen navigál a zenekar death metal és death ‘n’ roll korszakai között, az Entombed még mindig tud gondoskodni a nem túlproducelt piszokról, ami elsősorban az Uprising/Morning Star/Inferno-korszak rajongóit fogja kielégíteni. Még szebb, hogy az Entombed A.D. bizonyítja: nincsenek leírva, zeneileg még mindig relevánsak. Élőben még inkább, mint stúdióban, amit a közelmúltbeli ljubljanai koncert is megerősített!
Felállás
L.G. Petrov – ének
Victor Brandt – basszusgitár
Nico Elgstrand – gitár
Olle Dahlstedt
Produkció
Roberto Laghi
Számlista
1. Kill To Live
2. Bedlam Attack
3. Pandemic Rage
4. Second To None
5. Bait And Bleed
6. Waiting For Death
7. Eternal Woe
8. Digitus Medius
9. Vulture And Traitor
10. The Underminer
11. Soldier of No Fortune
