Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Chicago
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 50:27
Értékelés: 4.5/5
A fiatalabb generációk számos tagja, még az is, akinek eklektikus, műfaji korlátoktól mentes a zenei ízlése, gyakran elköveti azt a hibát, hogy eleve lebecsüli a több évtizedes tapasztalattal rendelkező öreg bandákat, valahogy úgy, hogy „az öreg trottyok már nem tudnak semmi értelmeset mutatni, jobb, ha nyugdíjba vonulnak”. Aztán gyakran épp ezek az „öreg trottyok” hoznak össze a 21. században olyan zenei teljesítményt, amellyel háttérbe szorítják a náluk jóval fiatalabb, a nyomdokaikban járó előadók alkotásait. Ilyen eset a túl gyakran és túl korán leírt amerikai jazz rock/pop rock hősöké, a Chicagóé, akik utolsó, új szerzeményeket tartalmazó stúdióalbumukat 2006-ban adták ki, amikor megjelent a „Chicago XXX”. A „Chicago XXXII: Stone of Sissyphus” ugyan 2008-ban jelent meg, de az egy „megkésve” kiadott lemez volt, hiszen már tizenöt évvel korábban ki kellett volna jönnie.
A „Chicago XXXVI”, alternatív címén (vagy akár alcímén) „Now” így 2006 után az első albumuk teljesen új kompozíciókkal, és egyben a zenekar története során már a 36. lemez. A Chicago régi hagyománya, hogy az albumok címében római számok szerepelnek, és ebbe a sorba a koncertkiadványok és a „best of” válogatások is beletartoznak. A teljesen új stúdióanyagra való meglehetősen hosszú várakozás végül mégis kifizetődött a hívek számára, mert a Chicago régóta nem szólt ilyen frissítően és ihletetten, mint a „Chicago XXXVI”-on, vagyis a „Now”-n. Az egész, kilenctagú banda (az eredeti tagok közül Robert Lamm billentyűs/énekes, James Pankow harsonás, Lee Loughnane trombitás/énekes és Walter Parazaider szaxofonos van jelen) olyan szerzeményekkel örvendeztet meg, amelyek egyrészt a múlt legjobb pillanatait idézik, másrészt Hank Linderman kiváló produkciójának köszönhetően modernül és a fiatalabb generációk számára is befogadhatóan szólnak.
A lenyűgöző vokális harmóniák öt különböző énekes előadásában és a hatalmas fúvósszekció mindig is az elemekkel dúsított, kifinomult jazzes pop rockot játszó amerikai legendák legnagyobb erényei voltak. A „Now”-n azonban lelkesen kísérleteztek soul-, diszkó- és klasszikus rock elemekkel is. Szerzőként először hagyott nyomot egy Chicago-lemezen a kiegészítő billentyűs/énekes Lou Pardini és az ütőhangszeres Walfredo Reyes, Jr. is.
A nyitódal, a „Now” rögtön különleges meglepetéssel szolgál, mert diszkóelemeket tartalmaz, amelyeket igencsak hosszú idő után örömteli újra hallani Chicago-zenében. A Chicago a hetvenes évek végének rövid időszakát leszámítva nem sokat kísérletezett a diszkóval, így ennyi idő után a „szombat esti láz” enyhe lüktetése a zenéjükben kifejezetten üdítően hat. A finom, atmoszférikus árnyalatok mesterei gyönyörű szimfonikus hangszereléssel, elbűvölő, rendkívül változatos vokális harmóniákkal varázsolnak elő nosztalgikus-hipnotikus refrént.
A „More Will Be Revealed” című dalban néhány határozott gitárfutam is hallható, ezek kötik össze egy újabb gyönyörűen hangszerelt szám dallamos szerkezetét, amelynek csúcspontja a nosztalgikus refrén. Az „America” egyszerre tartalmaz társadalomkritikát az amerikai vezetőkkel szemben, másrészt egy kissé naiv nézetet is a pozitív változásokról, amelyeket a nép hozna el, és amelyek révén érvényre jutnának az „amerikai értékek”. A kifejezetten pozitivista refrént dallamos fúvósbetétek és bravúros vokális harmóniák színezik, amelyektől valóban megdobban a szív. A „Crazy Happy” kissé álmodozó, jazzes lüktetést kapott, a játékos refrén „tollpihe-könnyű” vokális dallamai pedig a folytatásban gondoskodnak a jó szórakozásról.
Az energikus „Free At Last” Keith Howland érdekes gitárakkordjait és néhány jó ritmusváltást kínál, miközben a remekül összehangolt szaxofonmenetek csodásan támogatják a temperamentumos refrént. A „Love Lives On” című power ballada csak az első dal az albumon, amelynek szövege nyíltan szerelmes, így a Chicago a múltbeli, javíthatatlan romantikusok és szívfacsaró „nyálas” dalszerzők hírnevének ellenére is jó ízlés keretei között tartja ezt a témát a „Now”-n. A korábbi power ballada-slágereik minden rajongója biztosan élvezni fogja ezt a kiválóan hangszerelt, remekül elénekelt refrént.
A „Something’s Coming, I Know” retro ritmusa és nosztalgikus refrénje együtt varázslatos hangulatot teremt, bravúros gitárszóló sem hiányzik belőle. Hasonló hangulatot áraszt az álmodozó „Watching All The Colors” is, amely kissé a hetvenes évek végének néhány Chicago-teljesítményére emlékeztet. A „Nice Girl” humoros szövegű dal fenomenális vokális teljesítménnyel, főleg a refrénben, ahol a fáradhatatlan fúvósszekció is újra megmutatja magát.
Jó hallani, hogy lassan visszatérnek a Chicago zenéjébe a társadalomkritikus és pacifista szövegek is, amelyekkel Lamm a kezdetek óta zörgetett amerikai honfitársai lelkiismeretén, ezt bizonyítja a záródal, a „Naked In The Garden Of Allah”. Ez az album legsötétebb és legkomolyabb hangulatú darabja, keleties fűszerezésű ritmussal és néhány meglepő hangszeres finomsággal. Itt Lamm a vallási fanatizmust veszi célba (nem csak az iszlámot, bár a dal címét a legendás Asszaszin-szekta ihlette), amely vakságában mindenféle erőszakot szül. A bónuszdal, az „Another Trippy Day” semmivel sem rosszabb az album „szabályos” anyagánál: kiválóan hangszerelt pop rock dinamikus fúvósrepülésekkel, remekül elénekelt, gyorsan ragadó refrénnel.
A mesterek mesterek maradnak. A „Now” a legjobb dolog, ami a Chicagóval a hetvenes évek vége óta történt: nagyon ízléses keveréke azoknak a stílusoknak, amelyekkel a zenekar pályafutása különböző korszakaiban kísérletezett, nagy hangsúllyal a fúvósszekcióra. A „Now” a nosztalgia sajátos forrása, és kiváló zenészek csodálatos alkotása, akik nem felejtették el azokat az időket, amikor (szinte) minden zene még szívből született. A Chicago így még mindig az egyik legjobb címzett, ha tanulni akarsz arról, hogyan kell szólnia a kifinomult pop rocknak jazzes mélységgel és időnként pacifista üzenetekkel.
Felállás
Robert Lamm – billentyűk, ének és vokál, hangszerelés
Walter Parazaider – altszaxofon
Lee Loughnane – trombita, kürt, ének és vokál
James Pankow – harsona
Jason Scheff – basszusgitár, ének és vokál, hangszerelés
Keith Howland – gitár, ének és vokál, hangszerelés
Tris Imboden – dob
Lou Pardini – billentyűk, ének és vokál
Walfredo Reyes, Jr. – ütőhangszerek
VENDÉGZENÉSZEK:
Philippe Saisse – billentyűk (1)
Verdine White – basszusgitár (1)
Dorian Crozier – dob(1)
David Williams – gitár (1)
Michael O’Neil – gitár (1)
Luis Conte – ütőhangszerek (1,6)
Harry Kim – fúvósok (1)
Daniel Fornero – trombita, kürt (1)
Arturo Velasco – harsona (1)
George Shelby – tenorszaxofon (1)
Schiela Gonzalez – bariton- és tenorszaxofon (1)
Hank Linderman – gitár (2), vokál (10), hangszerelés
Ray Herrmann – altszaxofon (2), szopránszaxofon (2), tenorszaxofon (5,9)
Trent Gardner- kürthangszerelés (3,4,5,10), harsona (5), szintetizátor (5)
Larry Klimas – altszaxofon (3,4,11)
Nick Lane – harsona (3,4)
Steve Lu – szintetizátor (6)
Tim Pierce – elektromos gitár (6)
Jeff Babko – kürthangszerelés (9)
John McFee – síp (10)
John Van Eps – szintetizátor és programozás (11), hangszerelés
Produkció
Hank Linderman
Számlista
1. Now
2. More Will Be Revealed
3. America
4. Crazy Happy
5. Free At Last
6. Love Lives On
7. Something’s Coming, I Know
8. Watching All The Colors
9. Nice Girl
10. Naked In The Garden Of Allah
11. Another Trippy Day (bónusz)
